Stephen King: Tortúra

Elérkezett azaz idő, amikor elhatároztam magam, hogy elolvasom életem első Stephen King regényét. A könyvtárban, mikor szemezgettem a rengeteg alkotásával, nehezen tudtam eldönteni mégis melyik legyen a kiválasztott. Sok regényéről hallottam már, de nagyon sok könyv címét nem ismertem, és talán az utóbbi van többségben. Tehát, mint szűzkéz, valamiért a Tortúráért nyúltam. Érdekesnek gondoltam a fülszöveget, amit itt meg is osztok veletek.

Fülszöveg:
Paul ​Sheldon sikeríró, a szépkeblű közönség bálványa befejezi legújabb és legjobb regényét, minek örömére jól benyakal, és kábán autóba vágja magát. Egy veszélyes útkanyarban utoléri az észak-amerikai Sziklás-hegységben nem ritka hóvihar. Isten háta mögötti, magányos tanyaházából bevásárolni indul kisteherautóján Annie Wilkes, a Sheldon-regények könnyes rajongója. Az árokba borult autóroncsban kedvenc szerzőjére ismer, kinek összetört testében alig pislákol az élet. Kihúzza az árokból. Hazaviszi. Életre kelti. Új Sheldon-regényt akar. Csak magának.

Tehát két főszereplője van a könyvnek. Paul Sheldon és Annie Wilkes. Egy író és egy ápolónő. Mivel Paul balesetet szenvedett és Annie éppen rátalál a felborult autóra, a nem túlzottan forgalmas úton, úgy gondolja valamilyen oknál fogva, legjobb lesz ha hazaviszi és otthon ápolgatja, természetesen minden nyomot elrejtve, nehogy valaki rájöjjön, hogy nála van a kedvenc írója.
Na most az első meglátásom szerint, ami Annie cselekedetét boncolgatja, majdnem természetes viselkedés, amit ő produkál.  Azért ez a véleményem, mert Annie személyisége és jelleme nem mindennapi átlagos emberhez hasonlítható. Olyan tetteket képes véghez vinni, amiket mások igen-igen megszenvednek, sőt az életükbe kerülhet. Ezekről a múltbéli tettekről oldalakat olvashatunk a könyvben, amiből ő maga még büszkén naplót is készített. Pault ennek a tudata nagyon rettegésben tartja, az olvasottakat nem akarja elhinni, irtózatosan fél a fogva tartójától, de ez ad neki erőt ahhoz, hogy kockáztatva életét próbáljon megmenekülni. Szóval Annie-ra mondhatjuk azt, hogy egy pszichopata.

A másik szempont Paul szemszögéből vizsgálható. Tulajdonképpen ő már az elején felismerte azt a helyzetet, amibe valójában belekeveredett. A baleset során szétzúzódott mindkét lába, így az ágyból, amibe Annie fektette, nem tud csak úgy haza menni. Rá van kényszerülve az ápolónő kezeire, máskülönben a fájdalomtól, az éhségtől, a szomjúságtól meghalna. Sorozatban olyan szenvedéseket okoz neki a nő, amiben már az elején tisztában van vele, hogy nem éppen leányálom, amit kapni fog az ott tartózkodása alatt. Megtudja a cselekedetei alapján ítélni, hogy zavaros természettel van dolga, amit nem tud kezelni, mert bármikor robban a bomba a nő fejében, azt ő fogja megszenvedni. Valójában, mint minden ember, aki veszélyben érzi magát, Paul is próbál egy tervet kieszelni, hogyan tehetné az ottlétét kényelmesebbé tenni, függőségét csillapítani illetve végérvényesen megmenekülni.

"Ő Paul Sheldon, író, aki kétfajta regényt írt: jót és népszerűt."

Van a történetben egy másik eseményszál, amit az írónak kell vezetnie. Ugyanis a Tortúra, azaz a könyv címe egy regény főszereplője, akit Paul alkotott meg a regények világában. Annie annyira megszerette ezt a könyvbéli könyvet, hogy folytatást követel. Ez a kis szösszenet a kötet lényege. Író, jól megírt regény, fanatikus rajongó, rémes végkifejlet. Ha Paul Sheldon nem tudja megírni azt a könyvet olyan fantasztikusan, hogy emberek milliói rajongnak érte, akkor talán ez a kínzás, amibe belepottyant a férfi, talán meg sem történik.

Ez az egész sztori tulajdonképpen két ember között játszódik egy házban. Szóval minimális környezeti hatások vannak jelen. A ház szinte minden pontját megismerhetjük, de annál többet nem enged az író, Stephen King. Ezért a csekély háttér információért cserébe, folyamatosan a két fél közti érzelmet, indulatot, bosszúvágyat olvashatjuk. Az író tehát erre fektet nagyobb hangsúlyt, hogy részletesen megismerjük ennek a két embernek a gondolatmenetét.

Nem igazán unatkoztam az olvasás közben. Folyamatosan fenntartották az érdeklődésemet az események. Szegény Paulért izgultam végig, de a történet zárásaként rá kellett jönnöm, hogy Paul, amin átment és amit túlélt, a félelmeit nem számításba véve egy határozott, magabiztos, testben-lélekben erős fickóról van szó, aki nem hagyja magát.

Azt mondják, hogy Stephen King olyan író, akitől ha olvasunk egy könyvet az vagy nagyon bejön és rajongók leszünk, vagy lerakjuk az adott kötetét és hallani sem akarunk róla többet. Számomra, amit nyújtott, az izgalom és feszültség kombinációja. Nem mondom, hogy rajongó lettem, de szeretnék még olvasni a szerzőtől. A követőimtől kaptam is néhány tanácsot, hogy melyik könyvét kell mindenképpen elolvasnom.
Ti mit gondoltok a horrortörténetek királyáról? Olvastátok már a Tortúrát? Írjátok meg nekem, hogy tetszett?

Köszönöm, hogy olvastátok a véleményemet! Számítok rátok legközelebb is. Sziasztok!

Charles Dickens: Karácsonyi ének

Sziasztok kedves Olvasók!

Cegléden létezik egy könyvklub, amit a Városi Könyvtár  szokott szervezni. Általában minden hónap első hetének keddi napján 16:30-kor tartják (ha esetleg valakinek lenne kedve ellátogatni). Én személy szerint most novemberben voltam első alkalommal, ahol megbeszéltük, hogy a decemberi találkozásunkra milyen könyvet kell elolvasni. Mivel vészesen közelednek az ünnepek, egy kedvenc karácsonyi könyvvel kellett készülni. Én még karácsonyi regényt nem olvastam, így megnéztem az interneten a toplistát ebben a témában, és a választásom egy nagyon híres karácsonyi történetre esett. Nagyon örülök, hogy a részemmé válhatott ez a mese, ami nem más mint

Charles Dickens: Karácsonyi ének

Biztosan tudjátok, hogy ebből a történetből film is készült, amit valamelyik televíziós csatorna biztosan közvetít az ünnepek alatt. Láttam, de nem teljes egészében, nem kötött le. Olyan szomorúnak tartottam. Karácsonykor nem akartam ilyen filmmel tölteni az időmet. Ebből lehet következtetni, hogy tartottam a könyvtől, mégis bevállaltam, mert egy híres alkotásról van szó, amit rengetegen olvastak már. Nem akartam kimaradni a sorból. (Mostanában egyébként így gondolkodom. A régi klasszikus, szépirodalmi regények nagyon csalogatnak.) Szerencsére nagyon kellemesen csalódtam a könyvben. De azt hiszem, hogy egyenlőre elég a bevezetőből. Már tudjátok hogyan került hozzám a könyv.

Egy pár szót írnék a történetről, hogy aki még nem olvasta, szedje össze a bátorságát, mert nem fog mellé nyúlni. Az ünnepekre való hangolódásra fantasztikusan illik.
Tehát a mese főszereplője Ebenezer Scrooge, aki egy vén öregember, borzalmas tulajdonságokkal. Zsugori, önfejű, kapzsi, zárkózott ember, akinek olyan sok pénze volt és még többet akart, hogy még saját magától is sajnálta. Egyszer azonban meghalt az üzlettársa Jacob Marley, aki szellem alakjában megjelent Scrooge előtt. Meg akarta mutatni neki, hogy mi lesz vele, ha így folytatja az életét. Ilyen magányosan, akiben nem él a szeretet ünnepe. Ugyanis utálta a karácsonyt Scrooge. Marley elmondta neki, hogy három szellem fog három éjjelen hozzá jönni, akik talán megtudják változtatni a vénember hozzáállását. Ha nem sikerül, csúnyán fogja végezni, viszont ha más ember lesz belőle, akár még boldog is lehet. A történet erről a három szellemmel való találkozásról szól, akik talán feltudják nyitni egy megszürkült öregember szemét. Karácsony, egy igazán boldogságos ünnep, amikor nem szabad elfelejtenünk az embertársainkat. A szellemek megtudják annyira rémiszteni Scrooge-ot, hogy talán ő is fog másokon segíteni? A boldogság betud-e költözni a szívébe?

Scrooge-tól nagyon sokan félnek, sokan a háta mögött kinevetik, de mégis sajnálják, mert egyedül van és nem ünnepel senkivel. Ahogy a szellemek megmutatják neki a saját múltját, hogy milyen szegény kisfiú volt, a jelent, hogy mennyi ember nem szereti őt, és karácsonykor boldogan ünnepelnek nélküle, illetve a jövőt, hogy mi lesz vele ha így fog tovább élni. A temetésére szinte senki sem fog elmenni, mert nem ápolt semmilyen emberi kapcsolatot, kivéve az írnokával, aki viszont szó szerint rettegett tőle. Ez a kis időutazás Scrooge-nak olyan fájdalmas emlékeket hoz a felszínre. amiket már rég elfelejtett. Annyira meghatódik, amikor betekintést nyerhet egy bizonyos család életébe, láthatja, hogy mit jelent nekik a boldogság. Nem a pénz, hanem, hogy együtt töltik az ünnepet a családi asztalnál, és végre mindenki jól lakott. A jövő szellemétől pedig annyira retteg, illetve magától a jövőtől, hogy térden állva könyörög Scrooge neki a szellemnek. Nem akarja ezt a sorsot, de nem tudhatja még hogyan alakul az élete. Az biztos, hogy már nem annyira fagyos a szíve, mint volt.

Rengeteg érzelem lapul ebben a kis könyvben. Nagyon megható, és talán még mi is másképpen fogjuk látni az ünnepek alatt a saját illetve embertársaink életét. Szívszorító az biztos. Charles Dickens ezt a történetet már 1843-ban megírta. Nyilván ekkor még csak az angolok olvashatták, de 1907-ben már Magyarországon is kiadták. Az én példányomban szinte minden oldalon képeket lehetett találni, és ez nagyon élvezetessé tette az olvasást. Gyorsan el lehet olvasni, mert nem hosszú, 123 oldalas, de ha elmerülünk a könyvben és a szívünkkel is olvasunk, úgy a legjobb. Ne rohanjunk át felette, hadjuk, hogy a mi lelkünk is egy kicsit melegedjen.
Kedvencnek azért még nem jelölöm be, de feltétlen 5/5 csillagot adok a könyvnek. Azt hiszem minden karácsony előtt elfogom olvasni, mert egy varázslatos könyvről van szó.

Köszönöm a könyvtáramnak, hogy általuk elolvashattam ezt az ünnepi könyvet!

Poket rajongás már Cegléden is!

Szerintem ha azt mondom Poket zsebkönyv, akkor ez a szó már nagyon ismerős lehet mindenkinek.

 Biztosan sokan hallottatok már róla. 2018-ban kezdték el Magyarországon árulni őket könyvautomatákban. Nagy sikerre való tekintettel az ország számos városában telepítettek ilyen automatákat, hogy a vidéken élő és olvasni szerető emberek is megtudják vásárolni. Így jutottam el oda, hogy írjak róla.

 Képzeljétek, már Cegléden, ahol lakom, szintén lehet Poket zsebkönyvet vásárolni. 2019 május 29-től bárki válogathat az automatából kedve szerint. Szerencsére ezek a kis zsebkönyvek nem drágák, ezért is szerethetik sokan, illetve azért, mert kis formájuknak köszönhetően sok helyen elfér, akár táskában, zsebben vagy kezünkben is kényelmesen, valamint ha valakinek szép kis gyűjteménye van belőle, az nagyon jól mutat egy könyvespolcon. Vannak akik kimondottan gyűjtik őket. Nekem sajnos nincs még belőle, de nagyon szeretnék én is egy-két híres darabot. Ajándéknak is tökéletes lehet. Azt nem tudom, hogy mindenhol egyformán árazzák ezeket a könyveket, de itt Cegléden 1000 forintot kérnek érte, ami tényleg nem nagy összeg.

Szóval ha itt Cegléden keresnétek az automatát, akkor az Unghváry László Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskolánál megtaláljátok. Bármikor fel lehet keresni, mert nem az iskolában van bent, hanem a bejáraton kívülre helyezték el.

Menjetek oda bátran és gyűjtsétek be a számotokra kedves darabokat, vagy ajándékozzatok meg vele valakit. Hamarosan úgyis itt a Karácsony.

 Nektek van már Poket zsebkönyvetek? Ti is szerelmesei vagytok? Írjátok meg nekem mit gondoltok róla!
Most pedig köszönöm a figyelmeteket, hamarosan újra írni fogok.

Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek

 Néha-néha visszatérek a NIOK (Nincs időm olvasni) kihívásra, amit Szabados Ágnes álmodott meg és már több ezren követik a munkáját. Az októberi kihívás témája, Márai Sándor volt. Tudom kicsit megcsúsztam az értékelésem feltöltésével, de a lényeg, hogy megcsináltam és itt olvashatjátok. Szóval az októberi hónapban a közös könyv Márai Sándortól az Eszter hagyatéka volt. Figyelmetlenségem miatt én nem ezt olvastam, hanem A gyertyák csonkig égnek című művét. Természetesen ez is megfelelt a kihívás teljesítéséhez. A lényeg, hogy a megadott írótól olvassunk egy könyvet. Pipa! Már csak fel kell vázolnom nektek, mégis milyen érzelmeket váltott ki belőlem a kötet. Nem lesz egyszerű!

Időközben azon gondolkodtam, hogy mit is írjak. Talán kicsit elhúztam az értékelését, mert 1-2 hete végeztem már az olvasásával, és így kicsit gondolkodósabb lesz ez a bejegyzés számomra. Miután én végzek egy könyvvel már veszem is elő a másikat, és így mikor több történet is motoszkál a fejemben, nehezebb a szálakat a megfelelő helyen vezetni. A lényeg:

Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek

 Az íróról sokan hallottak már, főleg akik otthonosan mozognak a könyvek világában. 1900-1989 között élt. A rengeteg műve között 1942-ben jelent meg A gyertyák csonkig égnek című alkotása.

Nem olyan hosszú regényről van szó, ugyanis 179 oldal az egész, de ezzel a kis terjedelmével is olyat alkotott amiről nehéz beszélni. Nem mondható egy könnyű regénynek, ez egy klasszikus. Ezt nem lehet csak úgy pár oldalanként falatozgatni, itt oda kell figyelni. Az író nehéz szavakkal dolgozott. Természetesen ezt nem szó szerint értem. Néha meg kell állni, és meg kell emészteni a szavak mondanivalóját. 

Írnék a történetről egy rövid beszámolót, hogy mégis tisztában legyünk miről is szól a könyv.

Két férfi közötti barátság a fő téma, valamint egy hármas kapcsolatról olvashatunk a műben. Létezik egy jómódú családból származó fiú, akit az író tábornoknak nevez. Azért írtam kisbetűvel, mert nem ez a tulajdonneve, ez csak egy általános megszólítás. Nagyon szoros barátságot kötöttek egy bizonyos Konráddal, akinek szegény szülei mindent megmozgatnak azért, hogy fiukat a legjobb iskolába járathassák. Ezért képesek mindenüket eladni, vagy kevesebbet enni, hogy egyetlen gyermeküknek mindene meglegyen. Tehát a két fiú egy katonaiskolában örök barátságot fogadnak. Mindenki róluk beszél, aki ismeri őket. Rengeteg szeretet él bennük. Együtt töltik a fiatal felnőtt korukat is. Mindent megosztanak egymással. Mikor már a katonaságban szolgálnak és eltelik egy kis idő, valami megváltozik közöttük. Egyik fél sem mer vallani, így inkább a gyengébbik lélek elmenekül, mint inkább bántsa a barátját. De nem lehetséges, hogy pont ezzel a tettével lépett félre? Ahogy említettem három ember közötti érzelmekről is szó van a regényben. A két férfihez Krisztinát említeném még meg, aki a tábornok felesége volt. Nem volt aktív szereplő, de a két férfivel jelentős kapcsolatot alkotott, mindez még a történet előzményében olvasható. 
Miután sok-sok év eltelt, tábornok és Konrád újra találkoztak, és egy viharos, gyertyafényes éjjelen leültek beszélgetni a régi barátok. A régi tettekre, titkokra fény kellett hogy derüljön. Máskülönben nem tudnak végleg megnyugodni.

Spoiler mentesen talán elmeséltem a történet lényegét. Konkrétan e köré az éjszakai beszélgetés köré hajlik az egész mű. Itt derül ki minden, amit e két jóbarát átélt, megélt. 

Amit kiváltott belőlem ez a könyv az a csodálkozás lenne, mint megfelelő szó. Márai Sándor remekül megírta ezt a történetet, de én mégsem voltam teljesen elragadtatva tőle. Izgalmas eseményeket olvashatunk benne, de számomra egy-egy ilyen cselekvést, vagy egy szereplőnek bizonyos dolgok iránti felfogását nagyon részletgazdagon írt le, ami számomra azt jelenti, hogy sok mondaton keresztül, amit leírt a szerző ugyanaz volt csak más szövegkörnyezetben. Ez a stílus végig jelen volt a kötetben. Ez talán részemről egy negatív pont. Viszont a felfogással nem volt baj. Tábornok észjárását, gondolatmenetét remekül vázolta. Az író szépen végigvezette egy gazdag polgár gondolkodását, mindig tudta, mit mivel kell összekapcsolni, hogyan kell a történet fonalát úgy vezetni, hogy az olvasó érdeklődése fennmaradjon. 

"A világ semmi. Ami fontos, azt nem felejted soha. Ezt csak később tudtam meg, mikor már öregedtem."

Én úgy gondolom, a hátteret, a helyszíneket színes képzeletünknek köszönhetően élvezhetjük. Betekintés nyerhetünk az 1900-as évekbe. Abban az időben milyen felfogásuk volt az embereknek, milyen volt a beszédstílus. Kicsit közelebbről megismerhettük a tábornok és Konrád családját, a társadalmi rangjukat, az anyagi hátterüket. 
A két férfi természetéről is megtudunk nagyon sokat. Konrád nagyon visszahúzódó volt, magányosabb lélek mint a tábornok, aki viszont szerette a társaságot, a bálokat, és őt is igazán kedvelték férfiak és nők egyaránt, persze más-más módon. 
Konrád nagyon féltékeny volt a tábornokra, a gazdagságára, a sikeres életére, de ez természetesen csak akkor derül ki, amikor már nincs jelentősége. Viszont ebből fakadóan épül fel a cselekmény a könyvben.

Nem egy vidám könyv, kicsit talán nyomasztó, de ettől függetlenül élveztem a sorokat olvasni. Olyan embernek ajánlanám aki kicsit talán elmélkedne, és elmerülne a miértek kérdésében. Nem egy romantikus könyv, hanem kis oldalszámmal tömör, klasszikus alkotás. Ettől függetlenül nagyon sokan szeretik. Én, saját részemről azt mondanám, örülök annak, hogy elolvastam, de nekem nem a kedvenc könyvem. 
Ti olvastátok már? Ha van kedvetek, itt megoszthatjátok velem a tapasztalataitokat a könyvvel kapcsolatban, vagy akár az én írásommal kapcsolatban. Örömmel olvasnám!

Ahogy említettem Szabados Ágnes NIOK kihívása által találtam rá erre a könyvre. Az ő blogját itt találjátok meg:
https://szabadosagnes.blog.hu/

A Nincs időm olvasni facebook csoporthoz itt tudtok csatlakozni:
https://www.facebook.com/groups/nincsidomolvasnikihivas/

Köszönöm, hogy itt voltatok!