Már látszatra is rabul ejtett. Volt mikor csak ültem, fogtam a kezemben és néztem. Nagyon jól néz ki. Ami benne van, az viszont fantasztikus.
Ennek a disztópiának a lényegét pontosan takarja a címe. Felnőttek nélkül. Azaz, gyerekekről szól, akik már nem viselkedhetnek úgy mint egy gyerek. Mivel ennek a könyvnek nincs vége (nagyon kíváncsian várom a folytatást), nem derül ki a sztori lényege még, hogy mi történt a felnőttekkel. Ugyanis valamilyen vírus hatására teljesen vissza fejlődtek, vagy helyesbítek, átalakultak. Akár a külsejük úgy belső értékük, hasznuk sem jó már semmire. Kívülről úgy néznek ki mint egy zombi. Gennyes fekélyek, felduzzadt bőr, vérző testrészek, nyáladzó fej, szóval minden ami egy gusztustalan kinézethez szükséges. Ezen kívül már nem bírnak magukról gondoskodni, gyerekeket próbálnak befogni és megenni. Tehát a 14 év alatti gyerekeknek akiket nem bántott a vírus, feltétlen óckodni kell a felnőttektől, máskülönben az életükbe kerülhet.
A gyerekek csapatokba verődve olyan biztos helyet alakítottak ki maguknak, ahova ezek a nem embernek nevezhető lények nem tudnak bemenni, mert az agyi kapacitásuk egyenlő a nullával.
Az egyik csapat vezetője Arran, helyettese Maxie. A kisebbek teljes mértékben megbíznak bennük, mert lelkiismeretesen vigyáznak rájuk.
Sajnos a korábbról megmaradt készletek, ételek nem tartanak ki a végletekig, és a környéken sem tudnak mindig guberálni valami hasznosat, ezért elhatározták hogy elhagyják az "otthonukat" a Waitrose szupermarketet. Jester segítségével aki a Buckingham-palotából érkezett, elviszi őket oda, ahol nem ilyen rossz a helyzet. Ott van rendszer, nem éheznek a gyerekek, nincsenek veszélyes, vérszomjas felnőttek... Ilyen életre vágynak a gyerekek, ahol nem kell félni, van biztonság és tudnak nyugodtan aludni. Sajnos az odavezető út több veszélyt is rejteget számunkra, és szomorúságot is, gyászt, de a palotában nem azt kapták amire vártak. Szerencsétlen gyerekeknek nincs egy nyugodt percük sem. Amit kapnak és látnak az csak az első nap. David, aki a palotabeli gyerekek vezetője, megpróbálja az érkező csapatot maga mellé állítani, de mikor elúsznak a rózsaszín felhők, és a felszín alá tudnak tekinteni, kiderül az igazság, és innen is el akarnak menni. Jogos minden kételkedésük, félelmük, ugyanis David az új felnőttmentes világban egy királyságot akar felvirágoztatni.
A csapaton kívül több másik gyereket is megismerhetünk, többek között Sam és Callum. Sam a 9 éves kisgyerek nagyon a szívemhez nőtt. Sokkal borzalmasabb dolgokat kellett egyedül átélnie mint a csapattársainak. Szegény már csapdába esett mikor az író adott mellé egy társat, és én akkor megnyugodtam. Callum viszont más tészta. Róla nem olvashatunk sokat, de megérdemelte azt a pár fejezetet amiben szerepelhetett.
Nagyon izgalmas a könyv. Az író mindig tudott valami olyan pluszt adni a jelenetekhez, hogy tűkön ülve olvassa az ember, milyen fordulatok lesznek, milyen borzalmak adódnak, amiket szerencsétlen gyerekeknek túl kell élniük. Mert itt ez volt a fő szempont, a mottó: Minden napot túlélni!
Sok volt benne a veszekedés, a fölényeskedés, a hatalomratörés vágya, de sajnos egy ilyen világban, ahol nincs más csak pusztulás, nem tud másképpen gondolkodni az ember. Féltek, és csak élni akartak rettegés nélkül. Viszont ebben a helyzetben nézeteltérések adódnak, így óhatatlan ha összecsapnak a gyerekek fölött az indulatok.
Nagyon várom a folytatást, hogy mi lesz a gyerekekkel, és a csapatba verődött felnőttekkel akik forradalmat szerveznek a buta fejükkel. Szerintem lesz itt még sírás, féltés, és remélem egy kis boldogságot is belecsempész a szerző.
Az egész könyv megfelelően volt felépítve. A szereplőknek jól volt kialakítva jellemük, a személyiségük. Mindegyiknek volt valamiben erőssége amiben jobb volt a többinél. Számomra ez 5 csillag. Remek könyv. Ajánlanám azoknak akik szeretnek izgulni, és nem tartanak egy kis gusztustalanságtól. Köszönöm az Athenaeum kiadónak. Remélem a második részt is hamarosan kiadják. :)
Helyesbítenék, mert a könyvben is szerepel. A vírus kitörésekor a 14 éven aluliak nem alakultak át/haltak meg. Nem automatikusan 14 éves korukban puff jön a vírus és kampec, mert pl talán ha jól rémlik többen is már majdnem 15 évesek a könyv jelenében, mert már 1 éve folyik ez az apokaliptikus állapot. Szóval én emiatt filóztam egy csomót azon, hogy lehet jött valami meteor vagy valami 14 éve és a vírus kitörésekor ezért csak azok fertőződtek, akikben megvolt az a valami. A fiatalabbakból pedig ezért hiányzott, mert akkor még pajzán gondolatok voltak maximum. De a valami történt 14 éve dolgot a csatornás jelenet miatt biztosra mondanám, de nem akarok spoilerezni, de akkor kb lecsaptam a könyvet egy olyan úúúgy tudtam felkiáltással. :D
VálaszTörlésNagyon remélem, hogy nem kaszálják el magyarul, mert akkor kénytelen leszek angolul olvasni, mert természetesen angolul már befejeződött a sztori. És annyi nyitott kérdést hagyott, hogy hihetetlen és majd 29 évesen, simán elkezdtem félni a sötétben a fura zajoktól olvasás közben. Viszont Sam... kicsi Sam...végigizgultam érte az egészet, pedig szegényt az első pár oldal után temettem.
Szia Fanni!
TörlésÖrülök, hogy megosztod a véleményedet a könyvről. Azért látom neked is tetszett. :) Na szóval, igazad van abban, sőt azon még én is gondolkodtam, hogy a földalatti életnek valamilyen hatása van az emberi szervezetre. De magáról a vírusról nem mondanak semmi konkrétat. Az persze tiszta, hogy a 14 év alatti gyerekek nincsenek fertőzve, illetve több mint 1 éve tart ez a felfordulás, de a pontos tényt nem tudhatjuk még. De találgatni azt én is próbáltam.
Ami viszont Samet illeti, nagyon aranyos fiúcska, volt, hogy majdnem meg is könnyeztem. Szerettem, és remélem, hogy a folytatásban már nem lesz neki ennyire rossz.