Ezt a könyvet egy kedves ismerősömtől kaptam, aki ugyanolyan könyvmoly, mint én. Igazándiból cserének mondanám, ami által hozzám jutott ez a csodakönyv. Volt nekem is olyan olvasmány, amivel végeztem és nem ragaszkodtam annyira hozzá, hogy a polcomat díszítse, és neki is akadt olyan könyve, amitől szívesen megvált. Így jutottam hozzá több érdekes regényhez.
Létezik egy könyvklub a facebook oldalon, aminek a vezetője én vagyok és Vivi (természetesen a könyvet is tőle kaptam), aminek a neve: ReVi könyvklubja. Azért írtam most ezt le, mert ahogy hozzám tartozik ez a blog, úgy az én munkám gyümölcse a Könyvek szava facebook és instagram oldal, valamint a ReVi könyvklubja csoportnak is a másodvezetője vagyok. Az utóbbi csoportban megbeszéltük a kedves Vivi társammal, hogy a havi könyvklubos olvasmányunk nem más lesz mint:
Rácz-Stefán Tibor: Élni akarok!
Fülszöveg:
Mernél szeretni, ha az időd lejárt?
Lilla már évek óta a halál árnyékában él.
Beteg, és tudja, hogy csak hetek vannak hátra számára. Hazatér a kórházból, hogy teljesítse a bakancslistáját, segítsen szeretteinek az álmaik elérésében, és még utoljára átélje a hétköznapok egyszerű csodáit.
Nem is vágyik ennél többre, ám ekkor megismeri a szomszéd srácot, aki az összes tervét felforgatja…
Noel egy pimasz, irritálóan vonzó, de közben érzékeny fiú, akinek mindene a fotózás, és az az álma, hogy bejárja a világot.
Nem is sejti Lilla sorsát.
A két fiatal egyre közelebb kerül egymáshoz, de Lilla nem akar szerelembe esni. Nem vágyik másra, csak hogy a fiúval lehessen, de retteg attól, hogy Noel viszonozza az érzelmeit.
Mi a jobb?
Ha az ő érdekében eltaszítod magadtól azt, akit szeretsz, vagy ha esélyt adsz a boldogságnak, bármilyen röpke legyen is?
Éld meg a csodákat!
Vélemény:
Ahogy emlékszem rá, 2018-ban, a könyv megjelenési évében, szó szerint berobbant a magyar olvasók körébe ez a regény. Tibornak már számos alkotását megtaláljuk a boltokban, és talán később is lesz olyan lelkes író, hogy a rajongóit meglepi még sok-sok szuper regénnyel.
Ugyanis erre a könyvére sem lehet kevesebbet írni, mint hogy fantasztikus. Tudomásom szerint a történetet az ihlette, hogy a családjában szintén jelen volt egy olyan betegség, ami a könyv témáját meghatározza. Nagyon nehéz lehet így írni, ha mi saját magunk is részesei voltunk egy ilyen katasztrófának. De szerencsére Tibor kitartott és létrehozott egy olyan könyvet, ami letehetetlen, megrázó, szívfacsaró, döbbenetes, mégis annyi szeretet van a könyvben a sok borzalmas tulajdonságok mellett, amit már szinte a mi kis lelkivilágunk is nehezen bír el.
Lilla a főszereplő, iszonyatos lelki energiával van feltöltve. Ahhoz képest, hogy beteg, az életfelfogása nagyon pozitív. Olyan kisugárzása van neki, amivel a körülötte élő szeretteit, barátait megnyugtatja, és képes nekik megmutatni, hogy ő maga hogyan szeretné megélni az életének hátralévő szakaszát. Boldogságot áraszt az egész lényével. Természetesen vannak hullámvölgyek, és nála is akadnak olyan mélypontok, amikor mindezt már az ő szervezete sem bírja el. Ilyenkor őt kell egy kicsit talpra állítani. Ehhez segítséget nyújt neki az apukája, nővére, barátnője és a szomszédfiú, Noel.
Ahogy a fülszövegben olvasni lehetett, Noelhez érzelmi szálak fűzik Lillát, ismeretségük után már egy kis idő elteltével. De a lány nem szeretné a tudtára adni, hogy ő milyen beteg. Csak szeretné élni az életét úgy, mint egy normális ember és teljesíteni a bakancslistáját. Noel egyébként egy nagyon menő srác, akinek a hobbija a fényképezés. Olyan jól csinálja, hogy ebből is él, és rengeteg követője van az interneten. Ezzel Lilla természetesen nem volt tisztába, csak amikor a barátnője felvilágosította, hogy ki is az ő szomszédja. Sokszor találkoznak és nagyon kellemesen töltik el az idejüket. Ennek hatására alakul ki később a szorosabb kapcsolat, aminek ellen kell hogy álljon Lilla, mert nem akarja, hogy Noel részesévé váljon az ő halálának. Természetesen nem fogom a kettejük közti történetet teljesen leírni. Ezért kell elolvasni a könyvet, és a részesévé válni ennek az érzelmi bombának, ami a regényben áll.
A családi szál is elég erősen jelen van. Nagyon szeretik egymást és folyamatosan táplálják egymás lelkét a pozitív hozzáállással, magabiztossággal, szeretettel. Próbálják Lilla utolsó napjait minél élhetőbbé, szebbé varázsolni. De az a szenvedés, ami egy ilyen betegséggel jár elkerülhetetlen, és sajnos a regény végén mi is tanúja lehetünk a szomorúságnak. Készítsétek magatok mellé a papírzsebkendőt, mert ezt nem lehet kibírni könnyek nélkül.
Én két dologgal szerettem volna még találkozni a könyvben. Azok a képek, amiket Noel készített Lilláról, nekem hiányoztak. Hiánytalanul le voltak írva, hogy hogyan is képzeljük el ezeket a fotókat, és természetesen ez egy regény nem pedig fotóalbum, de nekem akkor igazán fantasztikus lett volna a könyv, ha ezeket láthatom.
A másik, amit hiányoltam, Noel és Lilla kapcsolatának a végkifejlete. Én szerettem volna többet olvasni arról, hogy ők ketten miket élhettek volna még át. De az író erre nem fektetett több hangsúlyt, mint ami a könyvben van.
Mindezek ellenére én imádtam ezt a regényt. Nagyon megszerettem a történetet, attól függetlenül is, hogy elég nehéz témát boncolgat az író. Remekül meg van fogalmazva, számos idézetet ki lehetne benne jelölni. Ittam a szavakat, amivel Tibor dolgozott. Az biztos, hogy nem egy slampos megfogalmazással találkoztok ha a kezetekbe veszitek a regényt.
A borító viszont csillagos ötös. Gyönyörű!
Idézetek:
Szóval... ha véletlenül a ReVi könyvklubja csoportban jártok, vagy itt olvassátok az értékelésemet, akkor írjátok le a véleményeteket. Mit váltott ki belőletek ez a regény? Mennyire nőtt a szívetekhez? Ha pedig nem olvastátok még, azt javaslom, ne halogassátok, mert nagyon jó könyvről van szó.
Remélem tetszett, amit írtam! Hamarosan újra jövök egy érdekes könyvvel. Sziasztok!
Lilla már évek óta a halál árnyékában él.
Beteg, és tudja, hogy csak hetek vannak hátra számára. Hazatér a kórházból, hogy teljesítse a bakancslistáját, segítsen szeretteinek az álmaik elérésében, és még utoljára átélje a hétköznapok egyszerű csodáit.
Nem is vágyik ennél többre, ám ekkor megismeri a szomszéd srácot, aki az összes tervét felforgatja…
Noel egy pimasz, irritálóan vonzó, de közben érzékeny fiú, akinek mindene a fotózás, és az az álma, hogy bejárja a világot.
Nem is sejti Lilla sorsát.
A két fiatal egyre közelebb kerül egymáshoz, de Lilla nem akar szerelembe esni. Nem vágyik másra, csak hogy a fiúval lehessen, de retteg attól, hogy Noel viszonozza az érzelmeit.
Mi a jobb?
Ha az ő érdekében eltaszítod magadtól azt, akit szeretsz, vagy ha esélyt adsz a boldogságnak, bármilyen röpke legyen is?
Éld meg a csodákat!
Vélemény:
Ahogy emlékszem rá, 2018-ban, a könyv megjelenési évében, szó szerint berobbant a magyar olvasók körébe ez a regény. Tibornak már számos alkotását megtaláljuk a boltokban, és talán később is lesz olyan lelkes író, hogy a rajongóit meglepi még sok-sok szuper regénnyel.
Ugyanis erre a könyvére sem lehet kevesebbet írni, mint hogy fantasztikus. Tudomásom szerint a történetet az ihlette, hogy a családjában szintén jelen volt egy olyan betegség, ami a könyv témáját meghatározza. Nagyon nehéz lehet így írni, ha mi saját magunk is részesei voltunk egy ilyen katasztrófának. De szerencsére Tibor kitartott és létrehozott egy olyan könyvet, ami letehetetlen, megrázó, szívfacsaró, döbbenetes, mégis annyi szeretet van a könyvben a sok borzalmas tulajdonságok mellett, amit már szinte a mi kis lelkivilágunk is nehezen bír el.
Lilla a főszereplő, iszonyatos lelki energiával van feltöltve. Ahhoz képest, hogy beteg, az életfelfogása nagyon pozitív. Olyan kisugárzása van neki, amivel a körülötte élő szeretteit, barátait megnyugtatja, és képes nekik megmutatni, hogy ő maga hogyan szeretné megélni az életének hátralévő szakaszát. Boldogságot áraszt az egész lényével. Természetesen vannak hullámvölgyek, és nála is akadnak olyan mélypontok, amikor mindezt már az ő szervezete sem bírja el. Ilyenkor őt kell egy kicsit talpra állítani. Ehhez segítséget nyújt neki az apukája, nővére, barátnője és a szomszédfiú, Noel.
Ahogy a fülszövegben olvasni lehetett, Noelhez érzelmi szálak fűzik Lillát, ismeretségük után már egy kis idő elteltével. De a lány nem szeretné a tudtára adni, hogy ő milyen beteg. Csak szeretné élni az életét úgy, mint egy normális ember és teljesíteni a bakancslistáját. Noel egyébként egy nagyon menő srác, akinek a hobbija a fényképezés. Olyan jól csinálja, hogy ebből is él, és rengeteg követője van az interneten. Ezzel Lilla természetesen nem volt tisztába, csak amikor a barátnője felvilágosította, hogy ki is az ő szomszédja. Sokszor találkoznak és nagyon kellemesen töltik el az idejüket. Ennek hatására alakul ki később a szorosabb kapcsolat, aminek ellen kell hogy álljon Lilla, mert nem akarja, hogy Noel részesévé váljon az ő halálának. Természetesen nem fogom a kettejük közti történetet teljesen leírni. Ezért kell elolvasni a könyvet, és a részesévé válni ennek az érzelmi bombának, ami a regényben áll.
A családi szál is elég erősen jelen van. Nagyon szeretik egymást és folyamatosan táplálják egymás lelkét a pozitív hozzáállással, magabiztossággal, szeretettel. Próbálják Lilla utolsó napjait minél élhetőbbé, szebbé varázsolni. De az a szenvedés, ami egy ilyen betegséggel jár elkerülhetetlen, és sajnos a regény végén mi is tanúja lehetünk a szomorúságnak. Készítsétek magatok mellé a papírzsebkendőt, mert ezt nem lehet kibírni könnyek nélkül.
Én két dologgal szerettem volna még találkozni a könyvben. Azok a képek, amiket Noel készített Lilláról, nekem hiányoztak. Hiánytalanul le voltak írva, hogy hogyan is képzeljük el ezeket a fotókat, és természetesen ez egy regény nem pedig fotóalbum, de nekem akkor igazán fantasztikus lett volna a könyv, ha ezeket láthatom.
A másik, amit hiányoltam, Noel és Lilla kapcsolatának a végkifejlete. Én szerettem volna többet olvasni arról, hogy ők ketten miket élhettek volna még át. De az író erre nem fektetett több hangsúlyt, mint ami a könyvben van.
Mindezek ellenére én imádtam ezt a regényt. Nagyon megszerettem a történetet, attól függetlenül is, hogy elég nehéz témát boncolgat az író. Remekül meg van fogalmazva, számos idézetet ki lehetne benne jelölni. Ittam a szavakat, amivel Tibor dolgozott. Az biztos, hogy nem egy slampos megfogalmazással találkoztok ha a kezetekbe veszitek a regényt.
A borító viszont csillagos ötös. Gyönyörű!
Idézetek:
"Képtelen voltam ránézni az összetört férfira, aki szó szerint feláldozta értem az életét. Nem akartam vitába szállni vele, sem fájdalmat okozni neki, de már elfáradtam. Gyenge vagyok az újabb műtétekhez, a folytonos és végeláthatatlan harchoz a túlélésért.""Az alvás a lehető legnagyobb időpocsékolás. És ez nem új keletű gondolat, már évek óta ezen agyalok. Persze, az embernek jólesik aludni, álmodni meg aztán különösen, de akkor is! Hát nem az életünk elpazarlása az, hogy a harmadát átalusszuk? Hiszen annyi mindent tehetnénk ez alatt az idő alatt!""-Nem kötelező mindig erősnek lenned. Te is kiborulhatsz, te is lehetsz gyenge. Senki nem fog kevesebbet gondolni rólad, miatta, ugye tudod?"
Szóval... ha véletlenül a ReVi könyvklubja csoportban jártok, vagy itt olvassátok az értékelésemet, akkor írjátok le a véleményeteket. Mit váltott ki belőletek ez a regény? Mennyire nőtt a szívetekhez? Ha pedig nem olvastátok még, azt javaslom, ne halogassátok, mert nagyon jó könyvről van szó.
Remélem tetszett, amit írtam! Hamarosan újra jövök egy érdekes könyvvel. Sziasztok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése