Papp Dóra: Fénytörés

Sziasztok!

A mostani könyvet, amit olvastam, Papp Dóra tollából származik. Nem most találkoztam az írónővel elsőnek, ugyanis a Bolyongó című regényét már korábban elolvastam. Itt tudjátok megnézni: Bolyongó

Hogyha az információim helyesek, akkor ezt a könyvet, a Fénytörést, már sokkal korábban kiadta az írónő. Ez a mostani egy átdolgozott verzió, amit kicsit átírva, talán sokkal jobban sikerült az előzőnél. Bizonyítani nem tudom, mert az első változatát nem olvastam. De abban biztos vagyok, hogy ez nagyon jól sikerült.
Sajnos a könyv nem az enyém. Könyvtárból kölcsönöztem, és én voltam az első, aki ezt a misztikus regényt elsőnek elolvashatta. Szuper érzés!

Papp Dóra: Fénytörés

Helena-Trilógia 1.

Egy kis fülszöveggel bevezetnélek titeket a történetbe:

A ​tizennyolc éves Helena egy szörnyeteggel osztozik az életén – árván, magányosan járja Oregon állam vidékét, tehetetlen áldozatok után kutatva. Ám az nem szerepelt a tervei közt, hogy egy súlyos baleset után titokzatos helyen ébred: három testvér otthonába kerül, ahonnét nem szabadul egykönnyen. Hisz ezen a különös helyen a lányt csapdába ejtő szörny napról napra csendesedik. Helena végre önmaga lehet. Meg kell tanulnia bízni, ha újra akarja kezdeni az életét a furcsa Raven-családban.
Jennifer, a legidősebb testvér elismert orvos, aki gyanakvásával sakkban tartja az elvadult lányt. Jet, a tizenöt éves könyvmoly kíváncsisággal és barátsággal közelít felé. És ott van Jeremy, az idősebb fiú, aki jóvá akarja tenni a balesetet és aki naiv vonzalmat érez a lány iránt. Helena előtt varázslatos, ismeretlen világ tárul fel, ahogy egyre közelebb kerül a fiúhoz: évszázadokra visszanyúló, furcsa titkok kerülnek a felszínre. Ám hiába a szerelem, amit Helena életében először érez igaznak, a veszélyes titkok kettészakíthatják a családot. És mindeközben a mélyre temetett szörny csak a megfelelő pillanatra vár…

Véleményem:

 A történet elején, a bevezetésben olyan sztorit kaptam, amire azt gondoltam, hogy egy vadregényes, kalandos talán thriller könyvet olvashatok. Természetesen ez később megváltozott. Muszáj volt az írónőnek becsomagolni a kezdetetek egy olyan szituációba, amivel később viszont találkozhatunk, de nem ez alapján csörgedezik a mese. Nyilván köze van a témához, de nem ilyen jellegű a könyv teljes tartalma.
Ahogy a fülszövegben lehet olvasni, Helenának balesete lesz. Mikor felébred az álmából egy újabb álomba csöppen. Eléggé szoros kapcsolat alakul ki a Raven család és Helena között. Lesz egy testvére Jet, lesz egy szerelme Jeremy, illetve Jenniferrel való viszonya már inkább negatív vonzásnak mondanám. Jennifer nagyon nem tudja elviselni Helena közelségét, mert tudja, hogy valami nem stimmel a lánnyal. De ezt az érzést próbálják mind a ketten legyűrni úgy, hogy szinte alig találkoznak.
A Raven családból több szerepet kap Jet és Jeremy. Ők egészen megkedvelik a vándor lányt. Nem akarják, hogy elmenjen tőlük. Hiába van közöttük hatalmas szakadék több értelemben is, mégis vonzzák egymást. Az biztos, hogy nem csak Helena kedvelte meg ezt a két fiút, hanem én is. Nagyon megnyerő a személyiségük. Sok mindent nem kaptak még meg az élettől a korukból kifolyólag, ennek ellenére nagyon bátor férfiakról van szó. Kiállnak teljes mértékben a családjuk mellett, az igazuk mellett, helyes úton haladnak előre az életükben. Egy kicsit talán naívak, de az életükben felmerülő kérdéseikre mindig megkapják a megfelelő választ.

Helenát a kapcsolatuk elején egy kicsit félreismeri a család, de mi ezeket a titkokat már tudhatjuk, mert az írónő megajándékoz minket a könyv elején történő szörnyű igazsággal. Nem kell a könyv végéig a körmünket rágcsálni a felismerhetetlen szereplők miatt. Szóval Helena egy szörnyeteg? Lehet, de olyan mélyről feltörő érzésekkel kell később szembenéznie, ami még számára is újdonság. De nagyon élvezi. Élvezi azt, hogy törődnek vele, hogy szeretik, hogy valakinek mégis jelent valamit, mert ezekből az érzésekből eddig a tizennyolc éve alatt szinte semmit nem kaphatott.

Mikor már úgy gondolják, hogy megismerkedtek a család és Helena, jönnek a titkok, amikre fény derül. Évezredekre visszanyúló titkokat tárnak fel, ami mindenki életét befolyásolja. Vallomásokat tesznek, hogy ki milyen ember valójában. Ez vagy pozitív vagy negatív érzéseket tükröz számukra, de annyi biztos, hogy még csak ezután jön a cselekmény java. A lényeg, hogy össze kell tartaniuk, mert számos meglepetésben lesz részük, amiket csak együtt tudnak túlélni.

Nagyon izgalmas könyv. Mindig volt valami cselekmény, ami fenntartotta az érdeklődésemet. Volt szerelem, barátság, misztikus jelenetek. Ezek a jellemzők váltakozva, nagyon izgalmas regényt nyújtottak nekem.

Számomra kedves idézetek:

"Varázslatos dolgokra képes a természet, ami vándorlásaim során sokszor menedéket nyújtott nekem. Vigyázott rám. Mindig otthonosan éreztem magam, ha a szabadban kellett barangolnom. Hogyha valakiben, az Anyatermészetben bízhatok - szerettem személyként gondolni rá. Olyan érzéssel töltött el, mintha nekem is lenne valakim."

"Mellette volt a helyem. Tizennyolc év alatt ő volt az egyetlen, akinek sikerült elaltatnia a szörnyet - az én megmentőm egyben a szörny börtönőrévé is vált."

"Ő Gyógyító, mindent megtesz azért, hogy jobban érezzem magam, mégis én vagyok a legutolsó ember ezen a bolygón, aki megérdemli a segítségét és a bizalmát. Ő tiszta és jó, bennem pedig a gonosz lakozik. A kettőnk közötti szakadéknyi különbség megrémített. Összeszorítottam a szemem fájdalmamban, könnyek karistolták a torkomat."

"A karjaiba vont, hosszan suttogott a fülembe. Azt mondta, ő nem bocsáthat meg a múltamért, azt magamnak kell megtennem."

Tehetséges írónő ez a Papp Dóra, fiatal kora ellenére. Biztosan folytatni fogom a sorozatot, csak azt nem tudom, hogy mikor kerül rá sor. Ugyanis a második része még nincs kiadva.

Ti hogy álltok a magyar szerzőkkel? Ismeritek Papp Dóra könyveit? Olvastátok valamelyiket?

Hamarosan újabb könyvvel fogok érkezni. Köszönöm, hogy elolvastátok! Ha tetszett nektek osszátok meg, és talán más is rátalál az írónő munkáira, könyveire.

Sziasztok!

Rácz-Stefán Tibor: Élni akarok!

Sziasztok!

Ezt a könyvet egy kedves ismerősömtől kaptam, aki ugyanolyan könyvmoly, mint én. Igazándiból cserének mondanám, ami által hozzám jutott ez a csodakönyv. Volt nekem is olyan olvasmány, amivel végeztem és nem ragaszkodtam annyira hozzá, hogy a polcomat díszítse, és neki is akadt olyan könyve, amitől szívesen megvált. Így jutottam hozzá több érdekes regényhez.

Létezik egy könyvklub a facebook oldalon, aminek a vezetője én vagyok és Vivi (természetesen a könyvet is tőle kaptam), aminek a neve: ReVi könyvklubja. Azért írtam most ezt le, mert ahogy hozzám tartozik ez a blog, úgy az én munkám gyümölcse a Könyvek szava facebook és instagram oldal, valamint a ReVi könyvklubja csoportnak is a másodvezetője vagyok. Az utóbbi csoportban megbeszéltük a kedves Vivi társammal, hogy a havi könyvklubos olvasmányunk nem más lesz mint:

Rácz-Stefán Tibor: Élni akarok!

Fülszöveg:

Mernél szeretni, ha az időd lejárt?
Lilla már évek óta a halál árnyékában él.
Beteg, és tudja, hogy csak hetek vannak hátra számára. Hazatér a kórházból, hogy teljesítse a bakancslistáját, segítsen szeretteinek az álmaik elérésében, és még utoljára átélje a hétköznapok egyszerű csodáit.
Nem is vágyik ennél többre, ám ekkor megismeri a szomszéd srácot, aki az összes tervét felforgatja…
Noel egy pimasz, irritálóan vonzó, de közben érzékeny fiú, akinek mindene a fotózás, és az az álma, hogy bejárja a világot.
Nem is sejti Lilla sorsát.
A két fiatal egyre közelebb kerül egymáshoz, de Lilla nem akar szerelembe esni. Nem vágyik másra, csak hogy a fiúval lehessen, de retteg attól, hogy Noel viszonozza az érzelmeit.
Mi a jobb?
Ha az ő érdekében eltaszítod magadtól azt, akit szeretsz, vagy ha esélyt adsz a boldogságnak, bármilyen röpke legyen is?
Éld meg a csodákat!

 Vélemény:

 Ahogy emlékszem rá, 2018-ban, a könyv megjelenési évében, szó szerint berobbant a magyar olvasók körébe ez a regény. Tibornak már számos alkotását megtaláljuk a boltokban, és talán később is lesz olyan lelkes író, hogy a rajongóit meglepi még sok-sok szuper regénnyel.
Ugyanis erre a könyvére sem lehet kevesebbet írni, mint hogy fantasztikus. Tudomásom szerint a történetet az ihlette, hogy a családjában szintén jelen volt egy olyan betegség, ami a könyv témáját meghatározza. Nagyon nehéz lehet így írni, ha mi saját magunk is részesei voltunk egy ilyen katasztrófának. De szerencsére Tibor kitartott és létrehozott egy olyan könyvet, ami letehetetlen, megrázó, szívfacsaró, döbbenetes, mégis annyi szeretet van a könyvben a sok borzalmas tulajdonságok mellett, amit már szinte a mi kis lelkivilágunk is nehezen bír el.

Lilla a főszereplő, iszonyatos lelki energiával van feltöltve. Ahhoz képest, hogy beteg, az életfelfogása nagyon pozitív. Olyan kisugárzása van neki, amivel a körülötte élő szeretteit, barátait megnyugtatja, és képes nekik megmutatni, hogy ő maga hogyan szeretné megélni az életének hátralévő szakaszát. Boldogságot áraszt az egész lényével. Természetesen vannak hullámvölgyek, és nála is akadnak olyan mélypontok, amikor mindezt már az ő szervezete sem bírja el. Ilyenkor őt kell egy kicsit talpra állítani. Ehhez segítséget nyújt neki az apukája, nővére, barátnője és a szomszédfiú, Noel.

Ahogy a fülszövegben olvasni lehetett, Noelhez érzelmi szálak fűzik Lillát, ismeretségük után már egy kis idő elteltével. De a lány nem szeretné a tudtára adni, hogy ő milyen beteg. Csak szeretné élni az életét úgy, mint egy normális ember és teljesíteni a bakancslistáját. Noel egyébként egy nagyon menő srác, akinek a hobbija a fényképezés. Olyan jól csinálja, hogy ebből is él, és rengeteg követője van az interneten. Ezzel Lilla természetesen nem volt tisztába, csak amikor a barátnője felvilágosította, hogy ki is az ő szomszédja. Sokszor találkoznak és nagyon kellemesen töltik el az idejüket. Ennek hatására alakul ki később a szorosabb kapcsolat, aminek ellen kell hogy álljon Lilla, mert nem akarja, hogy Noel részesévé váljon az ő halálának. Természetesen nem fogom a kettejük közti történetet teljesen leírni. Ezért kell elolvasni a könyvet, és a részesévé válni ennek az érzelmi bombának, ami a regényben áll.

A családi szál is elég erősen jelen van. Nagyon szeretik egymást és folyamatosan táplálják egymás lelkét a pozitív hozzáállással, magabiztossággal, szeretettel. Próbálják Lilla utolsó napjait minél élhetőbbé, szebbé varázsolni. De az a szenvedés, ami egy ilyen betegséggel jár elkerülhetetlen, és sajnos a regény végén mi is tanúja lehetünk a szomorúságnak. Készítsétek magatok mellé a papírzsebkendőt, mert ezt nem lehet kibírni könnyek nélkül.

Én két dologgal szerettem volna még találkozni a könyvben. Azok a képek, amiket Noel készített Lilláról, nekem hiányoztak. Hiánytalanul le voltak írva, hogy hogyan is képzeljük el ezeket a fotókat, és természetesen ez egy regény nem pedig fotóalbum, de nekem akkor igazán fantasztikus lett volna a könyv, ha ezeket láthatom.
A másik, amit hiányoltam, Noel és Lilla kapcsolatának a végkifejlete. Én szerettem volna többet olvasni arról, hogy ők ketten miket élhettek volna még át. De az író erre nem fektetett több hangsúlyt, mint ami a könyvben van.

Mindezek ellenére én imádtam ezt a regényt. Nagyon megszerettem a történetet, attól függetlenül is, hogy elég nehéz témát boncolgat az író. Remekül meg van fogalmazva, számos idézetet ki lehetne benne jelölni. Ittam a szavakat, amivel Tibor dolgozott. Az biztos, hogy nem egy slampos megfogalmazással találkoztok ha a kezetekbe veszitek a regényt.
A borító viszont csillagos ötös. Gyönyörű!

Idézetek:

 "Képtelen voltam ránézni az összetört férfira, aki szó szerint feláldozta értem az életét. Nem akartam vitába szállni vele, sem fájdalmat okozni neki, de már elfáradtam. Gyenge vagyok az újabb műtétekhez, a folytonos és végeláthatatlan harchoz a túlélésért."

"Az alvás a lehető legnagyobb időpocsékolás. És ez nem új keletű gondolat, már évek óta ezen agyalok. Persze, az embernek jólesik aludni, álmodni meg aztán különösen, de akkor is! Hát nem az életünk elpazarlása az, hogy a harmadát átalusszuk? Hiszen annyi mindent tehetnénk ez alatt az idő alatt!"

"-Nem kötelező mindig erősnek lenned. Te is kiborulhatsz, te is lehetsz gyenge. Senki nem fog kevesebbet gondolni rólad, miatta, ugye tudod?"

Szóval... ha véletlenül a ReVi könyvklubja csoportban jártok, vagy itt olvassátok az értékelésemet, akkor írjátok le a véleményeteket. Mit váltott ki belőletek ez a regény? Mennyire nőtt a szívetekhez? Ha pedig nem olvastátok még, azt javaslom, ne halogassátok, mert nagyon jó könyvről van szó.

Remélem tetszett, amit írtam! Hamarosan újra jövök egy érdekes könyvvel. Sziasztok!

Colleen Hoover: November 9.

Sziasztok!

Szerencsémre most egy olyan könyvet olvashattam, amit nemrég adott ki a Könyvmolyképző kiadó. Novemberi megjelenése volt a November 9. című könyvnek. Milyen véletlen egybeesés.

Nem akartam elolvasni. Engem nem vonzott a fülszöveg. Amikor megvettem előző hónapban, még szinte senki nem írt a könyvről, így csak az alapján döntöttem el, hogy szeretném a könyvet, hogy a romantikus regényeket kedvelők szinte imádják Colleen Hoover írónőt. Adtam neki egy esélyt, végül nem utolsósorban  egy régi ismerős is ajánlotta. Ahogy arról áradozott nekem, hogy mennyire várja, hogy a tulajdonában legyen ez a kincs, valahogy én is fellelkesedtem és már magabiztosabban vártam azt a napot, amikor végre mehetek a könyvesboltba és hazavihetem. Nem volt kérdés, hogy ezt választottam első olvasmányomnak a többi vásárolt könyveim közül.

Nem tudom, hogy észrevettétek-e az előző bekezdésemből, de nekem ez a regény volt az első az írónőtől. Valahogy mindig tartózkodom azoktól a könyvektől, amiket emberek milliói imádnak. Azt hiszem, nálam ez a fal most dőlt le. Nem akarok csak azért lemaradni a fantasztikusabbnál fantasztikusabb történetekről, mert nekem van egy ilyen rossz berögződésem. Szóval, átadom magam a csábításnak. Innentől kezdve számomra Colleen Hoover is a borzalmasan tehetséges írók skatulyájába fog tartozni. Remélem nektek is meghozom a kedveteket egy kis romantikus regény olvasásához az én értékelésemmel, mert úgy gondolom, hogy aki szereti a romantikát, az nem hagyhatja ki ezt a könyvet.

Fülszöveg:

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú, aki találkozott egy lánnyal.
A Lánnyal.
Fallon megismerkedik Bennel, az ígéretes regényíróval – egy nappal azelőtt, hogy az ország másik felére költözik. A szerencsétlenül időzített vonzalmuk a lány eseménydús életével együtt megadja azt az ihletet, amire Ben mindig is vágyott a regényéhez. Telik-múlik az idő, párhuzamosan futó életükben jönnek-mennek a kapcsolatok és a csalódások, de továbbra is találkoznak évente egyszer, mindig ugyanazon a napon. Egészen addig, ameddig Fallon el nem bizonytalanodik, hogy Ben vajon igazat mond-e neki, vagy csak tökéletes valóságot kreál a regényéhez az ütős konfliktus kedvéért.
Lehet-e egyáltalán szerelmi történetnek nevezni Ben kapcsolatát Fallonnal – és egyúttal a regényét is –, ha szívfájdalommal végződik?
Feledhetetlen szerelmi történet egy író és váratlan múzsája között.
Újdonság magyarul a New York Times sikerlistájának élére törő Colleen Hoovertől.
Hagyd, hogy elvarázsoljon!

Véleményem:

Én azt nem írhatom, hogy Colleen Hoover most sem okozott csalódást, mert nem tudom mihez viszonyítani. Ez az első sztori, ami engem nagyon levett a lábamról. Így csak azt tudom nektek írni, hogy ha a kezembe veszem a többi regényét, akkor magas lesz a mérce, mivel ez a regény nekem eléggé sokat adott szívemnek, lelkemnek. Az biztos, hogy aki olvassa, része lehet egy olyan szerelmi kapcsolatban, mint egy hurrikán, vagy mint egy hullámvasút. Az írónő olyan szinten tuszkolja az olvasóba az érzelmeket, amivel mi magunk néha nem bírunk. Kicsordul a könnycsepp a szemünkből, amikor szívfacsaró részt olvasunk, vagy zakatol a szívünk, amikor olyan boldog, romantikus akár erotikus jelenetnél tartunk, mintha mi magunk átélnénk az egészet. Komolyan! Olvastam már nem egy romantikus könyvet, ahol általában szépen lassan adagolják az izgalmakat. Itt nem ez van. Ebben a könyvben extra erősen adja a tudtunkra a szerző az érzéseket. Kiugrik a szemem a csodálkozástól, remeg a gyomrom az izgulástól, utána pedig ráadásképpen nehogy unatkozzunk, csavar az írónő az egész sztorin és leesik az álla az olvasónak. Szóval, valami hasonló érzelmi alkotásra készüljetek fel, ha ti is úgy gondoljátok hogy elolvassátok.

Fallon és Ben 18 évesek, amikor elsőnek találkoznak. Már ezen az első napon, amit együtt töltenek november 9-én, meghatározó döntéseket hoznak a jövőjükre tekintettel. Ugyanis nem tudnak folytonos kapcsolatot tartani, ezért elhatározzák, hogy minden évben november 9-én újra találkoznak. Addig folytatják ezt, míg Fallon meg nem találja önmagát, amíg rá nem jön, hogy melyik irányba terelje az életét. Úgy gondolja, ezt egy kapcsolattal nem tudja megvalósítani. Ezt állítja ő maga.

November 9. mind a kettőjüknek meghatározó dátum. Akár a családi életben, akár kettejük kapcsolatában. Minden elérhetőség nélkül élik azt az egy évet, míg újra el nem jön november 9. Akkor aztán mindent bepótolnak. Számomra hihetetlen, hogy lehet ennyire várni egy bizonyos napot egy évben, amikor találkozik két ember, akik alig ismerik egymást. Valahogy ezt úgy lehetne leírni, és azt hiszem talán a könyvben is megvan említve... olyan ez, mint egy bevésődés. Az első perctől kezdve érezték a kettőjük közti vibrálást. Mint szerelem első látásra.

Már mondhatni őket felnőtt embereknek ameddig ezt csinálják. Persze semmi sem működhet tökéletesen, így náluk is olyan borzalmas dolgok jönnek a felszínre, amiről talán tudni sem akartak. Nagyon megviseli őket a változás, de talán kellett mindez ahhoz, hogy később esetleg újra szóba álljanak egymással.
Ben, mint író, az egész kapcsolatukat megírja. Mikor Fallon kezébe kerül a kézirat, akkor jön létre a szakadék közöttük. De mégis az ad magyarázatot mindenre, amiről eddig nem tudott a lány.

Idézetek:

"-De nyílván bírod a rosszfiúkat, ha szeretsz róluk olvasni - biccenti oldalra a fejét.
-Nem is igaz - tiltakozom. -Azért tetszenek az olyan könyvek, mert egyáltalán nem hasonlítanak a saját életemre. Teljesen mások, mint azok a helyzetek, amikben nekem valaha is részem lesz... hála istennek! Csak szórakoztatnak. Mert akármennyire is szeretem azt olvasni, hogy egy fiú közli a lánnyal, hogy az úgy, de úgy benedvesedett tőle... ha nekem mondana valaki ilyet szex közben, nem indulnék be tőle. Én megijednék, hogy véletlenül bepisiltem.
Ben nevet."

"Dühít, hogy az anyám hagyta, hogy egy férfival való szakítás jobban elkeserítse, mint az, hogy soha többé nem találkozhat a fiaival. Ezeknek még csak fej fej mellettinek sem szabadna lennie."

"Arra az egy napra minden évben az a srác lehettem, aki beleesik ebbe a lányba, hiszen minden rabul ejtett benned."

Nagyon ajánlom mindenkinek, aki egy kicsit is odavan a romantikáért, szerelemért. Nekem egy élmény volt olvasni.
Kíváncsian várom a véleményeteket!
Ti olvastátok már?

Hamarosan újra írok! Sziasztok!

Stephen King: Tortúra

Elérkezett azaz idő, amikor elhatároztam magam, hogy elolvasom életem első Stephen King regényét. A könyvtárban, mikor szemezgettem a rengeteg alkotásával, nehezen tudtam eldönteni mégis melyik legyen a kiválasztott. Sok regényéről hallottam már, de nagyon sok könyv címét nem ismertem, és talán az utóbbi van többségben. Tehát, mint szűzkéz, valamiért a Tortúráért nyúltam. Érdekesnek gondoltam a fülszöveget, amit itt meg is osztok veletek.

Fülszöveg:
Paul ​Sheldon sikeríró, a szépkeblű közönség bálványa befejezi legújabb és legjobb regényét, minek örömére jól benyakal, és kábán autóba vágja magát. Egy veszélyes útkanyarban utoléri az észak-amerikai Sziklás-hegységben nem ritka hóvihar. Isten háta mögötti, magányos tanyaházából bevásárolni indul kisteherautóján Annie Wilkes, a Sheldon-regények könnyes rajongója. Az árokba borult autóroncsban kedvenc szerzőjére ismer, kinek összetört testében alig pislákol az élet. Kihúzza az árokból. Hazaviszi. Életre kelti. Új Sheldon-regényt akar. Csak magának.

Tehát két főszereplője van a könyvnek. Paul Sheldon és Annie Wilkes. Egy író és egy ápolónő. Mivel Paul balesetet szenvedett és Annie éppen rátalál a felborult autóra, a nem túlzottan forgalmas úton, úgy gondolja valamilyen oknál fogva, legjobb lesz ha hazaviszi és otthon ápolgatja, természetesen minden nyomot elrejtve, nehogy valaki rájöjjön, hogy nála van a kedvenc írója.
Na most az első meglátásom szerint, ami Annie cselekedetét boncolgatja, majdnem természetes viselkedés, amit ő produkál.  Azért ez a véleményem, mert Annie személyisége és jelleme nem mindennapi átlagos emberhez hasonlítható. Olyan tetteket képes véghez vinni, amiket mások igen-igen megszenvednek, sőt az életükbe kerülhet. Ezekről a múltbéli tettekről oldalakat olvashatunk a könyvben, amiből ő maga még büszkén naplót is készített. Pault ennek a tudata nagyon rettegésben tartja, az olvasottakat nem akarja elhinni, irtózatosan fél a fogva tartójától, de ez ad neki erőt ahhoz, hogy kockáztatva életét próbáljon megmenekülni. Szóval Annie-ra mondhatjuk azt, hogy egy pszichopata.

A másik szempont Paul szemszögéből vizsgálható. Tulajdonképpen ő már az elején felismerte azt a helyzetet, amibe valójában belekeveredett. A baleset során szétzúzódott mindkét lába, így az ágyból, amibe Annie fektette, nem tud csak úgy haza menni. Rá van kényszerülve az ápolónő kezeire, máskülönben a fájdalomtól, az éhségtől, a szomjúságtól meghalna. Sorozatban olyan szenvedéseket okoz neki a nő, amiben már az elején tisztában van vele, hogy nem éppen leányálom, amit kapni fog az ott tartózkodása alatt. Megtudja a cselekedetei alapján ítélni, hogy zavaros természettel van dolga, amit nem tud kezelni, mert bármikor robban a bomba a nő fejében, azt ő fogja megszenvedni. Valójában, mint minden ember, aki veszélyben érzi magát, Paul is próbál egy tervet kieszelni, hogyan tehetné az ottlétét kényelmesebbé tenni, függőségét csillapítani illetve végérvényesen megmenekülni.

"Ő Paul Sheldon, író, aki kétfajta regényt írt: jót és népszerűt."

Van a történetben egy másik eseményszál, amit az írónak kell vezetnie. Ugyanis a Tortúra, azaz a könyv címe egy regény főszereplője, akit Paul alkotott meg a regények világában. Annie annyira megszerette ezt a könyvbéli könyvet, hogy folytatást követel. Ez a kis szösszenet a kötet lényege. Író, jól megírt regény, fanatikus rajongó, rémes végkifejlet. Ha Paul Sheldon nem tudja megírni azt a könyvet olyan fantasztikusan, hogy emberek milliói rajongnak érte, akkor talán ez a kínzás, amibe belepottyant a férfi, talán meg sem történik.

Ez az egész sztori tulajdonképpen két ember között játszódik egy házban. Szóval minimális környezeti hatások vannak jelen. A ház szinte minden pontját megismerhetjük, de annál többet nem enged az író, Stephen King. Ezért a csekély háttér információért cserébe, folyamatosan a két fél közti érzelmet, indulatot, bosszúvágyat olvashatjuk. Az író tehát erre fektet nagyobb hangsúlyt, hogy részletesen megismerjük ennek a két embernek a gondolatmenetét.

Nem igazán unatkoztam az olvasás közben. Folyamatosan fenntartották az érdeklődésemet az események. Szegény Paulért izgultam végig, de a történet zárásaként rá kellett jönnöm, hogy Paul, amin átment és amit túlélt, a félelmeit nem számításba véve egy határozott, magabiztos, testben-lélekben erős fickóról van szó, aki nem hagyja magát.

Azt mondják, hogy Stephen King olyan író, akitől ha olvasunk egy könyvet az vagy nagyon bejön és rajongók leszünk, vagy lerakjuk az adott kötetét és hallani sem akarunk róla többet. Számomra, amit nyújtott, az izgalom és feszültség kombinációja. Nem mondom, hogy rajongó lettem, de szeretnék még olvasni a szerzőtől. A követőimtől kaptam is néhány tanácsot, hogy melyik könyvét kell mindenképpen elolvasnom.
Ti mit gondoltok a horrortörténetek királyáról? Olvastátok már a Tortúrát? Írjátok meg nekem, hogy tetszett?

Köszönöm, hogy olvastátok a véleményemet! Számítok rátok legközelebb is. Sziasztok!

Charles Dickens: Karácsonyi ének

Sziasztok kedves Olvasók!

Cegléden létezik egy könyvklub, amit a Városi Könyvtár  szokott szervezni. Általában minden hónap első hetének keddi napján 16:30-kor tartják (ha esetleg valakinek lenne kedve ellátogatni). Én személy szerint most novemberben voltam első alkalommal, ahol megbeszéltük, hogy a decemberi találkozásunkra milyen könyvet kell elolvasni. Mivel vészesen közelednek az ünnepek, egy kedvenc karácsonyi könyvvel kellett készülni. Én még karácsonyi regényt nem olvastam, így megnéztem az interneten a toplistát ebben a témában, és a választásom egy nagyon híres karácsonyi történetre esett. Nagyon örülök, hogy a részemmé válhatott ez a mese, ami nem más mint

Charles Dickens: Karácsonyi ének

Biztosan tudjátok, hogy ebből a történetből film is készült, amit valamelyik televíziós csatorna biztosan közvetít az ünnepek alatt. Láttam, de nem teljes egészében, nem kötött le. Olyan szomorúnak tartottam. Karácsonykor nem akartam ilyen filmmel tölteni az időmet. Ebből lehet következtetni, hogy tartottam a könyvtől, mégis bevállaltam, mert egy híres alkotásról van szó, amit rengetegen olvastak már. Nem akartam kimaradni a sorból. (Mostanában egyébként így gondolkodom. A régi klasszikus, szépirodalmi regények nagyon csalogatnak.) Szerencsére nagyon kellemesen csalódtam a könyvben. De azt hiszem, hogy egyenlőre elég a bevezetőből. Már tudjátok hogyan került hozzám a könyv.

Egy pár szót írnék a történetről, hogy aki még nem olvasta, szedje össze a bátorságát, mert nem fog mellé nyúlni. Az ünnepekre való hangolódásra fantasztikusan illik.
Tehát a mese főszereplője Ebenezer Scrooge, aki egy vén öregember, borzalmas tulajdonságokkal. Zsugori, önfejű, kapzsi, zárkózott ember, akinek olyan sok pénze volt és még többet akart, hogy még saját magától is sajnálta. Egyszer azonban meghalt az üzlettársa Jacob Marley, aki szellem alakjában megjelent Scrooge előtt. Meg akarta mutatni neki, hogy mi lesz vele, ha így folytatja az életét. Ilyen magányosan, akiben nem él a szeretet ünnepe. Ugyanis utálta a karácsonyt Scrooge. Marley elmondta neki, hogy három szellem fog három éjjelen hozzá jönni, akik talán megtudják változtatni a vénember hozzáállását. Ha nem sikerül, csúnyán fogja végezni, viszont ha más ember lesz belőle, akár még boldog is lehet. A történet erről a három szellemmel való találkozásról szól, akik talán feltudják nyitni egy megszürkült öregember szemét. Karácsony, egy igazán boldogságos ünnep, amikor nem szabad elfelejtenünk az embertársainkat. A szellemek megtudják annyira rémiszteni Scrooge-ot, hogy talán ő is fog másokon segíteni? A boldogság betud-e költözni a szívébe?

Scrooge-tól nagyon sokan félnek, sokan a háta mögött kinevetik, de mégis sajnálják, mert egyedül van és nem ünnepel senkivel. Ahogy a szellemek megmutatják neki a saját múltját, hogy milyen szegény kisfiú volt, a jelent, hogy mennyi ember nem szereti őt, és karácsonykor boldogan ünnepelnek nélküle, illetve a jövőt, hogy mi lesz vele ha így fog tovább élni. A temetésére szinte senki sem fog elmenni, mert nem ápolt semmilyen emberi kapcsolatot, kivéve az írnokával, aki viszont szó szerint rettegett tőle. Ez a kis időutazás Scrooge-nak olyan fájdalmas emlékeket hoz a felszínre. amiket már rég elfelejtett. Annyira meghatódik, amikor betekintést nyerhet egy bizonyos család életébe, láthatja, hogy mit jelent nekik a boldogság. Nem a pénz, hanem, hogy együtt töltik az ünnepet a családi asztalnál, és végre mindenki jól lakott. A jövő szellemétől pedig annyira retteg, illetve magától a jövőtől, hogy térden állva könyörög Scrooge neki a szellemnek. Nem akarja ezt a sorsot, de nem tudhatja még hogyan alakul az élete. Az biztos, hogy már nem annyira fagyos a szíve, mint volt.

Rengeteg érzelem lapul ebben a kis könyvben. Nagyon megható, és talán még mi is másképpen fogjuk látni az ünnepek alatt a saját illetve embertársaink életét. Szívszorító az biztos. Charles Dickens ezt a történetet már 1843-ban megírta. Nyilván ekkor még csak az angolok olvashatták, de 1907-ben már Magyarországon is kiadták. Az én példányomban szinte minden oldalon képeket lehetett találni, és ez nagyon élvezetessé tette az olvasást. Gyorsan el lehet olvasni, mert nem hosszú, 123 oldalas, de ha elmerülünk a könyvben és a szívünkkel is olvasunk, úgy a legjobb. Ne rohanjunk át felette, hadjuk, hogy a mi lelkünk is egy kicsit melegedjen.
Kedvencnek azért még nem jelölöm be, de feltétlen 5/5 csillagot adok a könyvnek. Azt hiszem minden karácsony előtt elfogom olvasni, mert egy varázslatos könyvről van szó.

Köszönöm a könyvtáramnak, hogy általuk elolvashattam ezt az ünnepi könyvet!

Poket rajongás már Cegléden is!

Szerintem ha azt mondom Poket zsebkönyv, akkor ez a szó már nagyon ismerős lehet mindenkinek.

 Biztosan sokan hallottatok már róla. 2018-ban kezdték el Magyarországon árulni őket könyvautomatákban. Nagy sikerre való tekintettel az ország számos városában telepítettek ilyen automatákat, hogy a vidéken élő és olvasni szerető emberek is megtudják vásárolni. Így jutottam el oda, hogy írjak róla.

 Képzeljétek, már Cegléden, ahol lakom, szintén lehet Poket zsebkönyvet vásárolni. 2019 május 29-től bárki válogathat az automatából kedve szerint. Szerencsére ezek a kis zsebkönyvek nem drágák, ezért is szerethetik sokan, illetve azért, mert kis formájuknak köszönhetően sok helyen elfér, akár táskában, zsebben vagy kezünkben is kényelmesen, valamint ha valakinek szép kis gyűjteménye van belőle, az nagyon jól mutat egy könyvespolcon. Vannak akik kimondottan gyűjtik őket. Nekem sajnos nincs még belőle, de nagyon szeretnék én is egy-két híres darabot. Ajándéknak is tökéletes lehet. Azt nem tudom, hogy mindenhol egyformán árazzák ezeket a könyveket, de itt Cegléden 1000 forintot kérnek érte, ami tényleg nem nagy összeg.

Szóval ha itt Cegléden keresnétek az automatát, akkor az Unghváry László Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskolánál megtaláljátok. Bármikor fel lehet keresni, mert nem az iskolában van bent, hanem a bejáraton kívülre helyezték el.

Menjetek oda bátran és gyűjtsétek be a számotokra kedves darabokat, vagy ajándékozzatok meg vele valakit. Hamarosan úgyis itt a Karácsony.

 Nektek van már Poket zsebkönyvetek? Ti is szerelmesei vagytok? Írjátok meg nekem mit gondoltok róla!
Most pedig köszönöm a figyelmeteket, hamarosan újra írni fogok.

Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek

 Néha-néha visszatérek a NIOK (Nincs időm olvasni) kihívásra, amit Szabados Ágnes álmodott meg és már több ezren követik a munkáját. Az októberi kihívás témája, Márai Sándor volt. Tudom kicsit megcsúsztam az értékelésem feltöltésével, de a lényeg, hogy megcsináltam és itt olvashatjátok. Szóval az októberi hónapban a közös könyv Márai Sándortól az Eszter hagyatéka volt. Figyelmetlenségem miatt én nem ezt olvastam, hanem A gyertyák csonkig égnek című művét. Természetesen ez is megfelelt a kihívás teljesítéséhez. A lényeg, hogy a megadott írótól olvassunk egy könyvet. Pipa! Már csak fel kell vázolnom nektek, mégis milyen érzelmeket váltott ki belőlem a kötet. Nem lesz egyszerű!

Időközben azon gondolkodtam, hogy mit is írjak. Talán kicsit elhúztam az értékelését, mert 1-2 hete végeztem már az olvasásával, és így kicsit gondolkodósabb lesz ez a bejegyzés számomra. Miután én végzek egy könyvvel már veszem is elő a másikat, és így mikor több történet is motoszkál a fejemben, nehezebb a szálakat a megfelelő helyen vezetni. A lényeg:

Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek

 Az íróról sokan hallottak már, főleg akik otthonosan mozognak a könyvek világában. 1900-1989 között élt. A rengeteg műve között 1942-ben jelent meg A gyertyák csonkig égnek című alkotása.

Nem olyan hosszú regényről van szó, ugyanis 179 oldal az egész, de ezzel a kis terjedelmével is olyat alkotott amiről nehéz beszélni. Nem mondható egy könnyű regénynek, ez egy klasszikus. Ezt nem lehet csak úgy pár oldalanként falatozgatni, itt oda kell figyelni. Az író nehéz szavakkal dolgozott. Természetesen ezt nem szó szerint értem. Néha meg kell állni, és meg kell emészteni a szavak mondanivalóját. 

Írnék a történetről egy rövid beszámolót, hogy mégis tisztában legyünk miről is szól a könyv.

Két férfi közötti barátság a fő téma, valamint egy hármas kapcsolatról olvashatunk a műben. Létezik egy jómódú családból származó fiú, akit az író tábornoknak nevez. Azért írtam kisbetűvel, mert nem ez a tulajdonneve, ez csak egy általános megszólítás. Nagyon szoros barátságot kötöttek egy bizonyos Konráddal, akinek szegény szülei mindent megmozgatnak azért, hogy fiukat a legjobb iskolába járathassák. Ezért képesek mindenüket eladni, vagy kevesebbet enni, hogy egyetlen gyermeküknek mindene meglegyen. Tehát a két fiú egy katonaiskolában örök barátságot fogadnak. Mindenki róluk beszél, aki ismeri őket. Rengeteg szeretet él bennük. Együtt töltik a fiatal felnőtt korukat is. Mindent megosztanak egymással. Mikor már a katonaságban szolgálnak és eltelik egy kis idő, valami megváltozik közöttük. Egyik fél sem mer vallani, így inkább a gyengébbik lélek elmenekül, mint inkább bántsa a barátját. De nem lehetséges, hogy pont ezzel a tettével lépett félre? Ahogy említettem három ember közötti érzelmekről is szó van a regényben. A két férfihez Krisztinát említeném még meg, aki a tábornok felesége volt. Nem volt aktív szereplő, de a két férfivel jelentős kapcsolatot alkotott, mindez még a történet előzményében olvasható. 
Miután sok-sok év eltelt, tábornok és Konrád újra találkoztak, és egy viharos, gyertyafényes éjjelen leültek beszélgetni a régi barátok. A régi tettekre, titkokra fény kellett hogy derüljön. Máskülönben nem tudnak végleg megnyugodni.

Spoiler mentesen talán elmeséltem a történet lényegét. Konkrétan e köré az éjszakai beszélgetés köré hajlik az egész mű. Itt derül ki minden, amit e két jóbarát átélt, megélt. 

Amit kiváltott belőlem ez a könyv az a csodálkozás lenne, mint megfelelő szó. Márai Sándor remekül megírta ezt a történetet, de én mégsem voltam teljesen elragadtatva tőle. Izgalmas eseményeket olvashatunk benne, de számomra egy-egy ilyen cselekvést, vagy egy szereplőnek bizonyos dolgok iránti felfogását nagyon részletgazdagon írt le, ami számomra azt jelenti, hogy sok mondaton keresztül, amit leírt a szerző ugyanaz volt csak más szövegkörnyezetben. Ez a stílus végig jelen volt a kötetben. Ez talán részemről egy negatív pont. Viszont a felfogással nem volt baj. Tábornok észjárását, gondolatmenetét remekül vázolta. Az író szépen végigvezette egy gazdag polgár gondolkodását, mindig tudta, mit mivel kell összekapcsolni, hogyan kell a történet fonalát úgy vezetni, hogy az olvasó érdeklődése fennmaradjon. 

"A világ semmi. Ami fontos, azt nem felejted soha. Ezt csak később tudtam meg, mikor már öregedtem."

Én úgy gondolom, a hátteret, a helyszíneket színes képzeletünknek köszönhetően élvezhetjük. Betekintés nyerhetünk az 1900-as évekbe. Abban az időben milyen felfogásuk volt az embereknek, milyen volt a beszédstílus. Kicsit közelebbről megismerhettük a tábornok és Konrád családját, a társadalmi rangjukat, az anyagi hátterüket. 
A két férfi természetéről is megtudunk nagyon sokat. Konrád nagyon visszahúzódó volt, magányosabb lélek mint a tábornok, aki viszont szerette a társaságot, a bálokat, és őt is igazán kedvelték férfiak és nők egyaránt, persze más-más módon. 
Konrád nagyon féltékeny volt a tábornokra, a gazdagságára, a sikeres életére, de ez természetesen csak akkor derül ki, amikor már nincs jelentősége. Viszont ebből fakadóan épül fel a cselekmény a könyvben.

Nem egy vidám könyv, kicsit talán nyomasztó, de ettől függetlenül élveztem a sorokat olvasni. Olyan embernek ajánlanám aki kicsit talán elmélkedne, és elmerülne a miértek kérdésében. Nem egy romantikus könyv, hanem kis oldalszámmal tömör, klasszikus alkotás. Ettől függetlenül nagyon sokan szeretik. Én, saját részemről azt mondanám, örülök annak, hogy elolvastam, de nekem nem a kedvenc könyvem. 
Ti olvastátok már? Ha van kedvetek, itt megoszthatjátok velem a tapasztalataitokat a könyvvel kapcsolatban, vagy akár az én írásommal kapcsolatban. Örömmel olvasnám!

Ahogy említettem Szabados Ágnes NIOK kihívása által találtam rá erre a könyvre. Az ő blogját itt találjátok meg:
https://szabadosagnes.blog.hu/

A Nincs időm olvasni facebook csoporthoz itt tudtok csatlakozni:
https://www.facebook.com/groups/nincsidomolvasnikihivas/

Köszönöm, hogy itt voltatok!

Dallos Zoltán: Alkalmazottból vállalkozó

Sziasztok!

Újra tudok laptopról gépelni. Tudom ez nem olyan nagy szám, de amikor az ember a telefonjához van hozzá szokva, akkor nagyon nehéz a billentyűzetet újra birtokba venni. Viccet félretéve, most mást szeretnék veletek megosztani, amit alább olvashattok.

Szóval, amit most írni fogok nem egy regényről fog szólni, hanem egy változásról, átalakulásról.

Alkalmazottból  vállalkozó

A címét olvasva mindenkinek teljesen tiszta, hogy miről is szól ez a könyv. Dallos Zoltán úgy gondolta, hogy szeretne segíteni azoknak az eltévedt lelkeknek, akik nem tudják mit is kezdjenek a munkájukkal, életükkel. Maradjanak alkalmazottak, vagy inkább törjenek ki ebből a kalitkából és éljenek szabadon, de nagyobb teherrel a nyakukban. A döntést nehezen lehet mérlegelni, ezért sokan inkább maradnak a megszokottnál. Nem mernek változtatni, nem mernek kilépni a komfortzónájukból. A könyvben viszont tanúi lehetünk, hogy nem is annyira vészes ezt az utat elkezdeni. Sokkal inkább fenntartani az egyensúlyt.

"Tedd meg az első lépést, hogy végre azt csinálhasd, amit igazán szeretnél!"

Adott ez a kötet, ami szépen sorjában rávilágít minden buktatóra, ezáltal segítséget nyújt Dallos Zoltán, aki a saját bőrén tapasztalta mindazt, amit leírt nekünk egy jóbarátja segítségével, bízva abban, hogy mi talán kitudjuk kerülni ezeket az akadályokat. Ha egy kicsit is bátrabbak, merészebbek vagytok, szerintem gördülékenyen haladhattok előre. Persze nem fejvesztve!

Az anyagi dolgokról nem esett szó, hiszen azt nem lehet tudni, hogy ki mibe vágja a fejszéjét. Ezen kívül viszont sok érdekességet tanulhatunk ha kezünkbe vesszük a könyvet. Az internettől kezdve a közösségi oldalak kedvező hatásai, hogyan befolyásolják a vállalkozást. A kapcsolatok kiépítése, itt kapunk egy kis segítséget hogyan alkalmazzuk a gyakorlatban is. Önfejlesztés, személyes márka, a kudarcok kezelése, a takarékosság, közösségi irodák használata. Számomra nagy motivációt nyújtó interjúkat is olvashatunk, illetve  Zoltán egészen sokat megmutat a életéből. Hogyan bukott el, és hogyan állt fel újra. Nem utolsó sorban pedig, hogy hogyan lépjük át az alkalmazottból vállalkozóvá válási szakadékot. Ugyanis itt nem muszáj szakadéknak lennie. Elég ha csak a könyv segítségével egy kicsit előre gondolkodunk.

Mikor lehetőségem adódott ezt a könyvet olvasni, vagyis megtiszteltek azzal, hogy én mint blogger a saját szám íze szerint értékeljem, még nem voltam tisztában vele, hogy mivel is nézek szembe. Többször is átgondoltam, hogy írjak-e erről a kötetről. Nem éreztem azt, hogy engem érdekelni fog ez a világ. Nem gondoltam, hogy ebből bármit is tanulni fogok. Ám amikor másképpen kezdtem a sorokat értelmezni, szinte folyékonyan haladtam vele. Mindenkinek a saját javára kell fordítani a tartalmat. Na én már az elején elrontottam. Ugyanis általánosságban értelmeztem a szöveget. Ha egyszer vállalkozó lennék, mit kellene csinálnom, vagy egy átlagos embernek hogyan kellene kezdenie. De pár oldalt végiglapozva rájöttem, hogy ez nekem szól személyesen. Én mint blogger, miként tudok alkalmazkodni a közösségi médiában, hogyan tudok érvényesülni, feljebb lépni a mostani megszokott állapotnál. Innentől kezdve nagyon megszerettem a könyvet.
Ezt kell csinálnia mindenkinek! Követni kell az álmaitokat és azt kell megvalósítani!

A könyv szerkezete jól van felépítve. Minden fejezet átlátható. Elsőnek egy kis történet, utána a felhasználható információ, végül a gyakorlati rész.
Ha nem félteném a könyveimet ennyire, akkor mondhatnám azt, hogy a szivárvány színeiben pompázna a szövegkiemelőtől. Rengeteg hasznos információt megtudhatunk a vállalkozóvá válás folyamatáról. Sok olyan mondattal találkoztam, amivel napi szinten szembesülnöm kellene. Én úgy gondolom, akár egy önfejlesztő könyvnek is megállná a helyét.

A végefelé ráeszméltem, hogy folyamatosan jegyzetelnem kellett volna. Ugyanis ahogy becsuktam a könyvet, úgy éreztem, hogy emlékezni fogok néhány részletre, vagy arra, hogy Zoltánnak milyen pozitív kisugárzása van, de idővel ezek elfelejtődnek, főleg ha az ember folyamatosan könyvekkel foglalkozik. Talán ha egyszer újra elolvasom, akkor előrelátóbb leszek.
Az biztos, hogy annak aki elolvassa az Alkalmazottból vállalkozót, nagy motivációt, inspirációt, bátorítást ad az első lépésekhez.

Dallos Zoltán

Mialatt én megmutattam a nagyvilágnak, hogy mit olvasok, többen is érdeklődve reagáltak, amire nem számítottam. Úgy tűnik, már a saját környezetemben is akadnak olyan vállalkozó személyiségű emberek, akik bevállalnák ezt a nagy lépést. Csak kell nekik egy kis biztatás, segítség, amit ez a könyv biztosan nyújtani fog nekik.

A könyv bemutatásának legvégén szeretnék egy kis információval szolgálni nektek, ahol megtaláljátok Dallos Zoltán oldalát, a könyv elérhetőségét, facebook, instagram illetve moly.hu oldalát.
Köszönöm nektek, hogy elolvastátok! Sziasztok!

Link a személyes blogomra: https://zoltandallos.com/hu/

Link a könyv oldalára: https://alkalmazottbolvallalkozo.hu/

instagramon: @zoltan.dallos

facebookon: @zoltandallos.business

moly.hu oldalon így találod meg a könyvet: https://moly.hu/konyvek/dallos-zoltan-alkalmazottbol-vallalkozo

A képek saját készítésűek, illetve Dallos Zoltántól kaptam némelyiket.

Egy kis történet!

Sziasztok!

Nagyon régen írtam már a blogra. Ez talán a lustaságom miatt történt, vagy csak azért, mert olvasni akartam, és nem az írással elfoglalni az időt. Néha nehezen megy a fogalmazás, a kifejezés egy adott könyv témájával kapcsolatban, ezért egy cseppet meguntam. Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy félbehagyom, mármint a blogolást, és élvezem az olvasás minden percét.

Nagyon sok időt igénybe vesz, de ha egy hobbinak tekintjük, akkor ez nem kellene, hogy probléma legyen, igaz? De az ember életében sok olyan tevékenység létezik aminek nem mondhat nemet. Ilyen például a munka, a család, barátok, háztartás, és még sorolhatnám, hogy ki mivel tölti ki a mindennapjait, aminek nem mondhat nemet. Nekem ilyen a család és a háztartás. Mikor a gyerekek még nem járnak óvodába, iskolába, akkor a nap 24 órájában velük vagyunk mint anyukák, apukák. Ezért nekem az írásra illetve az olvasásra, mint szeretett időtöltésemre, kevés idő adatik. Arra az elhatározásra jutottam, hogy az egyiket elhagyom, így több időm jutna a kedvencemre, az olvasásra.

Ez eddig tartott! 

Nem olyan rég, adódott egy lehetőség, ami által egy olyan csoportba, közösségbe kaptam meghívást, ahol a bloggerek nagyjai ott vannak. Tehát számomra egy olyan kihívás született, aminek nem mondhattam nemet, illetve innentől kezdve már bizonyítanom is kell. Számomra az írás a könyvekről mindig is egy kedves időtöltés volt, vagy is az még mindig, de ha még visszajelzést is kapok, annak nagyon tudok örülni, mert talán akkor jól csinálom azt, amit szeretek. Megakarom mutatni az embereknek, hogy képes vagyok kihozni magamból a maximumot.

Szóval, amit ezzel mondani akartam, az az, hogy szépen lassan újra felveszem a tempót, és megpróbálok újra jelen lenni, mint blogger. Valószínű ez nem egyik pillanatról a másikra fog történni, ugyanis egy költözés küszöbén állunk a családommal. Lesznek olyan napok is, hogy nem lesz internet, természetesen ez engem nem keserít el annyira, mert hát az olvasáshoz nem kell áram, de sajnos ebben az időszakban az olvasás is háttérbe szorul. A lényeg, amint készen leszünk, írni fogok újra, és természetesen olvasni.

Mindenkinek gyönyörű napot kívánok, és olvasásban gazdag időtöltést!

Sziasztok!

Christine Leunens: Cellába zárva

Mint minden háborúban, sajnos nagyon sok ember veszíti el az életét illetve, sérül meg. Ebben a történetben is ez történt Johannessel a második világháború alatt. Mint Hitler lelkes követője, nagyon elszánt fiatalember volt. Már az iskolában egy agymosáson esett át, és ezáltal a saját családját elárulta volna, csakhogy a vezetőjének megmutassa, milyen hű katona, aki a saját életét feláldozná Adolf Hitlerért.

 Megmondom őszintén, a könyvet nem most olvastam. Egy kicsit elhúzódott az értékelésem megírása. Ez egy bizonyos okból kifolyólag történt, amit még nem szeretnék elárulni. Majd a maga idejében.

Szóval amennyire visszaemlékszem a történetre, eléggé mélyre törő, az emberiség gonosz arcát megvilágító esetről olvashattam. Johannes miután megsérül, az otthon a rabjává válik. Mialatt ő unatkozik, nem tud kibontakozni, nem harcolhat a bajtársaival a fronton, így a saját otthonában fedezi fel a titkokat. Édesapjának és édesanyjának is vannak ki nem mondott problémái, de nem ezen van a fő hangsúly. Találkozik egy lánnyal, akivel kibontakozik a kapcsolatuk, de ennek a kapcsolatnak a mondanivalója számunka mindig rejtély marad. Annyira ingatag, hogy nem lehetne meghatározni az irányát.

Szóval nagyvonalakban a kettejük kapcsolatáról olvashatunk . Nekem a könyv elején még bátor, meghatározó, hősies tettekkel ismerem meg a családot, de később a döntéseiknek, vagyis Johannes döntésének jelentős súlya lesz. Olyan elképzeléseket valósít meg, amik mások életét örökre megváltoztatja. Erre akár mondhatnám azt is, hogy egy későbbi pszichopata életébe bukkanhatunk bele. Ugyanis mások érdekeit, nem figyelembe véve, hozza meg azokat a döntéseket, amik akár egy életen át nyomot hagynak társaiban. Nem rossz emberről van szó de mégsem tud magának parancsolni, és nem tudja felfogni ésszel, milyen súlyos hibát követ el. Az író egyébként úgy adagolja ezt nekünk, hogy mi bizonytalanok legyünk a történettel, szerelemmel kapcsolatban. Sokszor olvashattunk romantikáról, művészetről, bizalomról, de mégis ezek a sok kellemes szavak egy nagy szobába be vannak zárva. A homály borítja őket, ahonnan nincs kiút. Keserédes történet, amibe én nem szerettem bele.

Iain Reid: Azon agyalok, hogy ennek véget vetek

Egy nemrég kiadott könyvről van szó, amit nagyon vártam, de sajnos én nem azt kaptam, amire számítottam. Megmondom őszintén bajban voltam az értékeléssel, mert olvastam a moly.hu-n, hogy sokaknak nagyon tetszett a könyv, én viszont nem értettem. Amióta a blogot vezetem, nekem ez a második könyv, amit nem tudtam úgy értelmezni, ahogy az író megírta, vagyis ahogyan az olvasónak akarja tálalni.

A könyv főszereplője egy lány, aki eléggé magányos farkas típus. Összejön egy sráccal, ami teljesen normális dolog. A szerelme sem azaz átlagos egyetemista srác. Szépen éldegélnek, megszeretik egymást, és egy napon a fiú beszeretné mutatni a lányt a szüleinek. Rengeteg sztorit olvashatunk az utazásuk alatt, ahogy kocsival, durván két óra alatt elérik a kis tanyácskát. Ott kezdődik minden. Az érdekes megfigyelések, fura viselkedések. Már a szülőiház sem igazán barátságos, de a környék sem. Egy-két órát ott töltenek a fiatalok, megvacsoráznak, ismerkednek, aztán elindulnak haza. Tesznek egy kis kitérőt, amit nem kellett volna. És itt kezdődik, a kötet végénél az izgalom. Tömören, spoilermentesen leírtam mire számíthat az olvasó, de ennél azért sokkal több van a könyvben.

Tehát ahogy írtam, fura volt a lány, fura volt a fiú, és a felfogásuk pedig pláne. Nem mindennapi volt a lány gondolkodása, ahogy megfigyelte a szerelmét. Olyan érdekes dolgokat szuggerál a barátján, de állandóan, hogy az nekem már kicsit túlzás. Egy normális ember nem így gondolkodik, vagyis egy szerelmes lány, de lehet túl naiv vagyok. Például, ahogy olvastam: a húsos a szája, milyen az ádámcsutkája, rosszat tartása, girnyó. Tudom, hogy minden könyvben be kell mutatni a szereplőket, de én ilyennel még nem találkoztam. Mintha nem lenne a százas a csaj. A következő negatív megfigyelésem az az, hogy mindig a semmiből jöttek a sztorik, az emlékek, amik néha nem is függtek  az adott szituációhoz. Ettől függetlenül nem unalmas a könyv. Gördülékenyen lehet haladni vele, sőt a vége felé izgalmas játék veszi kezdetét. Befejezéshez azt írnám, hogy nem érem el a könyv szintjét, nem tudom úgy értékelni, ahogy kellene. Ezzel természetesen nem lehúzni akarom az értékelési arányt, csak nem írok olyan megfigyeléseket, amiket talán nem is lehetne értelmezni, mert én a könyvet másképp látom mint ahogy kellene.
Összességében gyorsan haladtam a kötettel, mert érdekes amit az író összehozott. Ez a könyv volt az első pszicho-thrillerem, talán nem az utolsó. Nagyon sokan megvannak elégedve a könyvvel, pont ezért, merném ajánlani, mert nem nyúltok mellé.

Nekem ez a könyv három csillagot ér. Biztosan nektek jobban fog tetszeni, főleg azoknak az olvasóknak, akik szeretik ezt a műfajt. Köszönöm, hogy ide látogattatok! Sziasztok!

Gill Sims: Hát persze hogy káromkodom!!!

Hát persze hogy iszom!!! második része a Hát persze hogy káromkodom!!!. Egymás után olvastam a kettő könyvet, de szerintem hagyni kellett volna közöttük egy, kettő könyvnyi szünetet. Kellett volna a szünet, mert így egy kicsit becsömörlöttem. Sok volt egymás után ez a kettő könyv. Erről természetesen nem az író tehet, hanem én. Azt hittem jó ötlet, ha folyamatosan haladok a történettel, de így kicsit veszített az értékéből.

Ennél a kötetnél magasabb szintre léphettem fel. Másabb nehézségekkel néz szembe a főszereplő Ellen. Az alapvető gondok még mindig jelen vannak, amitől egy család sosem fog megszabadulni. Ide sorolnám például, az otthoni segítséget anyának, illetve a pénz, amiért oly sok család veszekedik folyton folyvást vita és harc van az anyagi biztonság miatt. Ellennek eddig négy órás munkaviszonya volt, már teljes munkaidőben dolgozik egy álom munkahelyen. Jane és Peter mindig kitalál valamit, amivel az anyjukat az idegeire tudják kergetni. Ellen az iskolában már a szülői munkaközösség vezetője lett. Au pair felügyeletet igényeltek a gyerekek mellé. Sajnos annyi elfoglaltsága van az anyának hogy nem tudja a gyerekeket a suliba hozni vinni. A nyolcórás munka, az iskolai szervezések, az otthon elvégzendő feladatok mellett, Ellen nagyon keveset tud pihenni. Segítséget kérne Simontól, a férjétől, de ő teljes mértékben úgy gondolja, hogy ez márpedig az asszony feladata. Viszont amit megbeszélnek részletesen a feladatok teljesítése, illetve a szülők nyugalma érdekében, azt megcsinálja a családfenntartó Simon. Ezenkívül egy poharat nem rak be a mosogatógépbe, mert az már nem az ő feladata, nincs felírva a teendők listájára. De ez Ellennek nem elég. Ebből hatalmas vita kerekedik. Hogy mi lesz a vége, nem árulom el! Együtt maradnak, elválnak? Ha elolvassátok ennek a családnak az életét, vagyis csak egy kis részletét, minden kiderül belőle.

Ezen kívül jelen vannak a barátok, Sam és Hanna, valamint a szülők és testvérek is mind kaphattak egy kis részletet a könyvből. A barátok és Ellen, még mindig az alkohol mellett tárgyalják ki az élet katasztrófáit. Nagy lelki támaszt nyújtanak egymásnak, ami hatalmas segítséget nyújt egy olyan anyának, aki, ki sem látszik a munkából, problémákból. A másik dolog a családi összejövetelek. Egy-egy nyaralás a szülőknél, ebéd a testvérekkel... Ezek mind olyan lelki traumák, amivel nehezen tudnak megbirkózni Ellen és Simon.  Mindig olyan érdekes dolgok történnek, ami által biztosan állíthatják, hogy a családjuk nem normális.

Lehetne azt írni, hogy egy átlagos család mindennapjaiba olvashatunk bele, de hazudnék ha ezt írnám. Inkább úgy fogalmaznék, hogy egy nem mindennapi család, extrém életébe olvashatunk bele. Még pedig azért, mert nekik mindenből extra adag jár. Nincs egy nap nyugtuk sem. De így nem unalmas az élet, nem?
 Gill Sims ebben a második kötetben is tartotta azt a humoros vezetést, amit az első könyvben tapasztalhattunk. Minden olyan naphoz kaphattunk betekintést, ahol hajmeresztő dolgok történtek. Tetszik ez a naplószerű vezetés. Nem fejezetekre van bontva a könyv, hanem hónapokra, azon belül napokra. Szerintem ezzel a vezetéssel könnyebben lehet értelmezni a történetet.

Tehát számomra a második kötet már nem volt annyira élvezhető. Pont azért, mert az első után olvastam közvetlen. Kellett volna egy kis szusszanásnyi idő. Túl sok volt számomra a családi veszekedés, a mindennapi problémák, a bor és a gin.  Ettől függetlenül 4 csillag jár a könyvnek. Jó volt újra a 4 fős család életéről olvasni.

Ugyanúgy ajánlanám minden anyának mint az első kötetet is. Olvassátok el, és kaptok egy kis megnyugvást. Ez a könyv is bizonyítja, hogy minden anya, jó anya. Senki sem tökéletes!

Gill Sims: Hát persze hogy iszom!!!

Egy elcsigázott anya naplója.

Egy középosztálybeli család mindennapjaiba nyerhetünk betekintést. Kicsit konkrétabban, Ellen, az anya problémáit olvashatjuk el, ami napi szinten jelen van az életében. Van egy elképzelése, hogy hogyan kellene egy normális családnak a mindennapi teendőiket végezni, hogy kellene viselkedni. Ehelyett ő teljesen mást kap a szófogadatlan gyerekeitől (Jane és Peter) és a férjétől (Simon). Utál minden tökéletes kertvárosi anyukát, utálja Pinterest oldalát, amire az emberek a tökéletes képeiket töltik fel.

Amit ő átél a saját otthonában, az egyáltalán nem mondható tökéletesnek. Az egy ramazúri, irányíthatatlan családi vállalkozás, amitől nem lehet szabadulni. Ezért minden este, vagy minden megoldatlan probléma után Ellen iszik. Szereti a bort és a gint. Attól függ mit iszik, hogy mekkora bajjal nézz szembe. A kicsi tragédiákra megfelel a bor, de a nagyobb bajokat már csak a gin kárpótolja. Leginkább családi és iskolai gondjai vannak, amiből nehezen tud kimászni. Ellennek sok mindent kell irányítania, számomra egy példakép volt végig. Én mint anyuka, előre látom, hogy nem fog simán menni az életem. Számomra is van egy ideál, amiről sokszor szoktam álmodozni. Leginkább olyanokat, hogy később, ha fiúk nagyok lesznek, mint most is, egy boldog családként élünk. De ezzel ellentétben az agyacskám tudja, hogy nem fog minden csak úgy simán alakulni. Na valami ilyesmit érzett a főszereplő is. Voltak hullámvölgyek, de később egy komolyabb döntéstől eltekintve, boldog családként éltek.

A másik fő téma a könyv szerint, és a valóvilág szerint, a pénz. Persze hogy a pénz boldogít! Ezzel így voltak ők is. Ellen sok pénzt kaszált egy internetes játék elkészítésével, így innentől kezdve nem azon agyaltak, hogy mit miből fizetnek ki, hanem sokkal boldogabban tudtak élni, fellélegeztek a sok stressz után.

Tehát egy teljesen hétköznapi családdal találkozhatunk, akinek bizonyos idő eltelte után, egyre nagyobb problémákkal kellett megküzdenie. Vegyük őket alapul, példaképnek, mert mindvégig kitartottak egymás mellett. Gill Sims fantasztikus humorral egybekötve vázolta nekünk a borzalmas megfelelési kényszert. Ugyanis, ennek fordított hátat Ellen. Határozott, bátor, magabiztos anyáról van szó, aki a tűzbe tenné a kezét a családjáért, de ezzel ellentétben, nem akar kiégni, nem akarja széthajtani magát. Jó anya, jó család, de ők nem azok, akik csak a fényképeken néznek vissza mosolyogva, valójában pedig belül őrlődnek. Ők tényleg a valóságot élik, és azt is mutatják a külvilágnak. Ez példaértékű!

Nekem a könyv kicsit hasonlított a Rossz anyák című filmre, amit szintén kedveltem. A kötet mottója, Ellen taktikája: Éld úgy az életedet, ahogy szeretnéd! Ne foglalkozz a kritikákkal, mert csak lesújtanak vele. Végezd úgy a tennivalókat, ahogy bírod, senki nem fogja megcsinálni helyetted! Azzal pedig, hogy patika tisztaságot próbálsz csinálni a lakásban, csak te fogsz kiégni, és idegbajos lenni.

Minden anyának ajánlanám, aki kicsit is úgy érzi, nem mindig tud a problémákkal megbirkózni. Azok számára, egy nagy lelkifröccs lehet ez a könyv. Nekem is ezt nyújtotta. Öt csillagot adok Gill Sims-nek.
Egyébként szerintem a borító nagyon eredeti.

Jöhet a második rész? Hamarosan.

Bauer Barbara: Kétszáz éves szerelem

Szóhoz sem tudok jutni, annyira fantasztikus történetet olvashattam, amibe szó szerint szerelmes lettem. Össze kellet szednem a gondolataimat a könyv olvasása után, mert szinte még mindig a hatása alatt vagyok. Istenháta, 1928, boszorkányság, szerelem, bába, igazság, időutazás, Szeged, 1728... és a legfontosabb Róza és Miklós. Ezek a szavak jellemzik legjobban ezt a csodálatos történetet. Ha bárki olvassa, biztosan állíthatom, hogy könnyek gyűlnek a szeme sarkába, akár a szomorúságtól akár a boldogságtól.

"Jól megfigyeltem a betűket. Gyönyörűen íveltek, jól olvasható a rajzolatuk. A formájukból sütött a fájdalom, míg a sorok között lüktetett a szerelem."

Írok egy kicsit a történetről.

Tehát, ahogy írtam, egy Istenháta nevezetű faluban vagyunk 1928-ban (igen jól olvastátok, Istenháta egy falu). Róza nem más, mint egy bába, a mesterséget a felmenőitől tanulta, örökölte. Egy gyönyörűszép lány, akinek van egy fia és volt egy háza. Igen sajnos csak volt, mert leégett. A nagynénjénél Borisnál szállnak meg, ahol nincsenek láb alatt. Amikor Róza visszamegy a romokhoz, talál egy vörös bőrkötéses könyvet. Valamilyen csoda által nem lett semmi baja. Kiderül, hogy ebben a könyvben minden titok benne van, ami a bábaság szakmáját illeti, mert Róza ősei mind írtak bele, amiből tanulni lehetett. Viszont más is van benne, és joggal került Róza kezébe ez az örökség. Fény derül arra, hogy ki is ő valójában. Addig-addig nyitogatja, lapozgatja, míg végül rájön, hogyan kell használni, és ezáltal kapcsolatba lép a múlttal. Hozzátenném, hogy Róza természetfeletti erővel bír. Ne gondoljunk semmi olyanra, hogy tárgyakat mozgat, repülni tud, vagy átváltozik, nem, ő egy "szelíd" boszorkány, aki az energiáját saját, illetve más emberek javára fordítja, a szülő anyákat segít vele. Ezért is került pont ő hozzá a könyv, hiszen boszorkány, és lezáratlan ügyei vannak a múlttal kapcsolatban.

Mindenre rávezetik, vagyis a tudtuk nélkül segítik azok az emberek akik körülötte vannak. Boris nénje, akit a nagymamájának tekint és Miklós a szerelme. Róza mindig olyan szituációkba keveredik, ami által később következtetni tud, vagy visszamenőleg jön rá pár igazságra.
Visszatérve Miklósra, ő az a férfi, akire ha ránéz a szerelme elpirul. Az izmos vállak, széles hát, karcsú derék... Miklós annyira férfi volt a történetben, hogy még én is élveztem a társaságát. Egy daliás, nemes férfi. Testi adottságaival ellentétben a természetével voltak problémák. Egy makacs, haragos, szomorú emberről van szó, akivel, ha Róza szóba elegyedett, mindig veszekedés lett a vége. Sajnos erről Miklós nem tehet, őt az élet nevelte így fel, de ettől függetlenül szeretik egymást, amit egyik sem mer a másik tudtára adni több évig. Régen azért másképpen udvaroltak mint manapság.
Ahogy telnek a napok, hetek, hónapok, mindenki el van foglalva saját életével, de gondolatban mindig máshol járnak. Rózának bábaként a környékbeli szülésekhez kell rohannia, igyekeznie. De akadt egy komolyabb küldetése az összes többinél, aminek a végkifejlete meghatározta az életét. Miklós felesége, Emma terhes volt. Annyira legyengült testileg-lelkileg, hogy belehalt a szülésbe. Ez a szomorú eset bélyegezte meg kettejük kapcsolatát. Mindkettejüknek más-más borzalmat kellett átélni, a haláleset után más oknál fogva küzködtek a lelkifurdalással, ezért nem tudtak egymás szemébe nézni. Évekkel később indulhatott csak útnak Róza és Miklós komolyabb kapcsolata.

Egy másik szálon futó történet, a könyv, amiért Szegedre utazott Róza. Ott olyan múltbéli titkok tárultak fel, amely Róza és Miklós életét is megváltoztatja. Ez a múltbéli szál 1728-ban jászódik, akkor volt az utolsó boszorkányégetés Szegeden. Ennek az időutazásnak amiben részt vett Róza, nagy jelentősége volt a történetben. Anna volt a boszorkány a máglyán, Imre szerelme. Családi köteléknél szorosabb kapcsolat fűzi össze Annát és a Rózát. Mindezért, hogy megkaphassa a titkok nyitját, a főhősnek sok mindent látnia, tapasztalnia kellett. Gyászoló férfi, gyermek születése, börtöncellában való raboskodás, máglyahalál. Okos volt ez a lány, mert minden igazságra rájött, ami az életével kapcsolatos. Később boldog életet kapott jutalmul a megszenvedett évekért cserébe.

Bauer Barbara zseniálisan vezeti ezeket a szálakat a könyvben. Imádtam a párbeszédeket, a meséket, leveleket, a szerelmespár csipkelődését.
Nagyon élveztem az 1920-as éveket. A könyv elején, amikor az írónő bemutatta, hol is fog játszódni ez a történet, már akkor éreztem, hogy szerelmes lettem. Könnyek gyűltek a szemembe, amikor Boris nénje házát mutatta be, mert boldog emlékeket idézett fel a nagymamáimról. Számomra minden egyes jelenet, karakter izgalmas volt. Együtt suhantam a könyvvel. Olyan csodásan le voltak rajzolva a tájak, az épületek, az utcabál a faluban, hogy szinte filmként láttam az összeset magam előtt. Az összes kérdésre, mely megfogalmazódtak bennem, mindenre megkaptam a választ a könyv végén. Szépen rávezetett az írónő, anélkül, hogy kibogozhatatlan eseményeket kellett volna megfejteni.

"Meghallottam a köveken a kerekek hangját. Hallottam a lovak fújtatását, majd lépteket. Kattant a retesz, nyikorgott a kapu. Nem fordultam meg. Kapaszkodtam a kút kávájába. Az öreg kandúr megemelte a fejét. Megéreztem a jól ismert illatot. Dohány és szappan keverékét. Kiszáradt a torkom."

Egyértelmű hogy öt csillagot kap a kötet. Tízet adnék ha lehetne. A könyv olvasása fantasztikus élményeket nyújtott. A borító is nagyon szép. Rózából nem látunk sokat, de csipkés ruhája meseszép.

A Jaffa kiadónak nagyon hálás vagyok, hogy részemmé válhatott ez a mese. Imádtam! Köszönöm!