Fülszöveg:
Paul Sheldon sikeríró, a szépkeblű közönség bálványa befejezi legújabb és legjobb regényét, minek örömére jól benyakal, és kábán autóba vágja magát. Egy veszélyes útkanyarban utoléri az észak-amerikai Sziklás-hegységben nem ritka hóvihar. Isten háta mögötti, magányos tanyaházából bevásárolni indul kisteherautóján Annie Wilkes, a Sheldon-regények könnyes rajongója. Az árokba borult autóroncsban kedvenc szerzőjére ismer, kinek összetört testében alig pislákol az élet. Kihúzza az árokból. Hazaviszi. Életre kelti. Új Sheldon-regényt akar. Csak magának.
Tehát két főszereplője van a könyvnek. Paul Sheldon és Annie Wilkes. Egy író és egy ápolónő. Mivel Paul balesetet szenvedett és Annie éppen rátalál a felborult autóra, a nem túlzottan forgalmas úton, úgy gondolja valamilyen oknál fogva, legjobb lesz ha hazaviszi és otthon ápolgatja, természetesen minden nyomot elrejtve, nehogy valaki rájöjjön, hogy nála van a kedvenc írója.
Na most az első meglátásom szerint, ami Annie cselekedetét boncolgatja, majdnem természetes viselkedés, amit ő produkál. Azért ez a véleményem, mert Annie személyisége és jelleme nem mindennapi átlagos emberhez hasonlítható. Olyan tetteket képes véghez vinni, amiket mások igen-igen megszenvednek, sőt az életükbe kerülhet. Ezekről a múltbéli tettekről oldalakat olvashatunk a könyvben, amiből ő maga még büszkén naplót is készített. Pault ennek a tudata nagyon rettegésben tartja, az olvasottakat nem akarja elhinni, irtózatosan fél a fogva tartójától, de ez ad neki erőt ahhoz, hogy kockáztatva életét próbáljon megmenekülni. Szóval Annie-ra mondhatjuk azt, hogy egy pszichopata.
A másik szempont Paul szemszögéből vizsgálható. Tulajdonképpen ő már az elején felismerte azt a helyzetet, amibe valójában belekeveredett. A baleset során szétzúzódott mindkét lába, így az ágyból, amibe Annie fektette, nem tud csak úgy haza menni. Rá van kényszerülve az ápolónő kezeire, máskülönben a fájdalomtól, az éhségtől, a szomjúságtól meghalna. Sorozatban olyan szenvedéseket okoz neki a nő, amiben már az elején tisztában van vele, hogy nem éppen leányálom, amit kapni fog az ott tartózkodása alatt. Megtudja a cselekedetei alapján ítélni, hogy zavaros természettel van dolga, amit nem tud kezelni, mert bármikor robban a bomba a nő fejében, azt ő fogja megszenvedni. Valójában, mint minden ember, aki veszélyben érzi magát, Paul is próbál egy tervet kieszelni, hogyan tehetné az ottlétét kényelmesebbé tenni, függőségét csillapítani illetve végérvényesen megmenekülni.
"Ő Paul Sheldon, író, aki kétfajta regényt írt: jót és népszerűt."
Van a történetben egy másik eseményszál, amit az írónak kell vezetnie. Ugyanis a Tortúra, azaz a könyv címe egy regény főszereplője, akit Paul alkotott meg a regények világában. Annie annyira megszerette ezt a könyvbéli könyvet, hogy folytatást követel. Ez a kis szösszenet a kötet lényege. Író, jól megírt regény, fanatikus rajongó, rémes végkifejlet. Ha Paul Sheldon nem tudja megírni azt a könyvet olyan fantasztikusan, hogy emberek milliói rajongnak érte, akkor talán ez a kínzás, amibe belepottyant a férfi, talán meg sem történik.
Ez az egész sztori tulajdonképpen két ember között játszódik egy házban. Szóval minimális környezeti hatások vannak jelen. A ház szinte minden pontját megismerhetjük, de annál többet nem enged az író, Stephen King. Ezért a csekély háttér információért cserébe, folyamatosan a két fél közti érzelmet, indulatot, bosszúvágyat olvashatjuk. Az író tehát erre fektet nagyobb hangsúlyt, hogy részletesen megismerjük ennek a két embernek a gondolatmenetét.
Nem igazán unatkoztam az olvasás közben. Folyamatosan fenntartották az érdeklődésemet az események. Szegény Paulért izgultam végig, de a történet zárásaként rá kellett jönnöm, hogy Paul, amin átment és amit túlélt, a félelmeit nem számításba véve egy határozott, magabiztos, testben-lélekben erős fickóról van szó, aki nem hagyja magát.
Azt mondják, hogy Stephen King olyan író, akitől ha olvasunk egy könyvet az vagy nagyon bejön és rajongók leszünk, vagy lerakjuk az adott kötetét és hallani sem akarunk róla többet. Számomra, amit nyújtott, az izgalom és feszültség kombinációja. Nem mondom, hogy rajongó lettem, de szeretnék még olvasni a szerzőtől. A követőimtől kaptam is néhány tanácsot, hogy melyik könyvét kell mindenképpen elolvasnom.
Ti mit gondoltok a horrortörténetek királyáról? Olvastátok már a Tortúrát? Írjátok meg nekem, hogy tetszett?
Köszönöm, hogy olvastátok a véleményemet! Számítok rátok legközelebb is. Sziasztok!
