2019. június 25., kedd

Iain Reid: Azon agyalok, hogy ennek véget vetek



Egy nemrég kiadott könyvről van szó, amit nagyon vártam, de sajnos én nem azt kaptam, amire számítottam. Megmondom őszintén bajban voltam az értékeléssel, mert olvastam a moly.hu-n, hogy sokaknak nagyon tetszett a könyv, én viszont nem értettem. Amióta a blogot vezetem, nekem ez a második könyv, amit nem tudtam úgy értelmezni, ahogy az író megírta, vagyis ahogyan az olvasónak akarja tálalni.

A könyv főszereplője egy lány, aki eléggé magányos farkas típus. Összejön egy sráccal, ami teljesen normális dolog. A szerelme sem azaz átlagos egyetemista srác. Szépen éldegélnek, megszeretik egymást, és egy napon a fiú beszeretné mutatni a lányt a szüleinek. Rengeteg sztorit olvashatunk az utazásuk alatt, ahogy kocsival, durván két óra alatt elérik a kis tanyácskát. Ott kezdődik minden. Az érdekes megfigyelések, fura viselkedések. Már a szülőiház sem igazán barátságos, de a környék sem. Egy-két órát ott töltenek a fiatalok, megvacsoráznak, ismerkednek, aztán elindulnak haza. Tesznek egy kis kitérőt, amit nem kellett volna. És itt kezdődik, a kötet végénél az izgalom. Tömören, spoilermentesen leírtam mire számíthat az olvasó, de ennél azért sokkal több van a könyvben.


Tehát ahogy írtam, fura volt a lány, fura volt a fiú, és a felfogásuk pedig pláne. Nem mindennapi volt a lány gondolkodása, ahogy megfigyelte a szerelmét. Olyan érdekes dolgokat szuggerál a barátján, de állandóan, hogy az nekem már kicsit túlzás. Egy normális ember nem így gondolkodik, vagyis egy szerelmes lány, de lehet túl naiv vagyok. Például, ahogy olvastam: a húsos a szája, milyen az ádámcsutkája, rosszat tartása, girnyó. Tudom, hogy minden könyvben be kell mutatni a szereplőket, de én ilyennel még nem találkoztam. Mintha nem lenne a százas a csaj. A következő negatív megfigyelésem az az, hogy mindig a semmiből jöttek a sztorik, az emlékek, amik néha nem is függtek  az adott szituációhoz. Ettől függetlenül nem unalmas a könyv. Gördülékenyen lehet haladni vele, sőt a vége felé izgalmas játék veszi kezdetét. Befejezéshez azt írnám, hogy nem érem el a könyv szintjét, nem tudom úgy értékelni, ahogy kellene. Ezzel természetesen nem lehúzni akarom az értékelési arányt, csak nem írok olyan megfigyeléseket, amiket talán nem is lehetne értelmezni, mert én a könyvet másképp látom mint ahogy kellene.
Összességében gyorsan haladtam a kötettel, mert érdekes amit az író összehozott. Ez a könyv volt az első pszicho-thrillerem, talán nem az utolsó. Nagyon sokan megvannak elégedve a könyvvel, pont ezért, merném ajánlani, mert nem nyúltok mellé.

Nekem ez a könyv három csillagot ér. Biztosan nektek jobban fog tetszeni, főleg azoknak az olvasóknak, akik szeretik ezt a műfajt. Köszönöm, hogy ide látogattatok! Sziasztok!

2019. június 13., csütörtök

Gill Sims: Hát persze hogy káromkodom!!!


Hát persze hogy iszom!!! második része a Hát persze hogy káromkodom!!!. Egymás után olvastam a kettő könyvet, de szerintem hagyni kellett volna közöttük egy, kettő könyvnyi szünetet. Kellett volna a szünet, mert így egy kicsit becsömörlöttem. Sok volt egymás után ez a kettő könyv. Erről természetesen nem az író tehet, hanem én. Azt hittem jó ötlet, ha folyamatosan haladok a történettel, de így kicsit veszített az értékéből.

Ennél a kötetnél magasabb szintre léphettem fel. Másabb nehézségekkel néz szembe a főszereplő Ellen. Az alapvető gondok még mindig jelen vannak, amitől egy család sosem fog megszabadulni. Ide sorolnám például, az otthoni segítséget anyának, illetve a pénz, amiért oly sok család veszekedik folyton folyvást vita és harc van az anyagi biztonság miatt. Ellennek eddig négy órás munkaviszonya volt, már teljes munkaidőben dolgozik egy álom munkahelyen. Jane és Peter mindig kitalál valamit, amivel az anyjukat az idegeire tudják kergetni. Ellen az iskolában már a szülői munkaközösség vezetője lett. Au pair felügyeletet igényeltek a gyerekek mellé. Sajnos annyi elfoglaltsága van az anyának hogy nem tudja a gyerekeket a suliba hozni vinni. A nyolcórás munka, az iskolai szervezések, az otthon elvégzendő feladatok mellett, Ellen nagyon keveset tud pihenni. Segítséget kérne Simontól, a férjétől, de ő teljes mértékben úgy gondolja, hogy ez márpedig az asszony feladata. Viszont amit megbeszélnek részletesen a feladatok teljesítése, illetve a szülők nyugalma érdekében, azt megcsinálja a családfenntartó Simon. Ezenkívül egy poharat nem rak be a mosogatógépbe, mert az már nem az ő feladata, nincs felírva a teendők listájára. De ez Ellennek nem elég. Ebből hatalmas vita kerekedik. Hogy mi lesz a vége, nem árulom el! Együtt maradnak, elválnak? Ha elolvassátok ennek a családnak az életét, vagyis csak egy kis részletét, minden kiderül belőle.


Ezen kívül jelen vannak a barátok, Sam és Hanna, valamint a szülők és testvérek is mind kaphattak egy kis részletet a könyvből. A barátok és Ellen, még mindig az alkohol mellett tárgyalják ki az élet katasztrófáit. Nagy lelki támaszt nyújtanak egymásnak, ami hatalmas segítséget nyújt egy olyan anyának, aki, ki sem látszik a munkából, problémákból. A másik dolog a családi összejövetelek. Egy-egy nyaralás a szülőknél, ebéd a testvérekkel... Ezek mind olyan lelki traumák, amivel nehezen tudnak megbirkózni Ellen és Simon.  Mindig olyan érdekes dolgok történnek, ami által biztosan állíthatják, hogy a családjuk nem normális.

Lehetne azt írni, hogy egy átlagos család mindennapjaiba olvashatunk bele, de hazudnék ha ezt írnám. Inkább úgy fogalmaznék, hogy egy nem mindennapi család, extrém életébe olvashatunk bele. Még pedig azért, mert nekik mindenből extra adag jár. Nincs egy nap nyugtuk sem. De így nem unalmas az élet, nem?
 Gill Sims ebben a második kötetben is tartotta azt a humoros vezetést, amit az első könyvben tapasztalhattunk. Minden olyan naphoz kaphattunk betekintést, ahol hajmeresztő dolgok történtek. Tetszik ez a naplószerű vezetés. Nem fejezetekre van bontva a könyv, hanem hónapokra, azon belül napokra. Szerintem ezzel a vezetéssel könnyebben lehet értelmezni a történetet.


Tehát számomra a második kötet már nem volt annyira élvezhető. Pont azért, mert az első után olvastam közvetlen. Kellett volna egy kis szusszanásnyi idő. Túl sok volt számomra a családi veszekedés, a mindennapi problémák, a bor és a gin.  Ettől függetlenül 4 csillag jár a könyvnek. Jó volt újra a 4 fős család életéről olvasni.

Ugyanúgy ajánlanám minden anyának mint az első kötetet is. Olvassátok el, és kaptok egy kis megnyugvást. Ez a könyv is bizonyítja, hogy minden anya, jó anya. Senki sem tökéletes!

2019. június 6., csütörtök

Gill Sims: Hát persze hogy iszom!!!



Egy elcsigázott anya naplója.

Egy középosztálybeli család mindennapjaiba nyerhetünk betekintést. Kicsit konkrétabban, Ellen, az anya problémáit olvashatjuk el, ami napi szinten jelen van az életében. Van egy elképzelése, hogy hogyan kellene egy normális családnak a mindennapi teendőiket végezni, hogy kellene viselkedni. Ehelyett ő teljesen mást kap a szófogadatlan gyerekeitől (Jane és Peter) és a férjétől (Simon). Utál minden tökéletes kertvárosi anyukát, utálja Pinterest oldalát, amire az emberek a tökéletes képeiket töltik fel.

Amit ő átél a saját otthonában, az egyáltalán nem mondható tökéletesnek. Az egy ramazúri, irányíthatatlan családi vállalkozás, amitől nem lehet szabadulni. Ezért minden este, vagy minden megoldatlan probléma után Ellen iszik. Szereti a bort és a gint. Attól függ mit iszik, hogy mekkora bajjal nézz szembe. A kicsi tragédiákra megfelel a bor, de a nagyobb bajokat már csak a gin kárpótolja. Leginkább családi és iskolai gondjai vannak, amiből nehezen tud kimászni. Ellennek sok mindent kell irányítania, számomra egy példakép volt végig. Én mint anyuka, előre látom, hogy nem fog simán menni az életem. Számomra is van egy ideál, amiről sokszor szoktam álmodozni. Leginkább olyanokat, hogy később, ha fiúk nagyok lesznek, mint most is, egy boldog családként élünk. De ezzel ellentétben az agyacskám tudja, hogy nem fog minden csak úgy simán alakulni. Na valami ilyesmit érzett a főszereplő is. Voltak hullámvölgyek, de később egy komolyabb döntéstől eltekintve, boldog családként éltek.


A másik fő téma a könyv szerint, és a valóvilág szerint, a pénz. Persze hogy a pénz boldogít! Ezzel így voltak ők is. Ellen sok pénzt kaszált egy internetes játék elkészítésével, így innentől kezdve nem azon agyaltak, hogy mit miből fizetnek ki, hanem sokkal boldogabban tudtak élni, fellélegeztek a sok stressz után.

Tehát egy teljesen hétköznapi családdal találkozhatunk, akinek bizonyos idő eltelte után, egyre nagyobb problémákkal kellett megküzdenie. Vegyük őket alapul, példaképnek, mert mindvégig kitartottak egymás mellett. Gill Sims fantasztikus humorral egybekötve vázolta nekünk a borzalmas megfelelési kényszert. Ugyanis, ennek fordított hátat Ellen. Határozott, bátor, magabiztos anyáról van szó, aki a tűzbe tenné a kezét a családjáért, de ezzel ellentétben, nem akar kiégni, nem akarja széthajtani magát. Jó anya, jó család, de ők nem azok, akik csak a fényképeken néznek vissza mosolyogva, valójában pedig belül őrlődnek. Ők tényleg a valóságot élik, és azt is mutatják a külvilágnak. Ez példaértékű!


Nekem a könyv kicsit hasonlított a Rossz anyák című filmre, amit szintén kedveltem. A kötet mottója, Ellen taktikája: Éld úgy az életedet, ahogy szeretnéd! Ne foglalkozz a kritikákkal, mert csak lesújtanak vele. Végezd úgy a tennivalókat, ahogy bírod, senki nem fogja megcsinálni helyetted! Azzal pedig, hogy patika tisztaságot próbálsz csinálni a lakásban, csak te fogsz kiégni, és idegbajos lenni.

Minden anyának ajánlanám, aki kicsit is úgy érzi, nem mindig tud a problémákkal megbirkózni. Azok számára, egy nagy lelkifröccs lehet ez a könyv. Nekem is ezt nyújtotta. Öt csillagot adok Gill Sims-nek.
Egyébként szerintem a borító nagyon eredeti.

Jöhet a második rész? Hamarosan.

2019. június 3., hétfő

Bauer Barbara: Kétszáz éves szerelem


Szóhoz sem tudok jutni, annyira fantasztikus történetet olvashattam, amibe szó szerint szerelmes lettem. Össze kellet szednem a gondolataimat a könyv olvasása után, mert szinte még mindig a hatása alatt vagyok. Istenháta, 1928, boszorkányság, szerelem, bába, igazság, időutazás, Szeged, 1728... és a legfontosabb Róza és Miklós. Ezek a szavak jellemzik legjobban ezt a csodálatos történetet. Ha bárki olvassa, biztosan állíthatom, hogy könnyek gyűlnek a szeme sarkába, akár a szomorúságtól akár a boldogságtól.

"Jól megfigyeltem a betűket. Gyönyörűen íveltek, jól olvasható a rajzolatuk. A formájukból sütött a fájdalom, míg a sorok között lüktetett a szerelem."

Írok egy kicsit a történetről.

Tehát, ahogy írtam, egy Istenháta nevezetű faluban vagyunk 1928-ban (igen jól olvastátok, Istenháta egy falu). Róza nem más, mint egy bába, a mesterséget a felmenőitől tanulta, örökölte. Egy gyönyörűszép lány, akinek van egy fia és volt egy háza. Igen sajnos csak volt, mert leégett. A nagynénjénél Borisnál szállnak meg, ahol nincsenek láb alatt. Amikor Róza visszamegy a romokhoz, talál egy vörös bőrkötéses könyvet. Valamilyen csoda által nem lett semmi baja. Kiderül, hogy ebben a könyvben minden titok benne van, ami a bábaság szakmáját illeti, mert Róza ősei mind írtak bele, amiből tanulni lehetett. Viszont más is van benne, és joggal került Róza kezébe ez az örökség. Fény derül arra, hogy ki is ő valójában. Addig-addig nyitogatja, lapozgatja, míg végül rájön, hogyan kell használni, és ezáltal kapcsolatba lép a múlttal. Hozzátenném, hogy Róza természetfeletti erővel bír. Ne gondoljunk semmi olyanra, hogy tárgyakat mozgat, repülni tud, vagy átváltozik, nem, ő egy "szelíd" boszorkány, aki az energiáját saját, illetve más emberek javára fordítja, a szülő anyákat segít vele. Ezért is került pont ő hozzá a könyv, hiszen boszorkány, és lezáratlan ügyei vannak a múlttal kapcsolatban.


Mindenre rávezetik, vagyis a tudtuk nélkül segítik azok az emberek akik körülötte vannak. Boris nénje, akit a nagymamájának tekint és Miklós a szerelme. Róza mindig olyan szituációkba keveredik, ami által később következtetni tud, vagy visszamenőleg jön rá pár igazságra.
Visszatérve Miklósra, ő az a férfi, akire ha ránéz a szerelme elpirul. Az izmos vállak, széles hát, karcsú derék... Miklós annyira férfi volt a történetben, hogy még én is élveztem a társaságát. Egy daliás, nemes férfi. Testi adottságaival ellentétben a természetével voltak problémák. Egy makacs, haragos, szomorú emberről van szó, akivel, ha Róza szóba elegyedett, mindig veszekedés lett a vége. Sajnos erről Miklós nem tehet, őt az élet nevelte így fel, de ettől függetlenül szeretik egymást, amit egyik sem mer a másik tudtára adni több évig. Régen azért másképpen udvaroltak mint manapság.
Ahogy telnek a napok, hetek, hónapok, mindenki el van foglalva saját életével, de gondolatban mindig máshol járnak. Rózának bábaként a környékbeli szülésekhez kell rohannia, igyekeznie. De akadt egy komolyabb küldetése az összes többinél, aminek a végkifejlete meghatározta az életét. Miklós felesége, Emma terhes volt. Annyira legyengült testileg-lelkileg, hogy belehalt a szülésbe. Ez a szomorú eset bélyegezte meg kettejük kapcsolatát. Mindkettejüknek más-más borzalmat kellett átélni, a haláleset után más oknál fogva küzködtek a lelkifurdalással, ezért nem tudtak egymás szemébe nézni. Évekkel később indulhatott csak útnak Róza és Miklós komolyabb kapcsolata.

Egy másik szálon futó történet, a könyv, amiért Szegedre utazott Róza. Ott olyan múltbéli titkok tárultak fel, amely Róza és Miklós életét is megváltoztatja. Ez a múltbéli szál 1728-ban jászódik, akkor volt az utolsó boszorkányégetés Szegeden. Ennek az időutazásnak amiben részt vett Róza, nagy jelentősége volt a történetben. Anna volt a boszorkány a máglyán, Imre szerelme. Családi köteléknél szorosabb kapcsolat fűzi össze Annát és a Rózát. Mindezért, hogy megkaphassa a titkok nyitját, a főhősnek sok mindent látnia, tapasztalnia kellett. Gyászoló férfi, gyermek születése, börtöncellában való raboskodás, máglyahalál. Okos volt ez a lány, mert minden igazságra rájött, ami az életével kapcsolatos. Később boldog életet kapott jutalmul a megszenvedett évekért cserébe.


Bauer Barbara zseniálisan vezeti ezeket a szálakat a könyvben. Imádtam a párbeszédeket, a meséket, leveleket, a szerelmespár csipkelődését.
Nagyon élveztem az 1920-as éveket. A könyv elején, amikor az írónő bemutatta, hol is fog játszódni ez a történet, már akkor éreztem, hogy szerelmes lettem. Könnyek gyűltek a szemembe, amikor Boris nénje házát mutatta be, mert boldog emlékeket idézett fel a nagymamáimról. Számomra minden egyes jelenet, karakter izgalmas volt. Együtt suhantam a könyvvel. Olyan csodásan le voltak rajzolva a tájak, az épületek, az utcabál a faluban, hogy szinte filmként láttam az összeset magam előtt. Az összes kérdésre, mely megfogalmazódtak bennem, mindenre megkaptam a választ a könyv végén. Szépen rávezetett az írónő, anélkül, hogy kibogozhatatlan eseményeket kellett volna megfejteni.

"Meghallottam a köveken a kerekek hangját. Hallottam a lovak fújtatását, majd lépteket. Kattant a retesz, nyikorgott a kapu. Nem fordultam meg. Kapaszkodtam a kút kávájába. Az öreg kandúr megemelte a fejét. Megéreztem a jól ismert illatot. Dohány és szappan keverékét. Kiszáradt a torkom."

Egyértelmű hogy öt csillagot kap a kötet. Tízet adnék ha lehetne. A könyv olvasása fantasztikus élményeket nyújtott. A borító is nagyon szép. Rózából nem látunk sokat, de csipkés ruhája meseszép.

A Jaffa kiadónak nagyon hálás vagyok, hogy részemmé válhatott ez a mese. Imádtam! Köszönöm!

Martin Kay - Eastern 2. - Titkok útvesztője

  Sziasztok!   Nem tudom, hogy milyen viszonyban vagytok a „Könyvek szava” oldalammal, de azt tudnotok kell, hogy mostanában nem tudok ann...