2018. december 27., csütörtök

Mary Ann Shaffer és Annie Barrows: Krumplihéjpite irodalmi társaság

Annyira előkelő ez a könyv, annyira kedves számomra. Olyan titokzatos, olyan letisztult.

Örülök, hogy Szabados Ágnes által megvettem és elolvashattam. Imádom ezt a könyvklubbot. NIOK... te csodálatos! :) Ha még nem vagytok tagok, akkor itt megtudjátok nézni miröl is van szó.
https://szabadosagnes.blog.hu/tags/nincsidomolvasnikihivas

A könyvre visszatérve. Első a fülszöveg, azután a vélemény, illetve pár mondat a történetről.


Fülszöveg:
1946 ​januárjában a Londonban élő Juliet Ashton levelet kap egy ismeretlen férfitól a Csatorna-szigeteki Guernsey-ről. A levél írója elmeséli, miért alakították meg a második világháború alatt, a német megszállás idején a Krumplihéjpite Irodalmi Társaságot, és hogyan segítette a sziget lakóit abban, hogy átvészeljék a háborút. Így kezdődik a szívet melengető, varázslatos kisregény, melyben levélváltásokból, apránként rajzolódik ki előttünk a festői Guernsey-n élők humorral átszőtt, embert próbáló története.



Borzasztó éveket határol körbe ez a levelezés. Az emberek nem tudnak boldogok lenni, mert a háború vagy a családját vette el, vagy az otthonát, vagy olyan szörnyűségeket kellett átélnie táborokban, amitől már nem tud önmaga lenni. Több ilyen személy is van a könyvben aki valamit vagy valakit elveszített.

A mi kedves főszereplőnk Juliet Ashton, aki 32 éves, az otthonát elvesztve rátalál Guernsey lakóira, vagyis ők találnak rá. Juliet próbálja íróként élni az életét, nem lett hatalmas sikere, de vannak, akik a szívükbe zárták, és nagyon megszerették ezt a kisasszonyt. A Krumplihéjpite irodalmi társaságról van szó, ami puszta véletlenségből alakult meg. Az éhség volt az oka. Ugyanis a németek szinte mindent elvettek az angoloktól, minden élelmet, hogy a katonák ne haljanak éhen. De ennek a csapatnak mégis sikerült egy malacot megmenteni a katonák elől. Így a boldogsággal és élettel telve, ennek a csapatnak valamit ki kellett találni, hogy a németek nehogy rájöjjenek mit is műveltek. Ez a kezdete ennek a történetnek, amiből tényleg egy könyvklub alakult ki, amit nagyon élveztek a kis sziget lakói.
Juliet meghívást kapott a klub tagjaitól, hogy menjen el hozzájuk. Ugyanis ez a kedves írónő róluk akart írni, hogy mit éltek át a háború alatt. Amit Juliet készített könyvet, annak teljesen más lett a témája és már Londonba sem akart visszamenni, mert annyira jól érezte magát ott, hogy szinte a saját otthonának tartotta. Már megkedvelte az embereket és volt akivel szorosabb kapcsolatot is kialakított.


Ahogy végeztem ezzel a szeretetteljes történettel, bántam hogy vége lett. Nagyon a szívemhez nőtt ennek a könyvklubnak az élete. Annyira kedves és meghatározó volt nekem. Juliet egy magával ragadó, teljes mértékben szívet melengető személyiség. Bár én is ott lehettem volna velük. Mindenki annyira kedves volt a másikhoz, pont ezért, a történet szinte mesébe illő.

Valamiért az előttem forgó jeleneteknek viszont  olyan szürkés világa volt. Jó... ez talán ellent mond az ezelőtti bekezdéssel. Ez talán a borító miatt lehetséges. Ebben a háború utáni időszakban, ahol nem volt más korábban csak bombázás, erőszak, nem is tudtam volna a színes világot elképzelni. Bár ott volt a tengerpart is, számomra mégis kicsit színtelen volt. Ez nem rontott semmit a történeten, csak egy megfigyelés, hogy én milyennek láttam. Szürke, de mégis érzelmekkel teli világ.


Idézetek:

"Ezért imádok olvasni. Az ember érdeklődését felkelti egy icipici részlet, amelynek nyomán eljut egy újabb könyvhöz, és onnan valami apróság révén egy harmadikhoz. Mint egy mértani haladvány, amely sehol nem ér véget, és az ember merő gyönyörűségből foglalkozik vele."

"Olyan türelmetlen voltam, hogy egykettőre végigolvastam. De hamarosan újra neki kezdek, csak most lassabban, hogy mindent magamba szívjak."

Nagyon tetszett nekem ez a könyv, de mégis nagyon nehezen tudtam összeszedni a gondolataimat, hogy miről is tudnék írni. Annyira magába szippantott, és ehhez képest nem vagyok megelégedve a végeredménnyel. De nem tudok többet kihozni magamból. Ezért kíváncsian várom, ti mit gondoltok róla? Jó vagy csak elmegy? :)
Olvastátok már?

2018. december 9., vasárnap

Martin Kay: Eastern

Ez a kedves író akinek a könyvét elolvastam, a Twister kiadó által nyert a [bekezdés]-pályázaton. Szerencsére kiadták az Eastern című könyvét. Kezdő író létére szerintem tehetséges. Megmondom őszintén, nem olvastam még ebben a műfajban könyvet, de nagyon tetszett és egy felüdülés volt a többi fantasy, romantika illetve krimi mellett. Jó szívvel néztem, hogy ennek a kötetnek lesz folytatása, amivel remélem a kiadó szintén megajándékoz, megbecsülve a munkámat.


Fülszöveg:

A Titánokkal vívott háborúban porrá lett földön Yuko hírhedt törvényen kívüli. Az elárvult lányt már csak szíve haragja élteti. Konok kitartással űzi Corbent, a gyűlölt zsoldosvezért, hogy elégtételt vegyen élete megnyomorítóján. Útja során nem várt társaságba botlik nővére egykori kedvese személyében. Vajk, az életunt kalandor egyetlen célja, hogy felderítse szerelme halálának körülményeit. Az elkövető nyomai a rettegett zsoldossereghez vezetnek.
Yuko és Vajk kényszerű szövetséget kötnek, hogy kézre kerítsék Corbent, a rájuk leselkedő veszélyek mellett azonban saját démonaikkal is meg kell küzdeniük. Hiába a kettejük között kibontakozó érzelmi kötelék, ha a zsoldosvezéren való elégtételt más módon képzelik el. Vajon sikerül felülkerekedniük önös érdekeiken egymás javára?
Martin Kay mesterien kombinálja a YA klasszikus elemeit a manga akciódús cselekményvezetésével egy fantasztikusan felépített posztapokaliptikus westernvilágban.Könnyed és humoros, letehetetlen olvasmány.


A történet elején megismerkedhetünk egy Yuko nevű lánnyal, akinek eléggé vehemens természete van. Nagyon szimpatikus, laza csaj, akinek nem számít senki véleménye. Egyedül kóborol foltos paripájával a kietlen sivatagban, nem törődve a koszos, foghíjas pornéppel.
A másik szereplő Vajk. Megmondom őszintén engem meglepett a neve. Nekem nem illik bele ebbe a környezetbe, de talán pont ezért különleges. Kiderül, hogy rokoni kapcsolatban vannak, Yuko és Vajk. Remek ez a páros a sztoriban. Vajk a laza, nemtörődöm, mégis óvja a kis inasát.
Yuko pedig pörgős csaj, aki mindenkit csapdába csal, átlát mindenkin. Pattogósabb karakter mint Vajk.

"A lenyugvó napkorong alig derengett át a felhőkön. Amikor utolsó sugarai is a hegyek mögé veszett, percek alatt éjszakai sötétség borult a tájra. Széllökések rázták meg a lombokat, előfutáraként az erdőre zúduló égszakadásnak. A két lovas egymás nyomában botorkált a latyakos ösvényen. Nyakig begombolt kabátjuk alatt vacogó fogakkal tűrték testük kihűlését."

Tehát a könyv első felében kiderül, hogy eléggé erőszakosak tudnak lenni, Yuko illetve Vajk. Tapossák a kilométereket, keresnek valamit, valakit. Vannak gyengédebb jelenetek, vannak erősebbek, de energiájukat és lendületüket nem vesztve haladnak a cél felé, amit semmi áron nem akarnak veszteni.
Később mikor megismerkedünk rosszakarójukkal, nekem kicsit összekuszálós jelenet szerepel a könyvben. Valahogy nem tudtam koncentrálni az eseményekre. Hirtelen üldözés veszi kezdetét, fegyverek ropogása, rohanás, bujkálás. Valahogy nem tudtam követni, hogy most mi van. Lehet ez az én problémám volt, nem voltam jó passzban és ez az olvasás rovására ment, vagy tényleg kusza volt. Nem tudtam elképzelni amit a könyvben olvastam. Ettől eltekintve, mikor a duónk fellélegezhetett, a csetepaté után újra kellemes olvasmány volt aminek folytatását kíváncsian vártam.

Szívemhez közel állt a történet azon része, mikor Vajk szószerint már védelmezte a lányt. Egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Lassan olyan érzések veszik kezdetüket amik a mellkasukat nyomják.
Idővel Yuko múltjáról is lehetett olvasni, ami számomra szívbemarkoló volt. Egy kislány volt az, aki nem tehetett arról, hogy szülei mit tettek világra jövetele előtt, és ez sajnos megpecsételte picinyke életét. Hátha ezután egy kellemes személy óvni és szeretni fogja. Megérdemelné!

"Nem tagadhatsz meg te is úgy, mint ő! Még egyszer nem élném túl." 

Amikor azt a szöveget olvastam a hozzá tartozó szövegkörnyezettel, a szívem hasadt meg. Szegény lányt megint elhagyják.

A következő amit nem értettem. Yuko fogja Vajk arcát, már azt hinné az olvasó milyen szép romantikus jelenetet tud elképzelni, erre pofán vág az író és Vajk is Yukot. Milyen elcseszett jelenet. Tátottam a szám és csak a levegő után kapkodtam. Hogy lehet ilyet írni? Az olvasó idegei tönkremennek. :)
Mikor elszaladtak egymás mellől, a pofon után, bíztam benne, hogy Vajk mindig ott lesz Yuko mellett. Ez így is volt. A férfi a nő védőangyala.
Remek jelenet volt mikor a könyv kb 80%-ánál jártam. Jó kis akció volt, a tűz, a bunyó, a puskazörejek, még a párbeszéd is hatalmas volt. Bevolt rezelve a maffia feje mikor a mi hősünkkel állt szembe.

"-Ami azt illeti - jegyezte meg végül -, abban is megállapodtunk, hogy szólni fogsz, mielőtt bajba kever magad. Büntetésből most nem kapsz cukorkát!"

Micsoda vérontás volt a sztori végén. Repültek a végtagok, a fejek. Puska dörrenés és kard suhanás volt minden lépésnél. Kemény ez a csaj és Vajk sem egy anya kicsi fia.
Remek volt a párbeszéd stílusa, nagyon jók voltak a szlengek.
Egy másik vélemény, vagyis inkább megfigyelés: Amíg az író nem kötötte az orromra, hogy vannak a városban mások is, addig nem is gondoltam rájuk. Teljes mértékben azt hittem, hogy egyedül vannak ebben az összecsapásban az ellenfelükkel.

Összességében nagyon jó könyv, tehetséges írónak olvastam el az alkotását. Volt szerencsém egy interjút is készíteni vele, amit korábbi bejegyzéseim között megtalálhattok. Remek, remek! Kérem a következőt, mert nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra. :)

Mikor elolvastam ezt a könyvet, annyit mondtam magamban: Wáó!
Nagyon jó volt! Kérdések merültek fel bennem, amire remélem minél hamarabb megkapom a választ. Remek könyvet hozott össze az író, és a képek csodásak voltak. De miért így kellett befejezni? Annyira akartam hogy legyen egy kis romantika. És a legutolsó mondat... az nagyot ütött! Uramisten! Azt nem szeretném ha Yuko újra háttérbe szorulna. Legyen happy end és minél hamarabb kedves Martin Kay!
Egyébként ha így folytatja az írást, biztosan a nagyok között lesz, jó hamar. :)

Utoljára még annyit. A történet és a borító is 5 csillagot ér.

Köszönöm a könyvet Martin Kaynek, és a Twister kiadónak. Köszönöm hogy ennyire nyitottak és általuk megkaphattam a könyvet. :)


Itt láthattok egy kis részletet a könyvből!

Ezen a linken pedig feltudjátok venni a kapcsolatot az íróval! :)


https://www.facebook.com/martinkaywrites/

Martin Kay - Eastern 2. - Titkok útvesztője

  Sziasztok!   Nem tudom, hogy milyen viszonyban vagytok a „Könyvek szava” oldalammal, de azt tudnotok kell, hogy mostanában nem tudok ann...