Cegléden létezik egy könyvklub, amit a Városi Könyvtár szokott szervezni. Általában minden hónap első hetének keddi napján 16:30-kor tartják (ha esetleg valakinek lenne kedve ellátogatni). Én személy szerint most novemberben voltam első alkalommal, ahol megbeszéltük, hogy a decemberi találkozásunkra milyen könyvet kell elolvasni. Mivel vészesen közelednek az ünnepek, egy kedvenc karácsonyi könyvvel kellett készülni. Én még karácsonyi regényt nem olvastam, így megnéztem az interneten a toplistát ebben a témában, és a választásom egy nagyon híres karácsonyi történetre esett. Nagyon örülök, hogy a részemmé válhatott ez a mese, ami nem más mint
Charles Dickens: Karácsonyi ének
Biztosan tudjátok, hogy ebből a történetből film is készült, amit valamelyik televíziós csatorna biztosan közvetít az ünnepek alatt. Láttam, de nem teljes egészében, nem kötött le. Olyan szomorúnak tartottam. Karácsonykor nem akartam ilyen filmmel tölteni az időmet. Ebből lehet következtetni, hogy tartottam a könyvtől, mégis bevállaltam, mert egy híres alkotásról van szó, amit rengetegen olvastak már. Nem akartam kimaradni a sorból. (Mostanában egyébként így gondolkodom. A régi klasszikus, szépirodalmi regények nagyon csalogatnak.) Szerencsére nagyon kellemesen csalódtam a könyvben. De azt hiszem, hogy egyenlőre elég a bevezetőből. Már tudjátok hogyan került hozzám a könyv.
Tehát a mese főszereplője Ebenezer Scrooge, aki egy vén öregember, borzalmas tulajdonságokkal. Zsugori, önfejű, kapzsi, zárkózott ember, akinek olyan sok pénze volt és még többet akart, hogy még saját magától is sajnálta. Egyszer azonban meghalt az üzlettársa Jacob Marley, aki szellem alakjában megjelent Scrooge előtt. Meg akarta mutatni neki, hogy mi lesz vele, ha így folytatja az életét. Ilyen magányosan, akiben nem él a szeretet ünnepe. Ugyanis utálta a karácsonyt Scrooge. Marley elmondta neki, hogy három szellem fog három éjjelen hozzá jönni, akik talán megtudják változtatni a vénember hozzáállását. Ha nem sikerül, csúnyán fogja végezni, viszont ha más ember lesz belőle, akár még boldog is lehet. A történet erről a három szellemmel való találkozásról szól, akik talán feltudják nyitni egy megszürkült öregember szemét. Karácsony, egy igazán boldogságos ünnep, amikor nem szabad elfelejtenünk az embertársainkat. A szellemek megtudják annyira rémiszteni Scrooge-ot, hogy talán ő is fog másokon segíteni? A boldogság betud-e költözni a szívébe?
Scrooge-tól nagyon sokan félnek, sokan a háta mögött kinevetik, de mégis sajnálják, mert egyedül van és nem ünnepel senkivel. Ahogy a szellemek megmutatják neki a saját múltját, hogy milyen szegény kisfiú volt, a jelent, hogy mennyi ember nem szereti őt, és karácsonykor boldogan ünnepelnek nélküle, illetve a jövőt, hogy mi lesz vele ha így fog tovább élni. A temetésére szinte senki sem fog elmenni, mert nem ápolt semmilyen emberi kapcsolatot, kivéve az írnokával, aki viszont szó szerint rettegett tőle. Ez a kis időutazás Scrooge-nak olyan fájdalmas emlékeket hoz a felszínre. amiket már rég elfelejtett. Annyira meghatódik, amikor betekintést nyerhet egy bizonyos család életébe, láthatja, hogy mit jelent nekik a boldogság. Nem a pénz, hanem, hogy együtt töltik az ünnepet a családi asztalnál, és végre mindenki jól lakott. A jövő szellemétől pedig annyira retteg, illetve magától a jövőtől, hogy térden állva könyörög Scrooge neki a szellemnek. Nem akarja ezt a sorsot, de nem tudhatja még hogyan alakul az élete. Az biztos, hogy már nem annyira fagyos a szíve, mint volt.
Rengeteg érzelem lapul ebben a kis könyvben. Nagyon megható, és talán még mi is másképpen fogjuk látni az ünnepek alatt a saját illetve embertársaink életét. Szívszorító az biztos. Charles Dickens ezt a történetet már 1843-ban megírta. Nyilván ekkor még csak az angolok olvashatták, de 1907-ben már Magyarországon is kiadták. Az én példányomban szinte minden oldalon képeket lehetett találni, és ez nagyon élvezetessé tette az olvasást. Gyorsan el lehet olvasni, mert nem hosszú, 123 oldalas, de ha elmerülünk a könyvben és a szívünkkel is olvasunk, úgy a legjobb. Ne rohanjunk át felette, hadjuk, hogy a mi lelkünk is egy kicsit melegedjen.
Kedvencnek azért még nem jelölöm be, de feltétlen 5/5 csillagot adok a könyvnek. Azt hiszem minden karácsony előtt elfogom olvasni, mert egy varázslatos könyvről van szó.
Köszönöm a könyvtáramnak, hogy általuk elolvashattam ezt az ünnepi könyvet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése