2019. július 8., hétfő

Christine Leunens: Cellába zárva


Mint minden háborúban, sajnos nagyon sok ember veszíti el az életét illetve, sérül meg. Ebben a történetben is ez történt Johannessel a második világháború alatt. Mint Hitler lelkes követője, nagyon elszánt fiatalember volt. Már az iskolában egy agymosáson esett át, és ezáltal a saját családját elárulta volna, csakhogy a vezetőjének megmutassa, milyen hű katona, aki a saját életét feláldozná Adolf Hitlerért.

 Megmondom őszintén, a könyvet nem most olvastam. Egy kicsit elhúzódott az értékelésem megírása. Ez egy bizonyos okból kifolyólag történt, amit még nem szeretnék elárulni. Majd a maga idejében.

Szóval amennyire visszaemlékszem a történetre, eléggé mélyre törő, az emberiség gonosz arcát megvilágító esetről olvashattam. Johannes miután megsérül, az otthon a rabjává válik. Mialatt ő unatkozik, nem tud kibontakozni, nem harcolhat a bajtársaival a fronton, így a saját otthonában fedezi fel a titkokat. Édesapjának és édesanyjának is vannak ki nem mondott problémái, de nem ezen van a fő hangsúly. Találkozik egy lánnyal, akivel kibontakozik a kapcsolatuk, de ennek a kapcsolatnak a mondanivalója számunka mindig rejtély marad. Annyira ingatag, hogy nem lehetne meghatározni az irányát.


Szóval nagyvonalakban a kettejük kapcsolatáról olvashatunk . Nekem a könyv elején még bátor, meghatározó, hősies tettekkel ismerem meg a családot, de később a döntéseiknek, vagyis Johannes döntésének jelentős súlya lesz. Olyan elképzeléseket valósít meg, amik mások életét örökre megváltoztatja. Erre akár mondhatnám azt is, hogy egy későbbi pszichopata életébe bukkanhatunk bele. Ugyanis mások érdekeit, nem figyelembe véve, hozza meg azokat a döntéseket, amik akár egy életen át nyomot hagynak társaiban. Nem rossz emberről van szó de mégsem tud magának parancsolni, és nem tudja felfogni ésszel, milyen súlyos hibát követ el. Az író egyébként úgy adagolja ezt nekünk, hogy mi bizonytalanok legyünk a történettel, szerelemmel kapcsolatban. Sokszor olvashattunk romantikáról, művészetről, bizalomról, de mégis ezek a sok kellemes szavak egy nagy szobába be vannak zárva. A homály borítja őket, ahonnan nincs kiút. Keserédes történet, amibe én nem szerettem bele.

2019. június 25., kedd

Iain Reid: Azon agyalok, hogy ennek véget vetek



Egy nemrég kiadott könyvről van szó, amit nagyon vártam, de sajnos én nem azt kaptam, amire számítottam. Megmondom őszintén bajban voltam az értékeléssel, mert olvastam a moly.hu-n, hogy sokaknak nagyon tetszett a könyv, én viszont nem értettem. Amióta a blogot vezetem, nekem ez a második könyv, amit nem tudtam úgy értelmezni, ahogy az író megírta, vagyis ahogyan az olvasónak akarja tálalni.

A könyv főszereplője egy lány, aki eléggé magányos farkas típus. Összejön egy sráccal, ami teljesen normális dolog. A szerelme sem azaz átlagos egyetemista srác. Szépen éldegélnek, megszeretik egymást, és egy napon a fiú beszeretné mutatni a lányt a szüleinek. Rengeteg sztorit olvashatunk az utazásuk alatt, ahogy kocsival, durván két óra alatt elérik a kis tanyácskát. Ott kezdődik minden. Az érdekes megfigyelések, fura viselkedések. Már a szülőiház sem igazán barátságos, de a környék sem. Egy-két órát ott töltenek a fiatalok, megvacsoráznak, ismerkednek, aztán elindulnak haza. Tesznek egy kis kitérőt, amit nem kellett volna. És itt kezdődik, a kötet végénél az izgalom. Tömören, spoilermentesen leírtam mire számíthat az olvasó, de ennél azért sokkal több van a könyvben.


