Hát persze hogy iszom!!! második része a Hát persze hogy káromkodom!!!. Egymás után olvastam a kettő könyvet, de szerintem hagyni kellett volna közöttük egy, kettő könyvnyi szünetet. Kellett volna a szünet, mert így egy kicsit becsömörlöttem. Sok volt egymás után ez a kettő könyv. Erről természetesen nem az író tehet, hanem én. Azt hittem jó ötlet, ha folyamatosan haladok a történettel, de így kicsit veszített az értékéből.
Ennél a kötetnél magasabb szintre léphettem fel. Másabb nehézségekkel néz szembe a főszereplő Ellen. Az alapvető gondok még mindig jelen vannak, amitől egy család sosem fog megszabadulni. Ide sorolnám például, az otthoni segítséget anyának, illetve a pénz, amiért oly sok család veszekedik folyton folyvást vita és harc van az anyagi biztonság miatt. Ellennek eddig négy órás munkaviszonya volt, már teljes munkaidőben dolgozik egy álom munkahelyen. Jane és Peter mindig kitalál valamit, amivel az anyjukat az idegeire tudják kergetni. Ellen az iskolában már a szülői munkaközösség vezetője lett. Au pair felügyeletet igényeltek a gyerekek mellé. Sajnos annyi elfoglaltsága van az anyának hogy nem tudja a gyerekeket a suliba hozni vinni. A nyolcórás munka, az iskolai szervezések, az otthon elvégzendő feladatok mellett, Ellen nagyon keveset tud pihenni. Segítséget kérne Simontól, a férjétől, de ő teljes mértékben úgy gondolja, hogy ez márpedig az asszony feladata. Viszont amit megbeszélnek részletesen a feladatok teljesítése, illetve a szülők nyugalma érdekében, azt megcsinálja a családfenntartó Simon. Ezenkívül egy poharat nem rak be a mosogatógépbe, mert az már nem az ő feladata, nincs felírva a teendők listájára. De ez Ellennek nem elég. Ebből hatalmas vita kerekedik. Hogy mi lesz a vége, nem árulom el! Együtt maradnak, elválnak? Ha elolvassátok ennek a családnak az életét, vagyis csak egy kis részletét, minden kiderül belőle.
Ezen kívül jelen vannak a barátok, Sam és Hanna, valamint a szülők és testvérek is mind kaphattak egy kis részletet a könyvből. A barátok és Ellen, még mindig az alkohol mellett tárgyalják ki az élet katasztrófáit. Nagy lelki támaszt nyújtanak egymásnak, ami hatalmas segítséget nyújt egy olyan anyának, aki, ki sem látszik a munkából, problémákból. A másik dolog a családi összejövetelek. Egy-egy nyaralás a szülőknél, ebéd a testvérekkel... Ezek mind olyan lelki traumák, amivel nehezen tudnak megbirkózni Ellen és Simon. Mindig olyan érdekes dolgok történnek, ami által biztosan állíthatják, hogy a családjuk nem normális.
Lehetne azt írni, hogy egy átlagos család mindennapjaiba olvashatunk bele, de hazudnék ha ezt írnám. Inkább úgy fogalmaznék, hogy egy nem mindennapi család, extrém életébe olvashatunk bele. Még pedig azért, mert nekik mindenből extra adag jár. Nincs egy nap nyugtuk sem. De így nem unalmas az élet, nem?
Gill Sims ebben a második kötetben is tartotta azt a humoros vezetést, amit az első könyvben tapasztalhattunk. Minden olyan naphoz kaphattunk betekintést, ahol hajmeresztő dolgok történtek. Tetszik ez a naplószerű vezetés. Nem fejezetekre van bontva a könyv, hanem hónapokra, azon belül napokra. Szerintem ezzel a vezetéssel könnyebben lehet értelmezni a történetet.
Tehát számomra a második kötet már nem volt annyira élvezhető. Pont azért, mert az első után olvastam közvetlen. Kellett volna egy kis szusszanásnyi idő. Túl sok volt számomra a családi veszekedés, a mindennapi problémák, a bor és a gin. Ettől függetlenül 4 csillag jár a könyvnek. Jó volt újra a 4 fős család életéről olvasni.
Ugyanúgy ajánlanám minden anyának mint az első kötetet is. Olvassátok el, és kaptok egy kis megnyugvást. Ez a könyv is bizonyítja, hogy minden anya, jó anya. Senki sem tökéletes!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése