Fülszöveg:
Tíz egymásnak ismeretlen ember meghívást kap egy pazar villába. A villa egy sziklás, elhagyott szigeten áll, amely amely sziget néger fejhez hasonlít, arról kapta a nevét is. A villa titokzatos tulajdonosáról mindenféle pletykák keringenek.
A vendégek, bár valamennyiük múltjában van valami, amit legszívesebben elfelejtenének, reménykedve és örömmel érkeznek meg egy pompás nyári estén a sziklás öbölbe.
A tulajdonos azonban nincs sehol...
A felhőtlennek ígérkező napokat egyre félelmetesebb események árnyékolják be.
A sziget látogatóit a különös fordulatok hatására hatalmába keríti a rettegés.
Tízen érkeznek.
Hányan távoznak?
"Tíz kicsi néger éhes lett egyszer, s vacsorázni ment,
Egyik rosszul nyelt, megfulladt, s megmaradt kilenc.
...."
Ennek a versnek alapjául történik a cselekmény.
Szóval... az elején szinte minden fejezetről írtam külön bekezdést, később ezt kitöröltem. Nem láttam értelmét, hogy így csináljam. Szokásos módon szerkesztem, olvasás után a véleményemet.
Tehát.... Tíz olyan ember kap meghívást egy szigetre, akiknek a múltjában valamilyen halálozás történt, viszont nem büntethetőek érte. Mikor megérkeztek, élvezték a körülményeket, de furcsállották, hogy a tulajdonos nincs jelen. Azt az értesülést kapják, hogy később csatlakozni fog. Erre hiába várnak.
Egyszer csak megszólal vacsora után egy gramofon, és mindenkivel közli, hogy ki, mikor, kinek a halálát okozta. Természetesen mindenki felvan háborodva. Próbálják tagadni a vádaskodást. Ez volt az első negatív cselekedet ami után folyamatosan jöttek a borzalmak. Minden nap meghalt egy-kettő ember. Nem tudták, hogy ki áll ennek hátterében. Úgy gondolták, hogy V. A. Lacky a tulajdonos szórakozik velük. De hogyan, ha nincs is a szigeten?
Később már egymást vádolták. Ha rajtuk kívül nincs senki a szigeten, akkor csak is közüllük lehet valaki a tettes. De ezt sem tudták senkire sem bizonyítani. Mindig csak arra gyanakodtak aki rosszul nézett a másikra.
Sorban vesztették életüket a vendégek, és mikor már csak hárman maradtak, még akkor sem tudták, ugyan ki lehet az az őrült, aki élvezetből lemészárolja ezeket az embereket.
A vendégek ezt nem is tudták meg a végén sem. Csak mikor segítségért jeleztek a túlsó partra, és megtalálta őket a rendőrség pár nappal kesőbb a tragédia után, akkor akadt a rendőrség kezébe egy levél amit a tengerbe dobtak. Benne minden részletesen le volt írva. Kezdve azzal, hogy ki volt a tettes, hogy miért csinálta, hogy hogyan, milyen módszerekkel alkalmazta a rajtaütéseket.
Bizony, nekem, nagy ámulat volt a végén ezt a levelet elolvasni. Fantasztikusan kitalálta a gyilkos, hogy hogyan fogja ezt a tömegmészárlást végrehajtani.
Egyébként a történet alatt olyan lassan folytak az események. ... Nem is lassan, hanem érzelemmentesen. Mindig meghalt valaki, de én nem éreztem semmi adrenalint. Hopp, most meghalt egy ember... Hopp, most meghalt egy másik... És konkrétan így telt el ez a 266 oldal, kivéve ahogy említettem, az utolsó rész. A döbbenet, ahol szembesülünk a történet lényegével. Nem volt kedvenc szereplő sem. Nem izgultam senkiért.
Nem volt az a nagy durranás, mint ahogy értékelték a könyvet.
Nem volt rossz, és több Agatha Christie könyvet is fogok olvasni, de nekem ez a történet olyan lagymatag volt. A végén amikor a gyilkos összegzi a cselekvést, az tetszett. Minden szál egybefonódott. De én összességében nem adok rá többet mint 4 csillag. Talán egy másik könyve jobban fog tetszeni. Tervbe van több Agatha Christie könyv is. Szépen sorba hozom majd őket. Addig is ha kedvet kaptatok rá nyugodtan olvassátok el, főleg ha szeretitek a krimiket.
Eredeti megjelenés: 1939
Magyarországon kiadta az Európa könyvkiadó.
A képek tőlem illetve a Pinterest oldalról származnak.
