2019. május 28., kedd

Szurovecz Kitti interjú

Sziasztok kedves Olvasók!

Ahogy a címben is szerepel, Szurovecz Kittivel készítettem egy interjút, aki egy nagyon tehetséges író. A kisemmizett angyal című könyvét olvasva azon tanakodtam, hogy szeretnék többet megtudni az írónőről, mert engem nagyon megérintett a téma amivel a könyvben foglalkozott. 
Azt azért hozzá kell tennem, hogy már régóta terveztük ennek az interjúnak az elkészítesét. Valamiért mindig csúszott. Leginkább miattam, de a lényeg, hogy itt most olvashatjátok az írónő kedves szavait. Betekintés a színfalak mögé. :)


Fotó: Pintér Márta

1. Nem most kezdted az írói pályafutásodat. Sok jó könyvet írtál már. Mesélnél nekünk arról, hogyan csöppentél bele, a szakmáknak ezen részébe?

Én eleinte újságíró voltam és TV-riporter. Aztán sok-sok emberi sorssal találkoztam a munkám során, rengeteg szép történet felhalmozódott bennem, amit valamiért nem lehetett újságba megírni. Vagy, mert érdekeket sértett, vagy egyszerűen a terjedelem nem volt elég hozzá, de a lényeg az, hogy ezeket a történeteket tovább szőttem a képzeletemben, és késztetést éreztem, hogy ezeket regény formában megírjam. Így indult ez az egész, 25 éves voltam ekkor.

2. A kisemmizett angyal nálam nagyot robbant. Fantasztikus amit összehoztál. Volt valami oka, hogy ilyen témát választottál? Elvégre nem egy könnyed műfajról beszélünk.

Én a VIII. kerület szívében élek, és ahogy járok-kelek, szoktam látni az utcán álldogálni ezeket a mondhatni "gyerek" lányokat, akik az ősi mesterséget űzik, és elkezdett foglalkoztatni, hogy vajon mit keresnek ezek a fiatalok ilyen helyzetben, hogyan engedheti a társadalom, hogy ez így legyen, mert nem létezik, hogy egy gyereklány önszántából így dönt a sorsáról. Szerintem ők mind áldozatok. Elkezdtem a témában kutatni, beszélgettem érintettekkel, olyan civil szervezetek képviselőivel, alapítványokkal, akik a kiskorú prostitúcióban érintett gyerekeknek a megsegítésével foglalkoznak. Ezen a környéken a körzetiorvostól kezdve a taxisofőrig sokan látnak dolgokat, és szerencsére szívesen meséltek nekem, remek alapanyagot szolgáltattak, egy fikciós regényhez, amely részleteiben nagyon is igaz. Nyilván egy dramaturgiai cselekményt építettem köré. Nagyon sok benne a mai valóság.


3. Kutatásaid alapján, te nem féltél belemászni ebbe a világba? Nem vagyunk teljes biztonságban, ahogy ezt a könyvedben is olvashattuk.

Persze hogy féltem! Nagyon tartottam attól, hogy ezt esetleg olyan emberek is elolvassák majd, akiket zavar, hogy én ezzel a témával foglalkozom, hogy ebbe beleástam magam. Szerencsére nem ért azóta semmiféle attrocitás. Általában pozitív visszajelzéseket kapok erre a történetre, és azt mondják az olvasók, hogy a fiataloknak nagyon fontos tanmese, mert amellett hogy izgalmas a cselekmény, prevenciós hatású is.


4. Hogy sikerül mindig olyan könyvet összeraknod, ami tetszik az olvasóknak? Megálmodod a sikered a témával kapcsolatban, vagy akad ebben segítséged?

Hát ezt én is szeretném tudni! Igazából nincsen bevált receptem, és nincs egy bevett módszerem arra, ami alapján írok egy-egy történetet. Én mindig a saját belső motivációim mentén haladok az írásban, és általában arról írok, ami engem is érdekel. Az külön öröm számomra, hogy ha ez másoknak is fontos és másoknak is tetszik.


5. Gondolod íróként sokan megállnák a helyüket, azok akik most tekingetnek e pálya irányába? Könnyen azzá válhat az ember, vagy azt tanulni kell?

Nem könnyű! A hazai könyvpiac nagyon pici egy elsőkönyves szerzőnek rettenetesen sok munkát kell belefektetni abba, hogy megjelenhessen a könyve. Az olvasótábor építésén át, a rengeteg online novella, gondolat publikálásán keresztül, mert a kiadók is csak olyan elsőkönyvesekkel állnak szóba szívesen, akiknek már legalább egy online olvasói bázis áll a háta mögött. Úgyhogy kérdésedre válaszolva, nagyon, nagyon nehéz. Már akkor is nagyon nehéz volt, amikor én ezt 2010-ben elkezdtem, de azóta rettenetesen felhígult a könyvszakma. Rengeteg könyv jelenik meg, hatalmas a dömping, és évről évre nehezebb dolgunk van, hogy a pályán tudjunk maradni.


6. Hogyan tudod a munkádat és a családodat összehangolni?

Úgy, hogy muszáj egyrészt, másrészt szívesen teszem. Hiszek abban, hogy mindenkinek arra van ideje, ami fontos számára. Nagyon fontos nekem a családom, és hogy elég időt töltsünk együtt. Igyekszem akkor írni, amikor a férjem dolgozik, a kisfiam pedig az iskolában van, vagy úgy szervezni a programjaimat, hogy tudjunk elég időt együtt tölteni. Emellett ők nagyon támogatóak. El szoktak engem kísérni író-olvasó találkozókra, mindig ha valami rendezvény van akkor, amikor tehetik, jönnek velem. Az, hogy én íróként sikeres lehetek, nem csak az én eredményem, hanem az övéké is, mert akár Ádám, a kisfiam, akár Peti, a férjem nagyon-nagyon sokat belepakol abba, hogy a közös életünk jól működhessen.


7. A gyermekeidet is próbálod a szakma, hivatás irányába terelni?

Egy gyerekem van csak Ádám, ő 12 éves. Egyelőre úgy tűnik számomra, hogy nem érdekli az irodalom olyan szinten, hogy belőle is író váljék. Nem szeretném őt semmilyen irányba tolni, hanem abban próbálom segíteni, ami érdekli, amiben ő tehetséges. Ez leginkább a sport. Ő versenyszerűen kajakozik. Sokat jár edzésre és emellett remekül gitározik. Ami még nagyon érdekli az az online világ, meg a bloggerkedés, vloggerkedés. Igazából próbálok mindig annak örülni, hogy ha valamiben sikeres és támogatni a saját útját. Az én utam az írás, az ő útja az meg majd kiderül, hogy mi lesz.


8. Biztosan a könyvek világán kívül is jól érzed magad (ez a képeken is szokott látszani). Szabadidődben mivel szeretsz foglalkozni?

Nagyon szeretek természetet járni a kutyusommal és a családommal. Imádok főzni. Nagyon szeretem, hogyha valami olyan kaja készül a kezem alatt, aminek utána örülnek az emberek, a családom és a barátaim. Szeretek kísérletezni különböző saját receptekkel, meg sütiket sütni. Igazából azt hiszem, hogy ez a "konyházás", én így hívom, ez az én napi szintű hobbim, ami kikapcsol a szellemi munkából, na és Márkó, a kutyám.


9. Hány éve mondanád magad írónak? Azóta más lett az életed? Nem teher számodra ez a celebvilág?

Nekem ez soha nem fordult meg a fejemben. Igazából egy író klasszikus értelemben véve nem celeb. Évente adok mondjuk három, négy interjút meg elmegyek az író-olvasó találkozóimra, amiket egyébként imádok, mert jó kapcsolódni az olvasóimhoz. Ezt én nem érzem celebségnek, engem nem ismernek meg az utcán. Életemben egyszer ismertek fel engem, az is halál kínos volt, mert éppen a legrosszabb formámban, betegen ültem egy orvosi rendelőben és vártam, hogy sorra kerüljek. Az ismertség nem volt a vágyam soha. Szeretek történeteket szőni, és nagyon örülök, hogy olvasókra találtam.


10. A médiával mindig összhangban vagytok? Minden szereplést el tudsz vállalni?

Újságíróként is elég sokat dolgozom, különböző női magazinoknak. Vannak olyan lapok, amelyek íróként is segítik a pályámat, és közölnek tőlem novellákat. Ha megjelenik egy-egy könyvem, akkor nagyon támogatóan beteszik a regény ajánlóját az újságba, és azzal kapcsolatosan készítenek cikkeket, ami éppen az adott könyvemnek a témája. Ezért nagyon hálás vagyok a kollégáimnak. Igyekszem eleget tenni a könyvtárak és a különböző kulturális intézmények meghívásának, és sokszor találkozni az olvasóimmal.


11. Sokat változtál az első könyved kiadása óta? Most gondolok a saját személyedre, illetve az írási szokásaidra.

Elég sokat, mert akkor voltam 25, most meg 35 vagyok. Tehát az első és a tizedik könyvem között pont tíz év telt el. Nagyon sokat változott a személyiségem, másként gondolkodom a világról, magamról is. Írási szokásaimat tekintve is változtam. 25 évesen még volt erőm, hogy akár fél éjszakákat átírjak, ha éppen megtalál az ihlet. Mostanában már igyekszem nagyon rendszerezetten kezelni ezeket a dolgokat. Szigorúan reggel írok regényt, amikor még friss az agyam. Mondjuk 7:00 órától 10:00 óráig, és azután jöhetnek a cikkek, és az egyéb tennivalók az életemben. 

Három könyvét meg is mutatnék, amivel talán találkoztatok már:


A kisemmizett angyal


Hópelyhek a válladon


A sokszívű



Remélem tetszett nektek. Nagyon hálás vagyok az írónőnek, amiért ezt összehozhattuk.
A kisemmizett angyalról bővebben itt olvashattok:
https://konyvekszava.blogspot.com/2019/03/szurovecz-kitti-kisemmizett-angyal.html?m=1

2019. május 20., hétfő

Rachel Hollis: Szabadulj meg a hazugságoktól, hogy az lehess, aki valójában vagy!


Amikor szemügyre vettem ezt a könyvet, egy cseppet hosszúnak tartottam a címét. Szerintem még mindig nem tudtam megjegyezni. Ez annyira nem mérvadó az értékelés miatt, azaz úgy gondolom, hogy ez nem befolyásolja azt az érzést amit a könyv illetve az író iránt érzek. Le is írom hogy miért imádom, miért volt nagy hatással rám amit Rachel Hollis az egész élete folyamán tapasztalt a saját bőrén majd ezekből tanulva és tanítva, a hozzá hasonló nőknek és anyáknak mint egy igét ki kiabált a nagyvilágba. Könnyeivel küszködve írta le az olvasói számára a titkait. Hatalmas lelkierő kellett ahhoz, hogy akár múltbéli titkait akár intimebb családi, házastársi titkait kitárja elénk. Mintha egy naplóját olvashattuk volna el.

"Az összehasonlítgatás az öröm halála, és mindössze egyetlen embernél kell jobbnak lenned: tegnapi önmagadnál!"

A könyv szerkezetéről annyit árulnék ell (azon kívül hogy nagyon jó illata van), hogy több, azaz 20 fejezetre van osztva. Minden fejezetnek van egy címe ami egy hazugságot állít. Rachel amit hozzáírt az a saját története, amiből ő tanult és mi tanulhatunk. Bátorságra, magabiztosságra buzdítja az asszonyokat és tippekel is készült, tanácsokkal amivel jobbá, szebbé és boldogabbá tehetjük saját életünket minden külső negatív hatás ellenére. Rengeteg oldalnak a számát jegyzeteltem fel, ahol a jobbnál jobb idézeteket másolhatom ki.


Komolyan mondom, hogy amíg olvastam mintha egy másik énembe bújtam volna bele, annyira éreztem az erőt, az életkedvet, a pozitív hatást, már-már azt hittem, hogy valami hipnotikus hatása van a szövegnek amit olvasok és innentől kezdve csak is boldog lehetek, az életcéljaimmal a szemem előtt lebegve. Arra ösztönöz Rachel, hogy csináljuk azt amire nagyon vágyunk. Az egész könyvben azt bizonyítja, hogy 1-2-3-4 gyerek mellett, háztartás, férj mellett is élvezheti az ember azt a foglalkozást amire Isten teremtette. Mert mindenkinek van egy vágya, egy álma (sőt lehet több száz álmunk is) amire ha nagyon összpontosítunk és nem adjuk fel, akkor azok lehetünk akiknek születtünk.

"... érdemes az álmodért küzdened, és miközben az élet sokféle dolgot zúdít rád, amit képtelen vagy kezelni, a harcot csak te folytathatod! "

Rachel egy hívő ember, amit a könyvében is tudatosít az olvasóval. Sokszor támasztja alá a gondolatait bibliai idézetekkel, vagy a hittel teli mindennapjainak tapasztalataival. Amikor tudta hogy már csak Isten segíthet rajta, mert már annyira elhagyta az ereje, ő mindig tud valamibe kapaszkodni De azt tudja, hogy minden lépésért, tettéért ő a felelős igazán. Isten csak megmutatja az utat! Szinte minden fejezetben magamra ismertem, vagy ha nem is volt olyan tapasztalatom, akkor viszont tanácsaiban láttam némi segítséget.


Úgy érzem most, hogy letettem a könyvet, hogy hiányozni fog Rachel. Biztosan fogom még olvasni ezt a könyvet, ha magam alatt leszek akkor tuti. Az lenne a legjobb ha mindig a szemünk előtt lebegne egy olyan idézete, javaslata, amivel az adott helyzetünket, döntésünket tudjuk segíteni, az életünket jobbá tenni. Ami által a céljaim felé venném az irányt és nem térnék le az ösvényről.
Nagyon határozott, magabiztos, erős személyisége van neki. Ha tudnék angolul, biztosan írnék neki egy levelet, amiben a hálámat fejezném ki. Tudatnám vele, hogy szerintem sokak életét valtoztatta meg, de legalábbis tett hozzá egy olyan plussz felfogást amivel egy kicsit mássá változtunk. Olyan lépéseket fogunk tenni amivel boldogok leszünk. A céljaink eleréséhez rögös út vezet, de ott elér minket a határozott, csodálatos élet.
Szivesen összebarátkoznék Rachellel! :)

"Most minden a kezedben van. Ami mostantól kezdve történik, az kizárólag rajtad múlik. Most a nehéz rész következik: soha senkit nem fog olyan mértékben érdekelni az álmod, mint saját magadat. Soha. Hallod, mit mondok?"

A könyv csodálatos! Olvassa el minden anyuka, én azt ajánlom! Sokat segít lelkiekben!

Mindenféleképpen ötcsillag. Még Instagramon is megkerestem Rachelt. Egy csupaszív, boldog, mosolygós emberről van szó. Fogadjuk meg a tanácsát és érjük el a céljainkat! Nem vagyunk kevesebbek másoknál! Szabaduljatok meg végre a hazugságoktól!

"El kell döntened, hogy igenis előbbre valónak tartod a saját alkotói képességedet, és azt, hogy megmutasd másoknak, mint azt, milyen lesz a fogadtatása. Ezt persze sokkal könnyebb mondani, mint megtenni."


  • Partvonal kiadó
  • Életmód
  •  285 oldal
  • Kötés: puhatáblás, ragasztott
  • Kiadás éve: 2019

2019. május 9., csütörtök

Richard Ford: Vadon - A tűz, amely mindent feléget maga körül


Elsőnek a kis terjedelme miatt gondoltam, hogy gyorsan elolvasom. Miután belekezdtem, már a stílusa is megragadott. Ez a könyv remek kikapcsolódás volt egy 500 oldalas klasszikus után. A fülszövege keltette fel bennem az érdeklődést. Sőt, a borítója sem mindennapi, nagyon szép árnyalatokkal készült a kép, amely az érdekes történetet takarja, díszíti.

Ami a tartalmát illeti, szerintem egy teljesen hétköznapi családról beszélhetünk, akiknek az 1960-as években a munkahely megtartására kellett leginkább összpontosítani. Fő téma volt náluk a pénz, ami a mindennapjaikat keserűen fűszerezte. De mindig talpon tudtak maradni közös erővel.
Ez a sztori igazándiból a montanai Great Falls kicsiny városkában játszódik, ahova a 16 éves Joe és családja költözik, egy jobb élet reményében. Akkoriban nagy buizniss volt az olaj területén mozogni, ezért Joe apja Jerry, gazdag emberek el akart foglalkozni, hátha sikerül neki is sok pénzre szert tenni. Egyik pillanatról a másikra, kirúgták a hőn szeretett golf oktatói állásából. Akkoriban hatalmas tüzek pusztították a környező erdőket, így Jerrynek alkalma adódott, hogy új munka területén bizonyítson, mint rátermett férfi ember.
A történet a könyvben nem idézett fel sok időt, de ahogy Jerry elment, hogy tűzoltóként szerepeljen, a felesége már meg is csalta, szinte a kamasz fia szeme láttára. Azt hiszem három napig volt távol Jerry, de Jean ez idő alatt képes volt félrelépni. Érdekes, hogy a fia nem jött ki a sodrából, nem tombolt, nem hagyta el az anyját... ő belül örlődött. Minden nap ezen kattogott az agya, de teljes mértékben nyugodt maradt. Joe nagyon büszke volt az apjára, és tudta, hogy haza fog jönni. Amikor ez megtörtént, Jean színt vallott. Beismerte, hogy más férfit szeret, Warren Millert, aki egy gazdag ember. Természetesen szét bomlott a család. Warren Millerről annyit említenék, hogy egy idősödő férfi, aki rettenetesen nyugodt, higgadt személyiség, még akkor is, mikor felgyújtják a házát. Ettől függetlenül nem szimpatikus, még Joe is fél tőle, de Jean testét-lelkét kihasználja. Számára Jean nem más mint egy újabb hölgy, akinek udvarolni lehet.


Attól függetlenül, hogy tetszett a regény, számomra a karakterek olyan idegfeszítőek voltak. Jean, a nagyvilági hozzáállása miatt. Sokszor lehet tőle olvasni amikor azt mondja a fiának, hogy ő ezt nem értheti (mármint azt, hogy az anyja miért viselkedik így). Természetesen én sem érthetem mi zajlott Jean fejében, de szerintem ezt lehetett volna kultúráltabb módon is beteljesíteni, nem pedig a fiát is bele rángatni, és előtte kiélni a vágyait. Nekem olyan nemtörődöm volt, mint amikor a férfiaknál előjön a kapuzárási pánik. Joe, az ártatlan kamasz fiú, aki semminek a láttára nem borul ki. Ez igazából egyéniség függő, de engem nagyon zavart, hogy még csak le sem akarta beszélni az anyját a rossz döntésről. Mindent elnézett neki (kívülről mi ezt láthattuk), de belül menekülni akart. Tudta, hogy mindenhol jobb lenne csak ott nem ahol van. Az biztos, hogy két külön természet volt Joe és az anyja Jean is. Jerry volt nekem a legszimpatikusabb, aki életét kockáztatva munkát vállalt egy erdőtűzben. Ő szerette a feleségét, szerette a fiát, mégis a rövidebbet húzta.

"Abban a pillanatban a halál kevésbé tűnt szörnyűnek, mint az egyedüllét, noha nem is voltam egyedül, és reméltem, nem is fogok egyedül maradni; még akkor is, ha ez gyermeteg gondolat volt. Abban a pillanatban eszméltem rá, hogy sírok, és hogy addig nem is vettem észre, eszembe se jutott. Csak megyek hazafelé, gondoltam, és próbáltam végiggondolni a dolgaimat, az élet dolgait úgy, ahogy voltak."

Címe a könyvnek:

Vadon
A tűz, amely mindent feléget maga körül

A Vadon szó nekem egyáltalán nem passzolt a tartalomhoz. Csak azért vadon a címe mert tanúi lehetünk egy kis természetnek? Nekem ez kevés! Viszont az alcím, az már annál inkább párosult a könyvvel. Természetesen ez a tűz amely mindent feléget maga körül, kétértelmű szó. Az első maga az erdőtűz, ami mindent magával ragad és megsemmisít. A második a vágy mint tűz. Fellobbant a tűz Jean asszonynál, akinek a családja ezáltal megsemmisült, felégett.


Szóval én élveztem ezt a könyvet annak ellenére, hogy voltak számomra kellemetlen helyzetek a sztoriban. Komolyan mondom én ott mindenkit felpofoztam volna a tetteik miatt. Viszont amit a javukra írnék az az, hogy nem tudhatjuk mi történt a családdal a könyv előtt. Mi által lett ilyen Jean, Joe vagy Jerry. Lehet egyszer régen Jerry is félrelépett, vagy Joe életében valami olyan súlyosabb lelki trauma érte, ami miatt most így áll hozzá a családhoz.

Összességében négy csillagot adok. Jó könyv! Olvassa el az a személy, aki szeretne részt venni egy kis családi viszályban, vagy női szeszélyben. Aki tapasztalni szeretné, hogy mit okoz egy békés családban a megcsalás, hogy milyen negatív érzést vált ki a család többi szereplőiből.

Köszönöm Athenaeum kiadó az élményt!


2019. május 7., kedd

Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita


Készítettem magamnak egy toplistát aminek szinte a legelején szerepelt ez a könyv. Viszont számomra nem adta át azt az üzenetet amit más olvasónak igen. Miért van az, hogy mindenki imádja ezt a művet énnálam pedig nem érte el ugyanazt a hatást? Annyira próbálkoztam hogy nekem is tetszen, de csak egy közepesen erős könyvnek mondanám, ahogy én tudom értékelni.


Amit tudni kell erről a könyvről az, hogy orosz az író, orosz a történet is. Létezik egy ördög Wolland és csatlósai, akik a moszkvai küldetésük során varázslatokkal bűvölik a népet, illetve egy-két embert rémisztgetéssel. Konkrétan a könyv első fele arról szól, hogy a gonosz befészkelte magát egy lakásba ahol letáboroznak egy időre. Viszont az ott lakók ezt nem nézik jó szemmel, mert furcsa dolgok történnek.
A másik futószál a gonosz javára, hogy vannak emberek akik az elmegyógyintézetbe kerülnek, mert látták a gonoszt mialatt természetfeletti dolgokat művel amit egy hétköznapi ember nem képes felfogni a tudatával. Néhányuk ezért gumiszobába kerülnek. Nem képesek feldolgozni a látottakat.
Miután a gonosz megmutatta magát, vagyis felhívta az emberek figyelmét, kapcsolatba lépett egy Margaréta és Mester nevezetű párossal. Ők kapták a főszerepet a második részben. Az alvilág Ura őket kiválasztotta, mert függőben lévő kapcsolatuk volt, amiről nem is tudtak. A bizonyos Mester, a regénye miatt orvosok közé került. Megírta mi történt Jézus keresztre feszítése idejében. A gonosz nem tudott nyugodni, kikészítette a Mester idegeit, de ezt nem tudatosan csinálta. Ugyanis a művész nem fejezte be a regényt, így Poncius Pilátusnak a halála után nem volt helye, azaz nem tudták a regény alapján hogy az égiek közé menjen, netán a föld alá, a gonoszhoz. Persze ő maga, a Mester, nem tudta miért történik mindez, ezért klinikára ment, hogy gyógyítsák meg. Szóval... még tudnám fokozni a szálak kibontakozását, de úgy csak feltárnám a többi olvasó számára a lényeget, részletet.
Teljes mértékben természetfeletti jelenségeket tapasztalhatunk a történet egész ideje alatt. Bár ha belegondolunk a sátán, az ördög bármire képes. :)


Ti hisztek a paranormális dolgokban? Mert komolyan mondom a könyv olvasása alatt azon gondolkodtam, hogy közelebbről is úgy megismerném azt a bizonyos gonoszt. De tudjátok én úgy képzeltem el, mint egy nagyon helyes, sármos férfit. Ennek persze nem mertem hangot adni, mert féltem, rögtön bedilizek, mint a könyvbéli szereplők. Van is egy idézetem ami azt bizonyítja, hogy nem csak én gondolom így:

"-Értem már... Arról van szó, hogy odadjam magam neki - suttogta Margarita elgondolkodva.Azazello erre fölényesen elvigyorodott.-Biztosíthatom magát, az egész világon minden nő erről álmodozna, de - s arcát itt gúny torzította el - csalódást kell okoznom magának: ilyenről szó sem lesz." 

Egyébként ahogy a könyvben is ketté van oszta a történet, számomra is volt egy szakadék a két felvonás között. Vagy mondhatnám szünetnek, ha már felvonásról van szó. Első moszkvai rész kevésbé ragadta meg a kíváncsiságomat. A második boszorkányos fejezet annál inkább. Ekkor már izgatottan lapozgattam ezt a vastag kötetet. Mikor Margarita barátkozott az ördöggel, az nagyon tetszett. A jelenet, a varázslat, a boszorkányság, az alvilági élet, nagyon színpompás volt. Ott nem lehetett unatkozni. Sokkal színesebb volt a képzelt világ, mint Moszkva belvárosa.


"-Elhiszem! Ezek a szemek nem hazudnak!Hányszor elmagyaráztam már önöknek, hogy legfőbb tévedésük: alábecsülik a szem jelentőségét! Értsék meg végre, hogy a nyelv elleplezheti az igazságot, de a szem soha."

Tehát nekem nehéz volt ez a regény. Sőt félve írtam le ezeket a sorokat. Ugyanis tartottam attól, hogy ha nem jól értelmezem a művet, ha meghaladja felfogási képességeimet és rosszul fejezem ki magam, akkor talán támadások fognak érni. Sajnálom, de nekem csak három csillagot nyújtott ez a könyv. Remélem nem haragszotok érte. Talán egyszer újra olvasom pár év múlva, és bölcsebb fejjel engem is megragad a gonosz története.


  • Európa könyvkiadó
  • Regény
  • 578 oldal
  • Kötés: keménytáblás, védőborítóval
  • Fordító: Szöllősy Klára

Martin Kay - Eastern 2. - Titkok útvesztője

  Sziasztok!   Nem tudom, hogy milyen viszonyban vagytok a „Könyvek szava” oldalammal, de azt tudnotok kell, hogy mostanában nem tudok ann...