2019. június 25., kedd

Iain Reid: Azon agyalok, hogy ennek véget vetek



Egy nemrég kiadott könyvről van szó, amit nagyon vártam, de sajnos én nem azt kaptam, amire számítottam. Megmondom őszintén bajban voltam az értékeléssel, mert olvastam a moly.hu-n, hogy sokaknak nagyon tetszett a könyv, én viszont nem értettem. Amióta a blogot vezetem, nekem ez a második könyv, amit nem tudtam úgy értelmezni, ahogy az író megírta, vagyis ahogyan az olvasónak akarja tálalni.

A könyv főszereplője egy lány, aki eléggé magányos farkas típus. Összejön egy sráccal, ami teljesen normális dolog. A szerelme sem azaz átlagos egyetemista srác. Szépen éldegélnek, megszeretik egymást, és egy napon a fiú beszeretné mutatni a lányt a szüleinek. Rengeteg sztorit olvashatunk az utazásuk alatt, ahogy kocsival, durván két óra alatt elérik a kis tanyácskát. Ott kezdődik minden. Az érdekes megfigyelések, fura viselkedések. Már a szülőiház sem igazán barátságos, de a környék sem. Egy-két órát ott töltenek a fiatalok, megvacsoráznak, ismerkednek, aztán elindulnak haza. Tesznek egy kis kitérőt, amit nem kellett volna. És itt kezdődik, a kötet végénél az izgalom. Tömören, spoilermentesen leírtam mire számíthat az olvasó, de ennél azért sokkal több van a könyvben.


Tehát ahogy írtam, fura volt a lány, fura volt a fiú, és a felfogásuk pedig pláne. Nem mindennapi volt a lány gondolkodása, ahogy megfigyelte a szerelmét. Olyan érdekes dolgokat szuggerál a barátján, de állandóan, hogy az nekem már kicsit túlzás. Egy normális ember nem így gondolkodik, vagyis egy szerelmes lány, de lehet túl naiv vagyok. Például, ahogy olvastam: a húsos a szája, milyen az ádámcsutkája, rosszat tartása, girnyó. Tudom, hogy minden könyvben be kell mutatni a szereplőket, de én ilyennel még nem találkoztam. Mintha nem lenne a százas a csaj. A következő negatív megfigyelésem az az, hogy mindig a semmiből jöttek a sztorik, az emlékek, amik néha nem is függtek  az adott szituációhoz. Ettől függetlenül nem unalmas a könyv. Gördülékenyen lehet haladni vele, sőt a vége felé izgalmas játék veszi kezdetét. Befejezéshez azt írnám, hogy nem érem el a könyv szintjét, nem tudom úgy értékelni, ahogy kellene. Ezzel természetesen nem lehúzni akarom az értékelési arányt, csak nem írok olyan megfigyeléseket, amiket talán nem is lehetne értelmezni, mert én a könyvet másképp látom mint ahogy kellene.
Összességében gyorsan haladtam a kötettel, mert érdekes amit az író összehozott. Ez a könyv volt az első pszicho-thrillerem, talán nem az utolsó. Nagyon sokan megvannak elégedve a könyvvel, pont ezért, merném ajánlani, mert nem nyúltok mellé.

Nekem ez a könyv három csillagot ér. Biztosan nektek jobban fog tetszeni, főleg azoknak az olvasóknak, akik szeretik ezt a műfajt. Köszönöm, hogy ide látogattatok! Sziasztok!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Martin Kay - Eastern 2. - Titkok útvesztője

  Sziasztok!   Nem tudom, hogy milyen viszonyban vagytok a „Könyvek szava” oldalammal, de azt tudnotok kell, hogy mostanában nem tudok ann...