Ebben a könyvben az 1900-as évekbe utazhatunk egy kicsit. Olvashatunk benne az emberek problémamegoldó képességeiről, találékonyságukról. Az akkori időben milyen volt egy hatvanszobás kastélyban vendégeskedni, miközben ott bizonyos rejtélyek várnak megoldásra.
A főszerepben egy Bátky János úriember szerepel, aki magyar születésű, de Angliában lakik. A 17. századi angol misztikusokkal foglalkozik. Olyan bizar dolgok érdeklik ezt az embert, amivel egy átlagos ember biztosan nem foglalkozna. Szerepel a felsorolásban a homunkulusz aminek jelentése, mesterséges ember, különleges képességekkel rendelkező lény, latin eredetű szó. Már ennek a szónak olyan ereje van, aminek a hallatán feláll az ember hátán a szőr. Szerepelt még a felsorolásban titkos operációk, kisérletek, valamint gyógyszerek, ásványok és amulettek hatása az emberi szervezetre, viselkedésekre. Talán egy orvosdoktor vagy tudós lenne?
"Pendragon egyébként a walesiek nyelvén sárkányfejet jelent."
Meghívást kap Walesbe, egy kastélyba, hogy betekintést nyerhessen egy ritkaságokat őrzött magánkönyvtárban, ami a Pendragonok, századokra visszanyúló tulajdona. Ám ekkor az éjszakai tartózkodás alatt paranormális eseteknek lesz tanúi. Nemrég megismert bajtársai (Osborn: akit rokoni szálak fűzik Owen Pendragonhoz, azaz Earl of Gwynedd házigazdához, a kastély urához. Maloney: aki egy megrögzött utazó, hátsó szándékkal hozta össze őket a sors.) lépnek a tettek mezejére, és ki akarják deríteni milyen bizonyítható csalások állnak a rémisztgetések hátterében.
Volt ebben a történetben kísérletek axolotlokkal, szellemjárássok, gyilkossági hajlamok, de mégis ami a fő téma ebben a legendában az örökség.
Adott egy nagyon gazdag ember akinek vagyonát sokan irigylik. Vannak akik meg is akarják szerezni. Valamiért a felesége is el akarja tenni lábalól. Sikerül is. Mivel a végrendeletében az szerepelt, hogy ha mesterségesen hal meg, vagyis megölik, akkor a mostani Earl of Gwynedd-re fog szállni a vagyona. Volt esze ennek az úgynevezett William Rosconak. Gondolta, hogy a sok pénz birtoklása veszélyes dolog, még a feleségét is felrakta arra a bizonyos listára. Na... és ebből a sztoriból kifolyólag a felesége vissza akarta szerezni a pénzt, ezért el akarta tüntetni az earlt, az örököst. Pénzéhes kis nőszemély volt, pedig volt vagyona rentgeteg, amivel nem elégedett meg.
"A test, amely karjaim közt kígyózott, hullámzott és vibrált, ezer mozdulatott tudott, és minden mozdulatnál új volt, csodát hordozó, bámulatos és kiismerhetetlen, mint a tenger."
Szerb Antal érdekesre megírta ezt a könyvet. Plussz információkat is kaphatunk bizonyos dolgok valódi létezéséről. Szórakozás közben tanul is az olvasó valamit. Én annyit azért észrevettem, hogy olyan szálak, mellékvonalak is voltak a történetben, aminek szerintem, semmi köze nem volt a könyvhöz. De mindezek nélkül nem született volna meg ez a misztikus és krimi történet.
Szerelmi szálak is akadtak benne, sőt voltak túlfűtöttebb, érzékiebb részek is, de nem ez jellemzi leginkább a könyvet. Igazándiból mindenkinek megvan a stílusa. Szerb Antal ebben a világban mesterkélt jobban. Kicsit be akarta mutatni az axolotlokat, a Rózsakereszteseket, egy kis izgalommal fűszerezve. Amilyen szavakkal jellemezném a könyvet: úrias, erkölcsös, jómódú, vagyonos, visszafogott, halálos, rémisztő.
"...kora ifjúságomtól kezdve városlakó voltam, és a szellemtudományok kizárólagos híve. Sose tudtam két fát megkülönböztetni egymástól."
Tetszett a könyv, ez volt az első az írótól, de nekem az izgalom, az élvezet hiányzott egy kicsit. Jó könyv, sőt szeretnék még olvasni Szerb Antaltól még, de ez számomra 3,5 csillagot ér. Az biztos, hogy adott ez a könyv is élményt számomra.
Annyit hozzáfűznék még, tudjátok mi az az axolotl? Íme!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése