Bauer Barbara: Kétszáz éves szerelem

Szóhoz sem tudok jutni, annyira fantasztikus történetet olvashattam, amibe szó szerint szerelmes lettem. Össze kellet szednem a gondolataimat a könyv olvasása után, mert szinte még mindig a hatása alatt vagyok. Istenháta, 1928, boszorkányság, szerelem, bába, igazság, időutazás, Szeged, 1728... és a legfontosabb Róza és Miklós. Ezek a szavak jellemzik legjobban ezt a csodálatos történetet. Ha bárki olvassa, biztosan állíthatom, hogy könnyek gyűlnek a szeme sarkába, akár a szomorúságtól akár a boldogságtól.

"Jól megfigyeltem a betűket. Gyönyörűen íveltek, jól olvasható a rajzolatuk. A formájukból sütött a fájdalom, míg a sorok között lüktetett a szerelem."

Írok egy kicsit a történetről.

Tehát, ahogy írtam, egy Istenháta nevezetű faluban vagyunk 1928-ban (igen jól olvastátok, Istenháta egy falu). Róza nem más, mint egy bába, a mesterséget a felmenőitől tanulta, örökölte. Egy gyönyörűszép lány, akinek van egy fia és volt egy háza. Igen sajnos csak volt, mert leégett. A nagynénjénél Borisnál szállnak meg, ahol nincsenek láb alatt. Amikor Róza visszamegy a romokhoz, talál egy vörös bőrkötéses könyvet. Valamilyen csoda által nem lett semmi baja. Kiderül, hogy ebben a könyvben minden titok benne van, ami a bábaság szakmáját illeti, mert Róza ősei mind írtak bele, amiből tanulni lehetett. Viszont más is van benne, és joggal került Róza kezébe ez az örökség. Fény derül arra, hogy ki is ő valójában. Addig-addig nyitogatja, lapozgatja, míg végül rájön, hogyan kell használni, és ezáltal kapcsolatba lép a múlttal. Hozzátenném, hogy Róza természetfeletti erővel bír. Ne gondoljunk semmi olyanra, hogy tárgyakat mozgat, repülni tud, vagy átváltozik, nem, ő egy "szelíd" boszorkány, aki az energiáját saját, illetve más emberek javára fordítja, a szülő anyákat segít vele. Ezért is került pont ő hozzá a könyv, hiszen boszorkány, és lezáratlan ügyei vannak a múlttal kapcsolatban.

Mindenre rávezetik, vagyis a tudtuk nélkül segítik azok az emberek akik körülötte vannak. Boris nénje, akit a nagymamájának tekint és Miklós a szerelme. Róza mindig olyan szituációkba keveredik, ami által később következtetni tud, vagy visszamenőleg jön rá pár igazságra.
Visszatérve Miklósra, ő az a férfi, akire ha ránéz a szerelme elpirul. Az izmos vállak, széles hát, karcsú derék... Miklós annyira férfi volt a történetben, hogy még én is élveztem a társaságát. Egy daliás, nemes férfi. Testi adottságaival ellentétben a természetével voltak problémák. Egy makacs, haragos, szomorú emberről van szó, akivel, ha Róza szóba elegyedett, mindig veszekedés lett a vége. Sajnos erről Miklós nem tehet, őt az élet nevelte így fel, de ettől függetlenül szeretik egymást, amit egyik sem mer a másik tudtára adni több évig. Régen azért másképpen udvaroltak mint manapság.
Ahogy telnek a napok, hetek, hónapok, mindenki el van foglalva saját életével, de gondolatban mindig máshol járnak. Rózának bábaként a környékbeli szülésekhez kell rohannia, igyekeznie. De akadt egy komolyabb küldetése az összes többinél, aminek a végkifejlete meghatározta az életét. Miklós felesége, Emma terhes volt. Annyira legyengült testileg-lelkileg, hogy belehalt a szülésbe. Ez a szomorú eset bélyegezte meg kettejük kapcsolatát. Mindkettejüknek más-más borzalmat kellett átélni, a haláleset után más oknál fogva küzködtek a lelkifurdalással, ezért nem tudtak egymás szemébe nézni. Évekkel később indulhatott csak útnak Róza és Miklós komolyabb kapcsolata.

Egy másik szálon futó történet, a könyv, amiért Szegedre utazott Róza. Ott olyan múltbéli titkok tárultak fel, amely Róza és Miklós életét is megváltoztatja. Ez a múltbéli szál 1728-ban jászódik, akkor volt az utolsó boszorkányégetés Szegeden. Ennek az időutazásnak amiben részt vett Róza, nagy jelentősége volt a történetben. Anna volt a boszorkány a máglyán, Imre szerelme. Családi köteléknél szorosabb kapcsolat fűzi össze Annát és a Rózát. Mindezért, hogy megkaphassa a titkok nyitját, a főhősnek sok mindent látnia, tapasztalnia kellett. Gyászoló férfi, gyermek születése, börtöncellában való raboskodás, máglyahalál. Okos volt ez a lány, mert minden igazságra rájött, ami az életével kapcsolatos. Később boldog életet kapott jutalmul a megszenvedett évekért cserébe.

Bauer Barbara zseniálisan vezeti ezeket a szálakat a könyvben. Imádtam a párbeszédeket, a meséket, leveleket, a szerelmespár csipkelődését.
Nagyon élveztem az 1920-as éveket. A könyv elején, amikor az írónő bemutatta, hol is fog játszódni ez a történet, már akkor éreztem, hogy szerelmes lettem. Könnyek gyűltek a szemembe, amikor Boris nénje házát mutatta be, mert boldog emlékeket idézett fel a nagymamáimról. Számomra minden egyes jelenet, karakter izgalmas volt. Együtt suhantam a könyvvel. Olyan csodásan le voltak rajzolva a tájak, az épületek, az utcabál a faluban, hogy szinte filmként láttam az összeset magam előtt. Az összes kérdésre, mely megfogalmazódtak bennem, mindenre megkaptam a választ a könyv végén. Szépen rávezetett az írónő, anélkül, hogy kibogozhatatlan eseményeket kellett volna megfejteni.

"Meghallottam a köveken a kerekek hangját. Hallottam a lovak fújtatását, majd lépteket. Kattant a retesz, nyikorgott a kapu. Nem fordultam meg. Kapaszkodtam a kút kávájába. Az öreg kandúr megemelte a fejét. Megéreztem a jól ismert illatot. Dohány és szappan keverékét. Kiszáradt a torkom."

Egyértelmű hogy öt csillagot kap a kötet. Tízet adnék ha lehetne. A könyv olvasása fantasztikus élményeket nyújtott. A borító is nagyon szép. Rózából nem látunk sokat, de csipkés ruhája meseszép.

A Jaffa kiadónak nagyon hálás vagyok, hogy részemmé válhatott ez a mese. Imádtam! Köszönöm!