Tehát ahogy írtam, fura volt a lány, fura volt a fiú, és a felfogásuk pedig pláne. Nem mindennapi volt a lány gondolkodása, ahogy megfigyelte a szerelmét. Olyan érdekes dolgokat szuggerál a barátján, de állandóan, hogy az nekem már kicsit túlzás. Egy normális ember nem így gondolkodik, vagyis egy szerelmes lány, de lehet túl naiv vagyok. Például, ahogy olvastam: a húsos a szája, milyen az ádámcsutkája, rosszat tartása, girnyó. Tudom, hogy minden könyvben be kell mutatni a szereplőket, de én ilyennel még nem találkoztam. Mintha nem lenne a százas a csaj. A következő negatív megfigyelésem az az, hogy mindig a semmiből jöttek a sztorik, az emlékek, amik néha nem is függtek  az adott szituációhoz. Ettől függetlenül nem unalmas a könyv. Gördülékenyen lehet haladni vele, sőt a vége felé izgalmas játék veszi kezdetét. Befejezéshez azt írnám, hogy nem érem el a könyv szintjét, nem tudom úgy értékelni, ahogy kellene. Ezzel természetesen nem lehúzni akarom az értékelési arányt, csak nem írok olyan megfigyeléseket, amiket talán nem is lehetne értelmezni, mert én a könyvet másképp látom mint ahogy kellene.
Összességében gyorsan haladtam a kötettel, mert érdekes amit az író összehozott. Ez a könyv volt az első pszicho-thrillerem, talán nem az utolsó. Nagyon sokan megvannak elégedve a könyvvel, pont ezért, merném ajánlani, mert nem nyúltok mellé.

Nekem ez a könyv három csillagot ér. Biztosan nektek jobban fog tetszeni, főleg azoknak az olvasóknak, akik szeretik ezt a műfajt. Köszönöm, hogy ide látogattatok! Sziasztok!

2019. június 13., csütörtök

Gill Sims: Hát persze hogy káromkodom!!!


Hát persze hogy iszom!!! második része a Hát persze hogy káromkodom!!!. Egymás után olvastam a kettő könyvet, de szerintem hagyni kellett volna közöttük egy, kettő könyvnyi szünetet. Kellett volna a szünet, mert így egy kicsit becsömörlöttem. Sok volt egymás után ez a kettő könyv. Erről természetesen nem az író tehet, hanem én. Azt hittem jó ötlet, ha folyamatosan haladok a történettel, de így kicsit veszített az értékéből.

Ennél a kötetnél magasabb szintre léphettem fel. Másabb nehézségekkel néz szembe a főszereplő Ellen. Az alapvető gondok még mindig jelen vannak, amitől egy család sosem fog megszabadulni. Ide sorolnám például, az otthoni segítséget anyának, illetve a pénz, amiért oly sok család veszekedik folyton folyvást vita és harc van az anyagi biztonság miatt. Ellennek eddig négy órás munkaviszonya volt, már teljes munkaidőben dolgozik egy álom munkahelyen. Jane és Peter mindig kitalál valamit, amivel az anyjukat az idegeire tudják kergetni. Ellen az iskolában már a szülői munkaközösség vezetője lett. Au pair felügyeletet igényeltek a gyerekek mellé. Sajnos annyi elfoglaltsága van az anyának hogy nem tudja a gyerekeket a suliba hozni vinni. A nyolcórás munka, az iskolai szervezések, az otthon elvégzendő feladatok mellett, Ellen nagyon keveset tud pihenni. Segítséget kérne Simontól, a férjétől, de ő teljes mértékben úgy gondolja, hogy ez márpedig az asszony feladata. Viszont amit megbeszélnek részletesen a feladatok teljesítése, illetve a szülők nyugalma érdekében, azt megcsinálja a családfenntartó Simon. Ezenkívül egy poharat nem rak be a mosogatógépbe, mert az már nem az ő feladata, nincs felírva a teendők listájára. De ez Ellennek nem elég. Ebből hatalmas vita kerekedik. Hogy mi lesz a vége, nem árulom el! Együtt maradnak, elválnak? Ha elolvassátok ennek a családnak az életét, vagyis csak egy kis részletét, minden kiderül belőle.


Ezen kívül jelen vannak a barátok, Sam és Hanna, valamint a szülők és testvérek is mind kaphattak egy kis részletet a könyvből. A barátok és Ellen, még mindig az alkohol mellett tárgyalják ki az élet katasztrófáit. Nagy lelki támaszt nyújtanak egymásnak, ami hatalmas segítséget nyújt egy olyan anyának, aki, ki sem látszik a munkából, problémákból. A másik dolog a családi összejövetelek. Egy-egy nyaralás a szülőknél, ebéd a testvérekkel... Ezek mind olyan lelki traumák, amivel nehezen tudnak megbirkózni Ellen és Simon.  Mindig olyan érdekes dolgok történnek, ami által biztosan állíthatják, hogy a családjuk nem normális.

Lehetne azt írni, hogy egy átlagos család mindennapjaiba olvashatunk bele, de hazudnék ha ezt írnám. Inkább úgy fogalmaznék, hogy egy nem mindennapi család, extrém életébe olvashatunk bele. Még pedig azért, mert nekik mindenből extra adag jár. Nincs egy nap nyugtuk sem. De így nem unalmas az élet, nem?
 Gill Sims ebben a második kötetben is tartotta azt a humoros vezetést, amit az első könyvben tapasztalhattunk. Minden olyan naphoz kaphattunk betekintést, ahol hajmeresztő dolgok történtek. Tetszik ez a naplószerű vezetés. Nem fejezetekre van bontva a könyv, hanem hónapokra, azon belül napokra. Szerintem ezzel a vezetéssel könnyebben lehet értelmezni a történetet.


Tehát számomra a második kötet már nem volt annyira élvezhető. Pont azért, mert az első után olvastam közvetlen. Kellett volna egy kis szusszanásnyi idő. Túl sok volt számomra a családi veszekedés, a mindennapi problémák, a bor és a gin.  Ettől függetlenül 4 csillag jár a könyvnek. Jó volt újra a 4 fős család életéről olvasni.

Ugyanúgy ajánlanám minden anyának mint az első kötetet is. Olvassátok el, és kaptok egy kis megnyugvást. Ez a könyv is bizonyítja, hogy minden anya, jó anya. Senki sem tökéletes!

2019. június 6., csütörtök

Gill Sims: Hát persze hogy iszom!!!



Egy elcsigázott anya naplója.

Egy középosztálybeli család mindennapjaiba nyerhetünk betekintést. Kicsit konkrétabban, Ellen, az anya problémáit olvashatjuk el, ami napi szinten jelen van az életében. Van egy elképzelése, hogy hogyan kellene egy normális családnak a mindennapi teendőiket végezni, hogy kellene viselkedni. Ehelyett ő teljesen mást kap a szófogadatlan gyerekeitől (Jane és Peter) és a férjétől (Simon). Utál minden tökéletes kertvárosi anyukát, utálja Pinterest oldalát, amire az emberek a tökéletes képeiket töltik fel.

Amit ő átél a saját otthonában, az egyáltalán nem mondható tökéletesnek. Az egy ramazúri, irányíthatatlan családi vállalkozás, amitől nem lehet szabadulni. Ezért minden este, vagy minden megoldatlan probléma után Ellen iszik. Szereti a bort és a gint. Attól függ mit iszik, hogy mekkora bajjal nézz szembe. A kicsi tragédiákra megfelel a bor, de a nagyobb bajokat már csak a gin kárpótolja. Leginkább családi és iskolai gondjai vannak, amiből nehezen tud kimászni. Ellennek sok mindent kell irányítania, számomra egy példakép volt végig. Én mint anyuka, előre látom, hogy nem fog simán menni az életem. Számomra is van egy ideál, amiről sokszor szoktam álmodozni. Leginkább olyanokat, hogy később, ha fiúk nagyok lesznek, mint most is, egy boldog családként élünk. De ezzel ellentétben az agyacskám tudja, hogy nem fog minden csak úgy simán alakulni. Na valami ilyesmit érzett a főszereplő is. Voltak hullámvölgyek, de később egy komolyabb döntéstől eltekintve, boldog családként éltek.


A másik fő téma a könyv szerint, és a valóvilág szerint, a pénz. Persze hogy a pénz boldogít! Ezzel így voltak ők is. Ellen sok pénzt kaszált egy internetes játék elkészítésével, így innentől kezdve nem azon agyaltak, hogy mit miből fizetnek ki, hanem sokkal boldogabban tudtak élni, fellélegeztek a sok stressz után.

Tehát egy teljesen hétköznapi családdal találkozhatunk, akinek bizonyos idő eltelte után, egyre nagyobb problémákkal kellett megküzdenie. Vegyük őket alapul, példaképnek, mert mindvégig kitartottak egymás mellett. Gill Sims fantasztikus humorral egybekötve vázolta nekünk a borzalmas megfelelési kényszert. Ugyanis, ennek fordított hátat Ellen. Határozott, bátor, magabiztos anyáról van szó, aki a tűzbe tenné a kezét a családjáért, de ezzel ellentétben, nem akar kiégni, nem akarja széthajtani magát. Jó anya, jó család, de ők nem azok, akik csak a fényképeken néznek vissza mosolyogva, valójában pedig belül őrlődnek. Ők tényleg a valóságot élik, és azt is mutatják a külvilágnak. Ez példaértékű!


Nekem a könyv kicsit hasonlított a Rossz anyák című filmre, amit szintén kedveltem. A kötet mottója, Ellen taktikája: Éld úgy az életedet, ahogy szeretnéd! Ne foglalkozz a kritikákkal, mert csak lesújtanak vele. Végezd úgy a tennivalókat, ahogy bírod, senki nem fogja megcsinálni helyetted! Azzal pedig, hogy patika tisztaságot próbálsz csinálni a lakásban, csak te fogsz kiégni, és idegbajos lenni.

Minden anyának ajánlanám, aki kicsit is úgy érzi, nem mindig tud a problémákkal megbirkózni. Azok számára, egy nagy lelkifröccs lehet ez a könyv. Nekem is ezt nyújtotta. Öt csillagot adok Gill Sims-nek.
Egyébként szerintem a borító nagyon eredeti.

Jöhet a második rész? Hamarosan.

2019. június 3., hétfő

Bauer Barbara: Kétszáz éves szerelem


Szóhoz sem tudok jutni, annyira fantasztikus történetet olvashattam, amibe szó szerint szerelmes lettem. Össze kellet szednem a gondolataimat a könyv olvasása után, mert szinte még mindig a hatása alatt vagyok. Istenháta, 1928, boszorkányság, szerelem, bába, igazság, időutazás, Szeged, 1728... és a legfontosabb Róza és Miklós. Ezek a szavak jellemzik legjobban ezt a csodálatos történetet. Ha bárki olvassa, biztosan állíthatom, hogy könnyek gyűlnek a szeme sarkába, akár a szomorúságtól akár a boldogságtól.

"Jól megfigyeltem a betűket. Gyönyörűen íveltek, jól olvasható a rajzolatuk. A formájukból sütött a fájdalom, míg a sorok között lüktetett a szerelem."

Írok egy kicsit a történetről.

Tehát, ahogy írtam, egy Istenháta nevezetű faluban vagyunk 1928-ban (igen jól olvastátok, Istenháta egy falu). Róza nem más, mint egy bába, a mesterséget a felmenőitől tanulta, örökölte. Egy gyönyörűszép lány, akinek van egy fia és volt egy háza. Igen sajnos csak volt, mert leégett. A nagynénjénél Borisnál szállnak meg, ahol nincsenek láb alatt. Amikor Róza visszamegy a romokhoz, talál egy vörös bőrkötéses könyvet. Valamilyen csoda által nem lett semmi baja. Kiderül, hogy ebben a könyvben minden titok benne van, ami a bábaság szakmáját illeti, mert Róza ősei mind írtak bele, amiből tanulni lehetett. Viszont más is van benne, és joggal került Róza kezébe ez az örökség. Fény derül arra, hogy ki is ő valójában. Addig-addig nyitogatja, lapozgatja, míg végül rájön, hogyan kell használni, és ezáltal kapcsolatba lép a múlttal. Hozzátenném, hogy Róza természetfeletti erővel bír. Ne gondoljunk semmi olyanra, hogy tárgyakat mozgat, repülni tud, vagy átváltozik, nem, ő egy "szelíd" boszorkány, aki az energiáját saját, illetve más emberek javára fordítja, a szülő anyákat segít vele. Ezért is került pont ő hozzá a könyv, hiszen boszorkány, és lezáratlan ügyei vannak a múlttal kapcsolatban.


Mindenre rávezetik, vagyis a tudtuk nélkül segítik azok az emberek akik körülötte vannak. Boris nénje, akit a nagymamájának tekint és Miklós a szerelme. Róza mindig olyan szituációkba keveredik, ami által később következtetni tud, vagy visszamenőleg jön rá pár igazságra.
Visszatérve Miklósra, ő az a férfi, akire ha ránéz a szerelme elpirul. Az izmos vállak, széles hát, karcsú derék... Miklós annyira férfi volt a történetben, hogy még én is élveztem a társaságát. Egy daliás, nemes férfi. Testi adottságaival ellentétben a természetével voltak problémák. Egy makacs, haragos, szomorú emberről van szó, akivel, ha Róza szóba elegyedett, mindig veszekedés lett a vége. Sajnos erről Miklós nem tehet, őt az élet nevelte így fel, de ettől függetlenül szeretik egymást, amit egyik sem mer a másik tudtára adni több évig. Régen azért másképpen udvaroltak mint manapság.
Ahogy telnek a napok, hetek, hónapok, mindenki el van foglalva saját életével, de gondolatban mindig máshol járnak. Rózának bábaként a környékbeli szülésekhez kell rohannia, igyekeznie. De akadt egy komolyabb küldetése az összes többinél, aminek a végkifejlete meghatározta az életét. Miklós felesége, Emma terhes volt. Annyira legyengült testileg-lelkileg, hogy belehalt a szülésbe. Ez a szomorú eset bélyegezte meg kettejük kapcsolatát. Mindkettejüknek más-más borzalmat kellett átélni, a haláleset után más oknál fogva küzködtek a lelkifurdalással, ezért nem tudtak egymás szemébe nézni. Évekkel később indulhatott csak útnak Róza és Miklós komolyabb kapcsolata.

Egy másik szálon futó történet, a könyv, amiért Szegedre utazott Róza. Ott olyan múltbéli titkok tárultak fel, amely Róza és Miklós életét is megváltoztatja. Ez a múltbéli szál 1728-ban jászódik, akkor volt az utolsó boszorkányégetés Szegeden. Ennek az időutazásnak amiben részt vett Róza, nagy jelentősége volt a történetben. Anna volt a boszorkány a máglyán, Imre szerelme. Családi köteléknél szorosabb kapcsolat fűzi össze Annát és a Rózát. Mindezért, hogy megkaphassa a titkok nyitját, a főhősnek sok mindent látnia, tapasztalnia kellett. Gyászoló férfi, gyermek születése, börtöncellában való raboskodás, máglyahalál. Okos volt ez a lány, mert minden igazságra rájött, ami az életével kapcsolatos. Később boldog életet kapott jutalmul a megszenvedett évekért cserébe.


Bauer Barbara zseniálisan vezeti ezeket a szálakat a könyvben. Imádtam a párbeszédeket, a meséket, leveleket, a szerelmespár csipkelődését.
Nagyon élveztem az 1920-as éveket. A könyv elején, amikor az írónő bemutatta, hol is fog játszódni ez a történet, már akkor éreztem, hogy szerelmes lettem. Könnyek gyűltek a szemembe, amikor Boris nénje házát mutatta be, mert boldog emlékeket idézett fel a nagymamáimról. Számomra minden egyes jelenet, karakter izgalmas volt. Együtt suhantam a könyvvel. Olyan csodásan le voltak rajzolva a tájak, az épületek, az utcabál a faluban, hogy szinte filmként láttam az összeset magam előtt. Az összes kérdésre, mely megfogalmazódtak bennem, mindenre megkaptam a választ a könyv végén. Szépen rávezetett az írónő, anélkül, hogy kibogozhatatlan eseményeket kellett volna megfejteni.

"Meghallottam a köveken a kerekek hangját. Hallottam a lovak fújtatását, majd lépteket. Kattant a retesz, nyikorgott a kapu. Nem fordultam meg. Kapaszkodtam a kút kávájába. Az öreg kandúr megemelte a fejét. Megéreztem a jól ismert illatot. Dohány és szappan keverékét. Kiszáradt a torkom."

Egyértelmű hogy öt csillagot kap a kötet. Tízet adnék ha lehetne. A könyv olvasása fantasztikus élményeket nyújtott. A borító is nagyon szép. Rózából nem látunk sokat, de csipkés ruhája meseszép.

A Jaffa kiadónak nagyon hálás vagyok, hogy részemmé válhatott ez a mese. Imádtam! Köszönöm!

2019. május 28., kedd

Szurovecz Kitti interjú

Sziasztok kedves Olvasók!

Ahogy a címben is szerepel, Szurovecz Kittivel készítettem egy interjút, aki egy nagyon tehetséges író. A kisemmizett angyal című könyvét olvasva azon tanakodtam, hogy szeretnék többet megtudni az írónőről, mert engem nagyon megérintett a téma amivel a könyvben foglalkozott. 
Azt azért hozzá kell tennem, hogy már régóta terveztük ennek az interjúnak az elkészítesét. Valamiért mindig csúszott. Leginkább miattam, de a lényeg, hogy itt most olvashatjátok az írónő kedves szavait. Betekintés a színfalak mögé. :)


Fotó: Pintér Márta

1. Nem most kezdted az írói pályafutásodat. Sok jó könyvet írtál már. Mesélnél nekünk arról, hogyan csöppentél bele, a szakmáknak ezen részébe?

Én eleinte újságíró voltam és TV-riporter. Aztán sok-sok emberi sorssal találkoztam a munkám során, rengeteg szép történet felhalmozódott bennem, amit valamiért nem lehetett újságba megírni. Vagy, mert érdekeket sértett, vagy egyszerűen a terjedelem nem volt elég hozzá, de a lényeg az, hogy ezeket a történeteket tovább szőttem a képzeletemben, és késztetést éreztem, hogy ezeket regény formában megírjam. Így indult ez az egész, 25 éves voltam ekkor.

2. A kisemmizett angyal nálam nagyot robbant. Fantasztikus amit összehoztál. Volt valami oka, hogy ilyen témát választottál? Elvégre nem egy könnyed műfajról beszélünk.

Én a VIII. kerület szívében élek, és ahogy járok-kelek, szoktam látni az utcán álldogálni ezeket a mondhatni "gyerek" lányokat, akik az ősi mesterséget űzik, és elkezdett foglalkoztatni, hogy vajon mit keresnek ezek a fiatalok ilyen helyzetben, hogyan engedheti a társadalom, hogy ez így legyen, mert nem létezik, hogy egy gyereklány önszántából így dönt a sorsáról. Szerintem ők mind áldozatok. Elkezdtem a témában kutatni, beszélgettem érintettekkel, olyan civil szervezetek képviselőivel, alapítványokkal, akik a kiskorú prostitúcióban érintett gyerekeknek a megsegítésével foglalkoznak. Ezen a környéken a körzetiorvostól kezdve a taxisofőrig sokan látnak dolgokat, és szerencsére szívesen meséltek nekem, remek alapanyagot szolgáltattak, egy fikciós regényhez, amely részleteiben nagyon is igaz. Nyilván egy dramaturgiai cselekményt építettem köré. Nagyon sok benne a mai valóság.


3. Kutatásaid alapján, te nem féltél belemászni ebbe a világba? Nem vagyunk teljes biztonságban, ahogy ezt a könyvedben is olvashattuk.

Persze hogy féltem! Nagyon tartottam attól, hogy ezt esetleg olyan emberek is elolvassák majd, akiket zavar, hogy én ezzel a témával foglalkozom, hogy ebbe beleástam magam. Szerencsére nem ért azóta semmiféle attrocitás. Általában pozitív visszajelzéseket kapok erre a történetre, és azt mondják az olvasók, hogy a fiataloknak nagyon fontos tanmese, mert amellett hogy izgalmas a cselekmény, prevenciós hatású is.


4. Hogy sikerül mindig olyan könyvet összeraknod, ami tetszik az olvasóknak? Megálmodod a sikered a témával kapcsolatban, vagy akad ebben segítséged?

Hát ezt én is szeretném tudni! Igazából nincsen bevált receptem, és nincs egy bevett módszerem arra, ami alapján írok egy-egy történetet. Én mindig a saját belső motivációim mentén haladok az írásban, és általában arról írok, ami engem is érdekel. Az külön öröm számomra, hogy ha ez másoknak is fontos és másoknak is tetszik.


5. Gondolod íróként sokan megállnák a helyüket, azok akik most tekingetnek e pálya irányába? Könnyen azzá válhat az ember, vagy azt tanulni kell?

Nem könnyű! A hazai könyvpiac nagyon pici egy elsőkönyves szerzőnek rettenetesen sok munkát kell belefektetni abba, hogy megjelenhessen a könyve. Az olvasótábor építésén át, a rengeteg online novella, gondolat publikálásán keresztül, mert a kiadók is csak olyan elsőkönyvesekkel állnak szóba szívesen, akiknek már legalább egy online olvasói bázis áll a háta mögött. Úgyhogy kérdésedre válaszolva, nagyon, nagyon nehéz. Már akkor is nagyon nehéz volt, amikor én ezt 2010-ben elkezdtem, de azóta rettenetesen felhígult a könyvszakma. Rengeteg könyv jelenik meg, hatalmas a dömping, és évről évre nehezebb dolgunk van, hogy a pályán tudjunk maradni.


6. Hogyan tudod a munkádat és a családodat összehangolni?

Úgy, hogy muszáj egyrészt, másrészt szívesen teszem. Hiszek abban, hogy mindenkinek arra van ideje, ami fontos számára. Nagyon fontos nekem a családom, és hogy elég időt töltsünk együtt. Igyekszem akkor írni, amikor a férjem dolgozik, a kisfiam pedig az iskolában van, vagy úgy szervezni a programjaimat, hogy tudjunk elég időt együtt tölteni. Emellett ők nagyon támogatóak. El szoktak engem kísérni író-olvasó találkozókra, mindig ha valami rendezvény van akkor, amikor tehetik, jönnek velem. Az, hogy én íróként sikeres lehetek, nem csak az én eredményem, hanem az övéké is, mert akár Ádám, a kisfiam, akár Peti, a férjem nagyon-nagyon sokat belepakol abba, hogy a közös életünk jól működhessen.


7. A gyermekeidet is próbálod a szakma, hivatás irányába terelni?

Egy gyerekem van csak Ádám, ő 12 éves. Egyelőre úgy tűnik számomra, hogy nem érdekli az irodalom olyan szinten, hogy belőle is író váljék. Nem szeretném őt semmilyen irányba tolni, hanem abban próbálom segíteni, ami érdekli, amiben ő tehetséges. Ez leginkább a sport. Ő versenyszerűen kajakozik. Sokat jár edzésre és emellett remekül gitározik. Ami még nagyon érdekli az az online világ, meg a bloggerkedés, vloggerkedés. Igazából próbálok mindig annak örülni, hogy ha valamiben sikeres és támogatni a saját útját. Az én utam az írás, az ő útja az meg majd kiderül, hogy mi lesz.


8. Biztosan a könyvek világán kívül is jól érzed magad (ez a képeken is szokott látszani). Szabadidődben mivel szeretsz foglalkozni?

Nagyon szeretek természetet járni a kutyusommal és a családommal. Imádok főzni. Nagyon szeretem, hogyha valami olyan kaja készül a kezem alatt, aminek utána örülnek az emberek, a családom és a barátaim. Szeretek kísérletezni különböző saját receptekkel, meg sütiket sütni. Igazából azt hiszem, hogy ez a "konyházás", én így hívom, ez az én napi szintű hobbim, ami kikapcsol a szellemi munkából, na és Márkó, a kutyám.


9. Hány éve mondanád magad írónak? Azóta más lett az életed? Nem teher számodra ez a celebvilág?

Nekem ez soha nem fordult meg a fejemben. Igazából egy író klasszikus értelemben véve nem celeb. Évente adok mondjuk három, négy interjút meg elmegyek az író-olvasó találkozóimra, amiket egyébként imádok, mert jó kapcsolódni az olvasóimhoz. Ezt én nem érzem celebségnek, engem nem ismernek meg az utcán. Életemben egyszer ismertek fel engem, az is halál kínos volt, mert éppen a legrosszabb formámban, betegen ültem egy orvosi rendelőben és vártam, hogy sorra kerüljek. Az ismertség nem volt a vágyam soha. Szeretek történeteket szőni, és nagyon örülök, hogy olvasókra találtam.


10. A médiával mindig összhangban vagytok? Minden szereplést el tudsz vállalni?

Újságíróként is elég sokat dolgozom, különböző női magazinoknak. Vannak olyan lapok, amelyek íróként is segítik a pályámat, és közölnek tőlem novellákat. Ha megjelenik egy-egy könyvem, akkor nagyon támogatóan beteszik a regény ajánlóját az újságba, és azzal kapcsolatosan készítenek cikkeket, ami éppen az adott könyvemnek a témája. Ezért nagyon hálás vagyok a kollégáimnak. Igyekszem eleget tenni a könyvtárak és a különböző kulturális intézmények meghívásának, és sokszor találkozni az olvasóimmal.


11. Sokat változtál az első könyved kiadása óta? Most gondolok a saját személyedre, illetve az írási szokásaidra.

Elég sokat, mert akkor voltam 25, most meg 35 vagyok. Tehát az első és a tizedik könyvem között pont tíz év telt el. Nagyon sokat változott a személyiségem, másként gondolkodom a világról, magamról is. Írási szokásaimat tekintve is változtam. 25 évesen még volt erőm, hogy akár fél éjszakákat átírjak, ha éppen megtalál az ihlet. Mostanában már igyekszem nagyon rendszerezetten kezelni ezeket a dolgokat. Szigorúan reggel írok regényt, amikor még friss az agyam. Mondjuk 7:00 órától 10:00 óráig, és azután jöhetnek a cikkek, és az egyéb tennivalók az életemben. 

Három könyvét meg is mutatnék, amivel talán találkoztatok már:


A kisemmizett angyal


Hópelyhek a válladon


A sokszívű



Remélem tetszett nektek. Nagyon hálás vagyok az írónőnek, amiért ezt összehozhattuk.
A kisemmizett angyalról bővebben itt olvashattok:
https://konyvekszava.blogspot.com/2019/03/szurovecz-kitti-kisemmizett-angyal.html?m=1

2019. május 20., hétfő

Rachel Hollis: Szabadulj meg a hazugságoktól, hogy az lehess, aki valójában vagy!


Amikor szemügyre vettem ezt a könyvet, egy cseppet hosszúnak tartottam a címét. Szerintem még mindig nem tudtam megjegyezni. Ez annyira nem mérvadó az értékelés miatt, azaz úgy gondolom, hogy ez nem befolyásolja azt az érzést amit a könyv illetve az író iránt érzek. Le is írom hogy miért imádom, miért volt nagy hatással rám amit Rachel Hollis az egész élete folyamán tapasztalt a saját bőrén majd ezekből tanulva és tanítva, a hozzá hasonló nőknek és anyáknak mint egy igét ki kiabált a nagyvilágba. Könnyeivel küszködve írta le az olvasói számára a titkait. Hatalmas lelkierő kellett ahhoz, hogy akár múltbéli titkait akár intimebb családi, házastársi titkait kitárja elénk. Mintha egy naplóját olvashattuk volna el.

"Az összehasonlítgatás az öröm halála, és mindössze egyetlen embernél kell jobbnak lenned: tegnapi önmagadnál!"

A könyv szerkezetéről annyit árulnék ell (azon kívül hogy nagyon jó illata van), hogy több, azaz 20 fejezetre van osztva. Minden fejezetnek van egy címe ami egy hazugságot állít. Rachel amit hozzáírt az a saját története, amiből ő tanult és mi tanulhatunk. Bátorságra, magabiztosságra buzdítja az asszonyokat és tippekel is készült, tanácsokkal amivel jobbá, szebbé és boldogabbá tehetjük saját életünket minden külső negatív hatás ellenére. Rengeteg oldalnak a számát jegyzeteltem fel, ahol a jobbnál jobb idézeteket másolhatom ki.


Komolyan mondom, hogy amíg olvastam mintha egy másik énembe bújtam volna bele, annyira éreztem az erőt, az életkedvet, a pozitív hatást, már-már azt hittem, hogy valami hipnotikus hatása van a szövegnek amit olvasok és innentől kezdve csak is boldog lehetek, az életcéljaimmal a szemem előtt lebegve. Arra ösztönöz Rachel, hogy csináljuk azt amire nagyon vágyunk. Az egész könyvben azt bizonyítja, hogy 1-2-3-4 gyerek mellett, háztartás, férj mellett is élvezheti az ember azt a foglalkozást amire Isten teremtette. Mert mindenkinek van egy vágya, egy álma (sőt lehet több száz álmunk is) amire ha nagyon összpontosítunk és nem adjuk fel, akkor azok lehetünk akiknek születtünk.

"... érdemes az álmodért küzdened, és miközben az élet sokféle dolgot zúdít rád, amit képtelen vagy kezelni, a harcot csak te folytathatod! "

Rachel egy hívő ember, amit a könyvében is tudatosít az olvasóval. Sokszor támasztja alá a gondolatait bibliai idézetekkel, vagy a hittel teli mindennapjainak tapasztalataival. Amikor tudta hogy már csak Isten segíthet rajta, mert már annyira elhagyta az ereje, ő mindig tud valamibe kapaszkodni De azt tudja, hogy minden lépésért, tettéért ő a felelős igazán. Isten csak megmutatja az utat! Szinte minden fejezetben magamra ismertem, vagy ha nem is volt olyan tapasztalatom, akkor viszont tanácsaiban láttam némi segítséget.


Úgy érzem most, hogy letettem a könyvet, hogy hiányozni fog Rachel. Biztosan fogom még olvasni ezt a könyvet, ha magam alatt leszek akkor tuti. Az lenne a legjobb ha mindig a szemünk előtt lebegne egy olyan idézete, javaslata, amivel az adott helyzetünket, döntésünket tudjuk segíteni, az életünket jobbá tenni. Ami által a céljaim felé venném az irányt és nem térnék le az ösvényről.
Nagyon határozott, magabiztos, erős személyisége van neki. Ha tudnék angolul, biztosan írnék neki egy levelet, amiben a hálámat fejezném ki. Tudatnám vele, hogy szerintem sokak életét valtoztatta meg, de legalábbis tett hozzá egy olyan plussz felfogást amivel egy kicsit mássá változtunk. Olyan lépéseket fogunk tenni amivel boldogok leszünk. A céljaink eleréséhez rögös út vezet, de ott elér minket a határozott, csodálatos élet.
Szivesen összebarátkoznék Rachellel! :)

"Most minden a kezedben van. Ami mostantól kezdve történik, az kizárólag rajtad múlik. Most a nehéz rész következik: soha senkit nem fog olyan mértékben érdekelni az álmod, mint saját magadat. Soha. Hallod, mit mondok?"

A könyv csodálatos! Olvassa el minden anyuka, én azt ajánlom! Sokat segít lelkiekben!

Mindenféleképpen ötcsillag. Még Instagramon is megkerestem Rachelt. Egy csupaszív, boldog, mosolygós emberről van szó. Fogadjuk meg a tanácsát és érjük el a céljainkat! Nem vagyunk kevesebbek másoknál! Szabaduljatok meg végre a hazugságoktól!

"El kell döntened, hogy igenis előbbre valónak tartod a saját alkotói képességedet, és azt, hogy megmutasd másoknak, mint azt, milyen lesz a fogadtatása. Ezt persze sokkal könnyebb mondani, mint megtenni."


  • Partvonal kiadó
  • Életmód
  •  285 oldal
  • Kötés: puhatáblás, ragasztott
  • Kiadás éve: 2019

Christine Leunens: Cellába zárva

Mint minden háborúban, sajnos nagyon sok ember veszíti el az életét illetve, sérül meg. Ebben a történetben is ez történt Johannessel a m...