Sziasztok!
Nem tudom, hogy milyen viszonyban vagytok a „Könyvek
szava” oldalammal, de azt tudnotok kell, hogy mostanában nem tudok annyira
aktívan dolgozni rajta, mint korábban. Ezért is lepett meg engem, amikor egy
kedves író – Martin Kay - akinek az első könyvét már olvastam, felkeresett
engem, és megkért hogy olvassam el az Eastern 2. részét, a Titkok útvesztőjét,
és írjak róla a blogomon. Mivel nekem nagyon tetszett az első része, így nem is
volt kérdés hogy elvállalom-e. Amikor megkaptam a könyvet, még nem adták ki,
ezért PDF formátumban kezdtem el olvasni. Telefonon kicsit nehezebb, mintha egy
könyvet tartanék a kezemben, de nincs e-book olvasóm. Szóval így kellett
megoldanom. Később megvettem a könyvet és úgy folytattam.
A történetről annyit, hogy nekem már az elején berobbant a cselekmény. Eléggé eseménydús volt a kezdet, aztán a hullámvasúton kicsit lejjebb araszolt, majd újra fel. Kicsit megcsúsztam az értékeléssel, de azért még most is emlékszem a cselekményre. Yuko és Vajk utazását olvashatjuk a második könyvben. Itt fizikai és érzelmi kalandokra gondolok egyaránt. Egy lepukkant kocsival száguldoznak az ellenség nyomában. Konkrétan ez a fő cselekmény, ami a jelenben játszódik. A kihalt, lerobbant, elhagyatott városokban utaznak, ahol egyetlen ember sincs. De más van! Ebben a disztópikus történetben, vagyis a Titkok útvesztőjében, olyan alakokkal is találkozhatunk, amitől az embernek feláll a hátán a szőr. Erősen jelen van a műben az erőszak, a harc. Sokat dulakodnak a nézeteltérések miatt, és a felsőbbrendűség miatt.
Az én meglátásom az lenne, hogy a két történetnek más a
háttere, más a téma, más a mondanivalónak a csomagolása. Ha egyetlen szóval
kellene jellemezni a regényt, azt írnám, hogy titok. Természetesen ez a címében
is szerepel a műnek. Mindenkinek vannak titkai, és mivel a sztorinak nincs vége
ebben a könyvben, így a titokra sem derül fény. Vajk és Yuko is csak őrlődik
magában. Belülről felemészti őket a mondanivaló. Ha mégis meggondolják magukat,
és elmondanák egymásnak, hogy mi nyomja a szívüket, akkor biztos valami/valaki
megakadályozza őket a tetteikben.
Amit hiányoltam az a szerelmi szál. Itt jóval kevesebb volt
belőle, mint az első részében. Pedig ott sem volt túltolva. Az izgalomból viszont
nem volt hiány. Néha megnéztem a borítót, hogy jó könyvet olvasok-e. Ugyanis a
fegyverpárbajozós, western jellegű történet átbillent egy thriller, horror
változatba. Ez a változás semmit nem vett el az élvezhetőségből. A képek viszont
fantasztikusak. Itt is megkaphatjuk azt a minőséget, amit az első résznél. Néha
kirázott tőlük a hideg. Az biztos, hogy mindig elidőztem egy kicsit a képeknél.
Összességében, ebben a rövidke értékelésben annyit írnék, hogy itt-ott néha elvesztettem a fonalat. Nem tudtam, hogy múltban vagy jelenben vagyok. Számomra ez nem volt egyértelmű.
Viszont a humor az fantasztikus volt. Martin Kay remekül
megalkotta a párbeszédeket. Nagyon sokat ad a könyvnek ez a lazaság.
A két főszereplő közel állnak hozzám, és remélem a
későbbiekben egymáshoz is több közük lesz majd, mint most. Lehet, hogy pozitívabb
értékelést írtam volna ha elolvastam volna az első részt közvetlen a második
előtt. De úgy gondolom, hogy nem írtam rosszat a könyvről. Az öt csillagból én
egy négyest adnék. A titkok, a szerelmi szál, és az izgalom teljes mértékben
kiegészítik egymást. Szóval... nekem jöhet a harmadik rész. Kíváncsian várom mi
fog történni a szereplőkkel. Olvassátok el! Természetesen az első rész után.