Szerencsémre most egy olyan könyvet olvashattam, amit nemrég adott ki a Könyvmolyképző kiadó. Novemberi megjelenése volt a November 9. című könyvnek. Milyen véletlen egybeesés.
Nem akartam elolvasni. Engem nem vonzott a fülszöveg. Amikor megvettem előző hónapban, még szinte senki nem írt a könyvről, így csak az alapján döntöttem el, hogy szeretném a könyvet, hogy a romantikus regényeket kedvelők szinte imádják Colleen Hoover írónőt. Adtam neki egy esélyt, végül nem utolsósorban egy régi ismerős is ajánlotta. Ahogy arról áradozott nekem, hogy mennyire várja, hogy a tulajdonában legyen ez a kincs, valahogy én is fellelkesedtem és már magabiztosabban vártam azt a napot, amikor végre mehetek a könyvesboltba és hazavihetem. Nem volt kérdés, hogy ezt választottam első olvasmányomnak a többi vásárolt könyveim közül.
Nem tudom, hogy észrevettétek-e az előző bekezdésemből, de nekem ez a regény volt az első az írónőtől. Valahogy mindig tartózkodom azoktól a könyvektől, amiket emberek milliói imádnak. Azt hiszem, nálam ez a fal most dőlt le. Nem akarok csak azért lemaradni a fantasztikusabbnál fantasztikusabb történetekről, mert nekem van egy ilyen rossz berögződésem. Szóval, átadom magam a csábításnak. Innentől kezdve számomra Colleen Hoover is a borzalmasan tehetséges írók skatulyájába fog tartozni. Remélem nektek is meghozom a kedveteket egy kis romantikus regény olvasásához az én értékelésemmel, mert úgy gondolom, hogy aki szereti a romantikát, az nem hagyhatja ki ezt a könyvet.
Fülszöveg:
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú, aki találkozott egy lánnyal.
A Lánnyal.
Fallon megismerkedik Bennel, az ígéretes regényíróval – egy nappal azelőtt, hogy az ország másik felére költözik. A szerencsétlenül időzített vonzalmuk a lány eseménydús életével együtt megadja azt az ihletet, amire Ben mindig is vágyott a regényéhez. Telik-múlik az idő, párhuzamosan futó életükben jönnek-mennek a kapcsolatok és a csalódások, de továbbra is találkoznak évente egyszer, mindig ugyanazon a napon. Egészen addig, ameddig Fallon el nem bizonytalanodik, hogy Ben vajon igazat mond-e neki, vagy csak tökéletes valóságot kreál a regényéhez az ütős konfliktus kedvéért.
Lehet-e egyáltalán szerelmi történetnek nevezni Ben kapcsolatát Fallonnal – és egyúttal a regényét is –, ha szívfájdalommal végződik?
Feledhetetlen szerelmi történet egy író és váratlan múzsája között.
Újdonság magyarul a New York Times sikerlistájának élére törő Colleen Hoovertől.
Hagyd, hogy elvarázsoljon!
Véleményem:
Én azt nem írhatom, hogy Colleen Hoover most sem okozott csalódást, mert nem tudom mihez viszonyítani. Ez az első sztori, ami engem nagyon levett a lábamról. Így csak azt tudom nektek írni, hogy ha a kezembe veszem a többi regényét, akkor magas lesz a mérce, mivel ez a regény nekem eléggé sokat adott szívemnek, lelkemnek. Az biztos, hogy aki olvassa, része lehet egy olyan szerelmi kapcsolatban, mint egy hurrikán, vagy mint egy hullámvasút. Az írónő olyan szinten tuszkolja az olvasóba az érzelmeket, amivel mi magunk néha nem bírunk. Kicsordul a könnycsepp a szemünkből, amikor szívfacsaró részt olvasunk, vagy zakatol a szívünk, amikor olyan boldog, romantikus akár erotikus jelenetnél tartunk, mintha mi magunk átélnénk az egészet. Komolyan! Olvastam már nem egy romantikus könyvet, ahol általában szépen lassan adagolják az izgalmakat. Itt nem ez van. Ebben a könyvben extra erősen adja a tudtunkra a szerző az érzéseket. Kiugrik a szemem a csodálkozástól, remeg a gyomrom az izgulástól, utána pedig ráadásképpen nehogy unatkozzunk, csavar az írónő az egész sztorin és leesik az álla az olvasónak. Szóval, valami hasonló érzelmi alkotásra készüljetek fel, ha ti is úgy gondoljátok hogy elolvassátok.
Fallon és Ben 18 évesek, amikor elsőnek találkoznak. Már ezen az első napon, amit együtt töltenek november 9-én, meghatározó döntéseket hoznak a jövőjükre tekintettel. Ugyanis nem tudnak folytonos kapcsolatot tartani, ezért elhatározzák, hogy minden évben november 9-én újra találkoznak. Addig folytatják ezt, míg Fallon meg nem találja önmagát, amíg rá nem jön, hogy melyik irányba terelje az életét. Úgy gondolja, ezt egy kapcsolattal nem tudja megvalósítani. Ezt állítja ő maga.
November 9. mind a kettőjüknek meghatározó dátum. Akár a családi életben, akár kettejük kapcsolatában. Minden elérhetőség nélkül élik azt az egy évet, míg újra el nem jön november 9. Akkor aztán mindent bepótolnak. Számomra hihetetlen, hogy lehet ennyire várni egy bizonyos napot egy évben, amikor találkozik két ember, akik alig ismerik egymást. Valahogy ezt úgy lehetne leírni, és azt hiszem talán a könyvben is megvan említve... olyan ez, mint egy bevésődés. Az első perctől kezdve érezték a kettőjük közti vibrálást. Mint szerelem első látásra.
Már mondhatni őket felnőtt embereknek ameddig ezt csinálják. Persze semmi sem működhet tökéletesen, így náluk is olyan borzalmas dolgok jönnek a felszínre, amiről talán tudni sem akartak. Nagyon megviseli őket a változás, de talán kellett mindez ahhoz, hogy később esetleg újra szóba álljanak egymással.
Ben, mint író, az egész kapcsolatukat megírja. Mikor Fallon kezébe kerül a kézirat, akkor jön létre a szakadék közöttük. De mégis az ad magyarázatot mindenre, amiről eddig nem tudott a lány.
Idézetek:
Nagyon ajánlom mindenkinek, aki egy kicsit is odavan a romantikáért, szerelemért. Nekem egy élmény volt olvasni.
Kíváncsian várom a véleményeteket!
Ti olvastátok már?
Hamarosan újra írok! Sziasztok!
A Lánnyal.
Fallon megismerkedik Bennel, az ígéretes regényíróval – egy nappal azelőtt, hogy az ország másik felére költözik. A szerencsétlenül időzített vonzalmuk a lány eseménydús életével együtt megadja azt az ihletet, amire Ben mindig is vágyott a regényéhez. Telik-múlik az idő, párhuzamosan futó életükben jönnek-mennek a kapcsolatok és a csalódások, de továbbra is találkoznak évente egyszer, mindig ugyanazon a napon. Egészen addig, ameddig Fallon el nem bizonytalanodik, hogy Ben vajon igazat mond-e neki, vagy csak tökéletes valóságot kreál a regényéhez az ütős konfliktus kedvéért.
Lehet-e egyáltalán szerelmi történetnek nevezni Ben kapcsolatát Fallonnal – és egyúttal a regényét is –, ha szívfájdalommal végződik?
Feledhetetlen szerelmi történet egy író és váratlan múzsája között.
Újdonság magyarul a New York Times sikerlistájának élére törő Colleen Hoovertől.
Hagyd, hogy elvarázsoljon!
Véleményem:
Én azt nem írhatom, hogy Colleen Hoover most sem okozott csalódást, mert nem tudom mihez viszonyítani. Ez az első sztori, ami engem nagyon levett a lábamról. Így csak azt tudom nektek írni, hogy ha a kezembe veszem a többi regényét, akkor magas lesz a mérce, mivel ez a regény nekem eléggé sokat adott szívemnek, lelkemnek. Az biztos, hogy aki olvassa, része lehet egy olyan szerelmi kapcsolatban, mint egy hurrikán, vagy mint egy hullámvasút. Az írónő olyan szinten tuszkolja az olvasóba az érzelmeket, amivel mi magunk néha nem bírunk. Kicsordul a könnycsepp a szemünkből, amikor szívfacsaró részt olvasunk, vagy zakatol a szívünk, amikor olyan boldog, romantikus akár erotikus jelenetnél tartunk, mintha mi magunk átélnénk az egészet. Komolyan! Olvastam már nem egy romantikus könyvet, ahol általában szépen lassan adagolják az izgalmakat. Itt nem ez van. Ebben a könyvben extra erősen adja a tudtunkra a szerző az érzéseket. Kiugrik a szemem a csodálkozástól, remeg a gyomrom az izgulástól, utána pedig ráadásképpen nehogy unatkozzunk, csavar az írónő az egész sztorin és leesik az álla az olvasónak. Szóval, valami hasonló érzelmi alkotásra készüljetek fel, ha ti is úgy gondoljátok hogy elolvassátok.
Fallon és Ben 18 évesek, amikor elsőnek találkoznak. Már ezen az első napon, amit együtt töltenek november 9-én, meghatározó döntéseket hoznak a jövőjükre tekintettel. Ugyanis nem tudnak folytonos kapcsolatot tartani, ezért elhatározzák, hogy minden évben november 9-én újra találkoznak. Addig folytatják ezt, míg Fallon meg nem találja önmagát, amíg rá nem jön, hogy melyik irányba terelje az életét. Úgy gondolja, ezt egy kapcsolattal nem tudja megvalósítani. Ezt állítja ő maga.
November 9. mind a kettőjüknek meghatározó dátum. Akár a családi életben, akár kettejük kapcsolatában. Minden elérhetőség nélkül élik azt az egy évet, míg újra el nem jön november 9. Akkor aztán mindent bepótolnak. Számomra hihetetlen, hogy lehet ennyire várni egy bizonyos napot egy évben, amikor találkozik két ember, akik alig ismerik egymást. Valahogy ezt úgy lehetne leírni, és azt hiszem talán a könyvben is megvan említve... olyan ez, mint egy bevésődés. Az első perctől kezdve érezték a kettőjük közti vibrálást. Mint szerelem első látásra.
Már mondhatni őket felnőtt embereknek ameddig ezt csinálják. Persze semmi sem működhet tökéletesen, így náluk is olyan borzalmas dolgok jönnek a felszínre, amiről talán tudni sem akartak. Nagyon megviseli őket a változás, de talán kellett mindez ahhoz, hogy később esetleg újra szóba álljanak egymással.
Ben, mint író, az egész kapcsolatukat megírja. Mikor Fallon kezébe kerül a kézirat, akkor jön létre a szakadék közöttük. De mégis az ad magyarázatot mindenre, amiről eddig nem tudott a lány.
Idézetek:
"-De nyílván bírod a rosszfiúkat, ha szeretsz róluk olvasni - biccenti oldalra a fejét.
-Nem is igaz - tiltakozom. -Azért tetszenek az olyan könyvek, mert egyáltalán nem hasonlítanak a saját életemre. Teljesen mások, mint azok a helyzetek, amikben nekem valaha is részem lesz... hála istennek! Csak szórakoztatnak. Mert akármennyire is szeretem azt olvasni, hogy egy fiú közli a lánnyal, hogy az úgy, de úgy benedvesedett tőle... ha nekem mondana valaki ilyet szex közben, nem indulnék be tőle. Én megijednék, hogy véletlenül bepisiltem.
Ben nevet."
"Dühít, hogy az anyám hagyta, hogy egy férfival való szakítás jobban elkeserítse, mint az, hogy soha többé nem találkozhat a fiaival. Ezeknek még csak fej fej mellettinek sem szabadna lennie."
"Arra az egy napra minden évben az a srác lehettem, aki beleesik ebbe a lányba, hiszen minden rabul ejtett benned."
Nagyon ajánlom mindenkinek, aki egy kicsit is odavan a romantikáért, szerelemért. Nekem egy élmény volt olvasni.
Kíváncsian várom a véleményeteket!
Ti olvastátok már?
Hamarosan újra írok! Sziasztok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése