Időközben azon gondolkodtam, hogy mit is írjak. Talán kicsit elhúztam az értékelését, mert 1-2 hete végeztem már az olvasásával, és így kicsit gondolkodósabb lesz ez a bejegyzés számomra. Miután én végzek egy könyvvel már veszem is elő a másikat, és így mikor több történet is motoszkál a fejemben, nehezebb a szálakat a megfelelő helyen vezetni. A lényeg:
Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek
Az íróról sokan hallottak már, főleg akik otthonosan mozognak a könyvek világában. 1900-1989 között élt. A rengeteg műve között 1942-ben jelent meg A gyertyák csonkig égnek című alkotása.
Nem olyan hosszú regényről van szó, ugyanis 179 oldal az egész, de ezzel a kis terjedelmével is olyat alkotott amiről nehéz beszélni. Nem mondható egy könnyű regénynek, ez egy klasszikus. Ezt nem lehet csak úgy pár oldalanként falatozgatni, itt oda kell figyelni. Az író nehéz szavakkal dolgozott. Természetesen ezt nem szó szerint értem. Néha meg kell állni, és meg kell emészteni a szavak mondanivalóját.
Írnék a történetről egy rövid beszámolót, hogy mégis tisztában legyünk miről is szól a könyv.
Két férfi közötti barátság a fő téma, valamint egy hármas kapcsolatról olvashatunk a műben. Létezik egy jómódú családból származó fiú, akit az író tábornoknak nevez. Azért írtam kisbetűvel, mert nem ez a tulajdonneve, ez csak egy általános megszólítás. Nagyon szoros barátságot kötöttek egy bizonyos Konráddal, akinek szegény szülei mindent megmozgatnak azért, hogy fiukat a legjobb iskolába járathassák. Ezért képesek mindenüket eladni, vagy kevesebbet enni, hogy egyetlen gyermeküknek mindene meglegyen. Tehát a két fiú egy katonaiskolában örök barátságot fogadnak. Mindenki róluk beszél, aki ismeri őket. Rengeteg szeretet él bennük. Együtt töltik a fiatal felnőtt korukat is. Mindent megosztanak egymással. Mikor már a katonaságban szolgálnak és eltelik egy kis idő, valami megváltozik közöttük. Egyik fél sem mer vallani, így inkább a gyengébbik lélek elmenekül, mint inkább bántsa a barátját. De nem lehetséges, hogy pont ezzel a tettével lépett félre? Ahogy említettem három ember közötti érzelmekről is szó van a regényben. A két férfihez Krisztinát említeném még meg, aki a tábornok felesége volt. Nem volt aktív szereplő, de a két férfivel jelentős kapcsolatot alkotott, mindez még a történet előzményében olvasható.
Miután sok-sok év eltelt, tábornok és Konrád újra találkoztak, és egy viharos, gyertyafényes éjjelen leültek beszélgetni a régi barátok. A régi tettekre, titkokra fény kellett hogy derüljön. Máskülönben nem tudnak végleg megnyugodni.
Spoiler mentesen talán elmeséltem a történet lényegét. Konkrétan e köré az éjszakai beszélgetés köré hajlik az egész mű. Itt derül ki minden, amit e két jóbarát átélt, megélt.
Amit kiváltott belőlem ez a könyv az a csodálkozás lenne, mint megfelelő szó. Márai Sándor remekül megírta ezt a történetet, de én mégsem voltam teljesen elragadtatva tőle. Izgalmas eseményeket olvashatunk benne, de számomra egy-egy ilyen cselekvést, vagy egy szereplőnek bizonyos dolgok iránti felfogását nagyon részletgazdagon írt le, ami számomra azt jelenti, hogy sok mondaton keresztül, amit leírt a szerző ugyanaz volt csak más szövegkörnyezetben. Ez a stílus végig jelen volt a kötetben. Ez talán részemről egy negatív pont. Viszont a felfogással nem volt baj. Tábornok észjárását, gondolatmenetét remekül vázolta. Az író szépen végigvezette egy gazdag polgár gondolkodását, mindig tudta, mit mivel kell összekapcsolni, hogyan kell a történet fonalát úgy vezetni, hogy az olvasó érdeklődése fennmaradjon.
Én úgy gondolom, a hátteret, a helyszíneket színes képzeletünknek köszönhetően élvezhetjük. Betekintés nyerhetünk az 1900-as évekbe. Abban az időben milyen felfogásuk volt az embereknek, milyen volt a beszédstílus. Kicsit közelebbről megismerhettük a tábornok és Konrád családját, a társadalmi rangjukat, az anyagi hátterüket.
A két férfi természetéről is megtudunk nagyon sokat. Konrád nagyon visszahúzódó volt, magányosabb lélek mint a tábornok, aki viszont szerette a társaságot, a bálokat, és őt is igazán kedvelték férfiak és nők egyaránt, persze más-más módon.
Konrád nagyon féltékeny volt a tábornokra, a gazdagságára, a sikeres életére, de ez természetesen csak akkor derül ki, amikor már nincs jelentősége. Viszont ebből fakadóan épül fel a cselekmény a könyvben.
Nem egy vidám könyv, kicsit talán nyomasztó, de ettől függetlenül élveztem a sorokat olvasni. Olyan embernek ajánlanám aki kicsit talán elmélkedne, és elmerülne a miértek kérdésében. Nem egy romantikus könyv, hanem kis oldalszámmal tömör, klasszikus alkotás. Ettől függetlenül nagyon sokan szeretik. Én, saját részemről azt mondanám, örülök annak, hogy elolvastam, de nekem nem a kedvenc könyvem.
Ti olvastátok már? Ha van kedvetek, itt megoszthatjátok velem a tapasztalataitokat a könyvvel kapcsolatban, vagy akár az én írásommal kapcsolatban. Örömmel olvasnám!
Ahogy említettem Szabados Ágnes NIOK kihívása által találtam rá erre a könyvre. Az ő blogját itt találjátok meg:
https://szabadosagnes.blog.hu/
A Nincs időm olvasni facebook csoporthoz itt tudtok csatlakozni:
https://www.facebook.com/groups/nincsidomolvasnikihivas/
Köszönöm, hogy itt voltatok!
Írnék a történetről egy rövid beszámolót, hogy mégis tisztában legyünk miről is szól a könyv.
Két férfi közötti barátság a fő téma, valamint egy hármas kapcsolatról olvashatunk a műben. Létezik egy jómódú családból származó fiú, akit az író tábornoknak nevez. Azért írtam kisbetűvel, mert nem ez a tulajdonneve, ez csak egy általános megszólítás. Nagyon szoros barátságot kötöttek egy bizonyos Konráddal, akinek szegény szülei mindent megmozgatnak azért, hogy fiukat a legjobb iskolába járathassák. Ezért képesek mindenüket eladni, vagy kevesebbet enni, hogy egyetlen gyermeküknek mindene meglegyen. Tehát a két fiú egy katonaiskolában örök barátságot fogadnak. Mindenki róluk beszél, aki ismeri őket. Rengeteg szeretet él bennük. Együtt töltik a fiatal felnőtt korukat is. Mindent megosztanak egymással. Mikor már a katonaságban szolgálnak és eltelik egy kis idő, valami megváltozik közöttük. Egyik fél sem mer vallani, így inkább a gyengébbik lélek elmenekül, mint inkább bántsa a barátját. De nem lehetséges, hogy pont ezzel a tettével lépett félre? Ahogy említettem három ember közötti érzelmekről is szó van a regényben. A két férfihez Krisztinát említeném még meg, aki a tábornok felesége volt. Nem volt aktív szereplő, de a két férfivel jelentős kapcsolatot alkotott, mindez még a történet előzményében olvasható.
Miután sok-sok év eltelt, tábornok és Konrád újra találkoztak, és egy viharos, gyertyafényes éjjelen leültek beszélgetni a régi barátok. A régi tettekre, titkokra fény kellett hogy derüljön. Máskülönben nem tudnak végleg megnyugodni.
Spoiler mentesen talán elmeséltem a történet lényegét. Konkrétan e köré az éjszakai beszélgetés köré hajlik az egész mű. Itt derül ki minden, amit e két jóbarát átélt, megélt.
Amit kiváltott belőlem ez a könyv az a csodálkozás lenne, mint megfelelő szó. Márai Sándor remekül megírta ezt a történetet, de én mégsem voltam teljesen elragadtatva tőle. Izgalmas eseményeket olvashatunk benne, de számomra egy-egy ilyen cselekvést, vagy egy szereplőnek bizonyos dolgok iránti felfogását nagyon részletgazdagon írt le, ami számomra azt jelenti, hogy sok mondaton keresztül, amit leírt a szerző ugyanaz volt csak más szövegkörnyezetben. Ez a stílus végig jelen volt a kötetben. Ez talán részemről egy negatív pont. Viszont a felfogással nem volt baj. Tábornok észjárását, gondolatmenetét remekül vázolta. Az író szépen végigvezette egy gazdag polgár gondolkodását, mindig tudta, mit mivel kell összekapcsolni, hogyan kell a történet fonalát úgy vezetni, hogy az olvasó érdeklődése fennmaradjon.
"A világ semmi. Ami fontos, azt nem felejted soha. Ezt csak később tudtam meg, mikor már öregedtem."
Én úgy gondolom, a hátteret, a helyszíneket színes képzeletünknek köszönhetően élvezhetjük. Betekintés nyerhetünk az 1900-as évekbe. Abban az időben milyen felfogásuk volt az embereknek, milyen volt a beszédstílus. Kicsit közelebbről megismerhettük a tábornok és Konrád családját, a társadalmi rangjukat, az anyagi hátterüket.
A két férfi természetéről is megtudunk nagyon sokat. Konrád nagyon visszahúzódó volt, magányosabb lélek mint a tábornok, aki viszont szerette a társaságot, a bálokat, és őt is igazán kedvelték férfiak és nők egyaránt, persze más-más módon.
Konrád nagyon féltékeny volt a tábornokra, a gazdagságára, a sikeres életére, de ez természetesen csak akkor derül ki, amikor már nincs jelentősége. Viszont ebből fakadóan épül fel a cselekmény a könyvben.
Nem egy vidám könyv, kicsit talán nyomasztó, de ettől függetlenül élveztem a sorokat olvasni. Olyan embernek ajánlanám aki kicsit talán elmélkedne, és elmerülne a miértek kérdésében. Nem egy romantikus könyv, hanem kis oldalszámmal tömör, klasszikus alkotás. Ettől függetlenül nagyon sokan szeretik. Én, saját részemről azt mondanám, örülök annak, hogy elolvastam, de nekem nem a kedvenc könyvem.
Ti olvastátok már? Ha van kedvetek, itt megoszthatjátok velem a tapasztalataitokat a könyvvel kapcsolatban, vagy akár az én írásommal kapcsolatban. Örömmel olvasnám!
Ahogy említettem Szabados Ágnes NIOK kihívása által találtam rá erre a könyvre. Az ő blogját itt találjátok meg:
https://szabadosagnes.blog.hu/
A Nincs időm olvasni facebook csoporthoz itt tudtok csatlakozni:
https://www.facebook.com/groups/nincsidomolvasnikihivas/
Köszönöm, hogy itt voltatok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése