Martin Kay - Eastern 2. - Titkok útvesztője

 

Sziasztok! 

 Nem tudom, hogy milyen viszonyban vagytok a „Könyvek szava” oldalammal, de azt tudnotok kell, hogy mostanában nem tudok annyira aktívan dolgozni rajta, mint korábban. Ezért is lepett meg engem, amikor egy kedves író – Martin Kay - akinek az első könyvét már olvastam, felkeresett engem, és megkért hogy olvassam el az Eastern 2. részét, a Titkok útvesztőjét, és írjak róla a blogomon. Mivel nekem nagyon tetszett az első része, így nem is volt kérdés hogy elvállalom-e. Amikor megkaptam a könyvet, még nem adták ki, ezért PDF formátumban kezdtem el olvasni. Telefonon kicsit nehezebb, mintha egy könyvet tartanék a kezemben, de nincs e-book olvasóm. Szóval így kellett megoldanom. Később megvettem a könyvet és úgy folytattam.

A történetről annyit, hogy nekem már az elején berobbant a cselekmény. Eléggé eseménydús volt a kezdet, aztán a hullámvasúton kicsit lejjebb araszolt, majd újra fel. Kicsit megcsúsztam az értékeléssel, de azért még most is emlékszem a cselekményre. Yuko és Vajk utazását olvashatjuk a második könyvben. Itt fizikai és érzelmi kalandokra gondolok egyaránt. Egy lepukkant kocsival száguldoznak az ellenség nyomában. Konkrétan ez a fő cselekmény, ami a jelenben játszódik. A kihalt, lerobbant, elhagyatott városokban utaznak, ahol egyetlen ember sincs. De más van! Ebben a disztópikus történetben, vagyis a Titkok útvesztőjében, olyan alakokkal is találkozhatunk, amitől az embernek feláll a hátán a szőr. Erősen jelen van a műben az erőszak, a harc. Sokat dulakodnak a nézeteltérések miatt, és a felsőbbrendűség miatt. 

Az én meglátásom az lenne, hogy a két történetnek más a háttere, más a téma, más a mondanivalónak a csomagolása. Ha egyetlen szóval kellene jellemezni a regényt, azt írnám, hogy titok. Természetesen ez a címében is szerepel a műnek. Mindenkinek vannak titkai, és mivel a sztorinak nincs vége ebben a könyvben, így a titokra sem derül fény. Vajk és Yuko is csak őrlődik magában. Belülről felemészti őket a mondanivaló. Ha mégis meggondolják magukat, és elmondanák egymásnak, hogy mi nyomja a szívüket, akkor biztos valami/valaki megakadályozza őket a tetteikben.

Amit hiányoltam az a szerelmi szál. Itt jóval kevesebb volt belőle, mint az első részében. Pedig ott sem volt túltolva. Az izgalomból viszont nem volt hiány. Néha megnéztem a borítót, hogy jó könyvet olvasok-e. Ugyanis a fegyverpárbajozós, western jellegű történet átbillent egy thriller, horror változatba. Ez a változás semmit nem vett el az élvezhetőségből. A képek viszont fantasztikusak. Itt is megkaphatjuk azt a minőséget, amit az első résznél. Néha kirázott tőlük a hideg. Az biztos, hogy mindig elidőztem egy kicsit a képeknél.

Összességében, ebben a rövidke értékelésben annyit írnék, hogy itt-ott néha elvesztettem a fonalat. Nem tudtam, hogy múltban vagy jelenben vagyok. Számomra ez nem volt egyértelmű.

Viszont a humor az fantasztikus volt. Martin Kay remekül megalkotta a párbeszédeket. Nagyon sokat ad a könyvnek ez a lazaság.

A két főszereplő közel állnak hozzám, és remélem a későbbiekben egymáshoz is több közük lesz majd, mint most. Lehet, hogy pozitívabb értékelést írtam volna ha elolvastam volna az első részt közvetlen a második előtt. De úgy gondolom, hogy nem írtam rosszat a könyvről. Az öt csillagból én egy négyest adnék. A titkok, a szerelmi szál, és az izgalom teljes mértékben kiegészítik egymást. Szóval... nekem jöhet a harmadik rész. Kíváncsian várom mi fog történni a szereplőkkel. Olvassátok el! Természetesen az első rész után.

Martin Kay facebook oldala

Instagramon itt találod meg

Papp Dóra: Fénytörés

Sziasztok!

A mostani könyvet, amit olvastam, Papp Dóra tollából származik. Nem most találkoztam az írónővel elsőnek, ugyanis a Bolyongó című regényét már korábban elolvastam. Itt tudjátok megnézni: Bolyongó

Hogyha az információim helyesek, akkor ezt a könyvet, a Fénytörést, már sokkal korábban kiadta az írónő. Ez a mostani egy átdolgozott verzió, amit kicsit átírva, talán sokkal jobban sikerült az előzőnél. Bizonyítani nem tudom, mert az első változatát nem olvastam. De abban biztos vagyok, hogy ez nagyon jól sikerült.
Sajnos a könyv nem az enyém. Könyvtárból kölcsönöztem, és én voltam az első, aki ezt a misztikus regényt elsőnek elolvashatta. Szuper érzés!

Papp Dóra: Fénytörés

Helena-Trilógia 1.

Egy kis fülszöveggel bevezetnélek titeket a történetbe:

A ​tizennyolc éves Helena egy szörnyeteggel osztozik az életén – árván, magányosan járja Oregon állam vidékét, tehetetlen áldozatok után kutatva. Ám az nem szerepelt a tervei közt, hogy egy súlyos baleset után titokzatos helyen ébred: három testvér otthonába kerül, ahonnét nem szabadul egykönnyen. Hisz ezen a különös helyen a lányt csapdába ejtő szörny napról napra csendesedik. Helena végre önmaga lehet. Meg kell tanulnia bízni, ha újra akarja kezdeni az életét a furcsa Raven-családban.
Jennifer, a legidősebb testvér elismert orvos, aki gyanakvásával sakkban tartja az elvadult lányt. Jet, a tizenöt éves könyvmoly kíváncsisággal és barátsággal közelít felé. És ott van Jeremy, az idősebb fiú, aki jóvá akarja tenni a balesetet és aki naiv vonzalmat érez a lány iránt. Helena előtt varázslatos, ismeretlen világ tárul fel, ahogy egyre közelebb kerül a fiúhoz: évszázadokra visszanyúló, furcsa titkok kerülnek a felszínre. Ám hiába a szerelem, amit Helena életében először érez igaznak, a veszélyes titkok kettészakíthatják a családot. És mindeközben a mélyre temetett szörny csak a megfelelő pillanatra vár…

Véleményem:

 A történet elején, a bevezetésben olyan sztorit kaptam, amire azt gondoltam, hogy egy vadregényes, kalandos talán thriller könyvet olvashatok. Természetesen ez később megváltozott. Muszáj volt az írónőnek becsomagolni a kezdetetek egy olyan szituációba, amivel később viszont találkozhatunk, de nem ez alapján csörgedezik a mese. Nyilván köze van a témához, de nem ilyen jellegű a könyv teljes tartalma.
Ahogy a fülszövegben lehet olvasni, Helenának balesete lesz. Mikor felébred az álmából egy újabb álomba csöppen. Eléggé szoros kapcsolat alakul ki a Raven család és Helena között. Lesz egy testvére Jet, lesz egy szerelme Jeremy, illetve Jenniferrel való viszonya már inkább negatív vonzásnak mondanám. Jennifer nagyon nem tudja elviselni Helena közelségét, mert tudja, hogy valami nem stimmel a lánnyal. De ezt az érzést próbálják mind a ketten legyűrni úgy, hogy szinte alig találkoznak.
A Raven családból több szerepet kap Jet és Jeremy. Ők egészen megkedvelik a vándor lányt. Nem akarják, hogy elmenjen tőlük. Hiába van közöttük hatalmas szakadék több értelemben is, mégis vonzzák egymást. Az biztos, hogy nem csak Helena kedvelte meg ezt a két fiút, hanem én is. Nagyon megnyerő a személyiségük. Sok mindent nem kaptak még meg az élettől a korukból kifolyólag, ennek ellenére nagyon bátor férfiakról van szó. Kiállnak teljes mértékben a családjuk mellett, az igazuk mellett, helyes úton haladnak előre az életükben. Egy kicsit talán naívak, de az életükben felmerülő kérdéseikre mindig megkapják a megfelelő választ.

Helenát a kapcsolatuk elején egy kicsit félreismeri a család, de mi ezeket a titkokat már tudhatjuk, mert az írónő megajándékoz minket a könyv elején történő szörnyű igazsággal. Nem kell a könyv végéig a körmünket rágcsálni a felismerhetetlen szereplők miatt. Szóval Helena egy szörnyeteg? Lehet, de olyan mélyről feltörő érzésekkel kell később szembenéznie, ami még számára is újdonság. De nagyon élvezi. Élvezi azt, hogy törődnek vele, hogy szeretik, hogy valakinek mégis jelent valamit, mert ezekből az érzésekből eddig a tizennyolc éve alatt szinte semmit nem kaphatott.

Mikor már úgy gondolják, hogy megismerkedtek a család és Helena, jönnek a titkok, amikre fény derül. Évezredekre visszanyúló titkokat tárnak fel, ami mindenki életét befolyásolja. Vallomásokat tesznek, hogy ki milyen ember valójában. Ez vagy pozitív vagy negatív érzéseket tükröz számukra, de annyi biztos, hogy még csak ezután jön a cselekmény java. A lényeg, hogy össze kell tartaniuk, mert számos meglepetésben lesz részük, amiket csak együtt tudnak túlélni.

Nagyon izgalmas könyv. Mindig volt valami cselekmény, ami fenntartotta az érdeklődésemet. Volt szerelem, barátság, misztikus jelenetek. Ezek a jellemzők váltakozva, nagyon izgalmas regényt nyújtottak nekem.

Számomra kedves idézetek:

"Varázslatos dolgokra képes a természet, ami vándorlásaim során sokszor menedéket nyújtott nekem. Vigyázott rám. Mindig otthonosan éreztem magam, ha a szabadban kellett barangolnom. Hogyha valakiben, az Anyatermészetben bízhatok - szerettem személyként gondolni rá. Olyan érzéssel töltött el, mintha nekem is lenne valakim."

"Mellette volt a helyem. Tizennyolc év alatt ő volt az egyetlen, akinek sikerült elaltatnia a szörnyet - az én megmentőm egyben a szörny börtönőrévé is vált."

"Ő Gyógyító, mindent megtesz azért, hogy jobban érezzem magam, mégis én vagyok a legutolsó ember ezen a bolygón, aki megérdemli a segítségét és a bizalmát. Ő tiszta és jó, bennem pedig a gonosz lakozik. A kettőnk közötti szakadéknyi különbség megrémített. Összeszorítottam a szemem fájdalmamban, könnyek karistolták a torkomat."

"A karjaiba vont, hosszan suttogott a fülembe. Azt mondta, ő nem bocsáthat meg a múltamért, azt magamnak kell megtennem."

Tehetséges írónő ez a Papp Dóra, fiatal kora ellenére. Biztosan folytatni fogom a sorozatot, csak azt nem tudom, hogy mikor kerül rá sor. Ugyanis a második része még nincs kiadva.

Ti hogy álltok a magyar szerzőkkel? Ismeritek Papp Dóra könyveit? Olvastátok valamelyiket?

Hamarosan újabb könyvvel fogok érkezni. Köszönöm, hogy elolvastátok! Ha tetszett nektek osszátok meg, és talán más is rátalál az írónő munkáira, könyveire.

Sziasztok!

Rácz-Stefán Tibor: Élni akarok!

Sziasztok!

Ezt a könyvet egy kedves ismerősömtől kaptam, aki ugyanolyan könyvmoly, mint én. Igazándiból cserének mondanám, ami által hozzám jutott ez a csodakönyv. Volt nekem is olyan olvasmány, amivel végeztem és nem ragaszkodtam annyira hozzá, hogy a polcomat díszítse, és neki is akadt olyan könyve, amitől szívesen megvált. Így jutottam hozzá több érdekes regényhez.

Létezik egy könyvklub a facebook oldalon, aminek a vezetője én vagyok és Vivi (természetesen a könyvet is tőle kaptam), aminek a neve: ReVi könyvklubja. Azért írtam most ezt le, mert ahogy hozzám tartozik ez a blog, úgy az én munkám gyümölcse a Könyvek szava facebook és instagram oldal, valamint a ReVi könyvklubja csoportnak is a másodvezetője vagyok. Az utóbbi csoportban megbeszéltük a kedves Vivi társammal, hogy a havi könyvklubos olvasmányunk nem más lesz mint:

Rácz-Stefán Tibor: Élni akarok!

Fülszöveg:

Mernél szeretni, ha az időd lejárt?
Lilla már évek óta a halál árnyékában él.
Beteg, és tudja, hogy csak hetek vannak hátra számára. Hazatér a kórházból, hogy teljesítse a bakancslistáját, segítsen szeretteinek az álmaik elérésében, és még utoljára átélje a hétköznapok egyszerű csodáit.
Nem is vágyik ennél többre, ám ekkor megismeri a szomszéd srácot, aki az összes tervét felforgatja…
Noel egy pimasz, irritálóan vonzó, de közben érzékeny fiú, akinek mindene a fotózás, és az az álma, hogy bejárja a világot.
Nem is sejti Lilla sorsát.
A két fiatal egyre közelebb kerül egymáshoz, de Lilla nem akar szerelembe esni. Nem vágyik másra, csak hogy a fiúval lehessen, de retteg attól, hogy Noel viszonozza az érzelmeit.
Mi a jobb?
Ha az ő érdekében eltaszítod magadtól azt, akit szeretsz, vagy ha esélyt adsz a boldogságnak, bármilyen röpke legyen is?
Éld meg a csodákat!

 Vélemény:

 Ahogy emlékszem rá, 2018-ban, a könyv megjelenési évében, szó szerint berobbant a magyar olvasók körébe ez a regény. Tibornak már számos alkotását megtaláljuk a boltokban, és talán később is lesz olyan lelkes író, hogy a rajongóit meglepi még sok-sok szuper regénnyel.
Ugyanis erre a könyvére sem lehet kevesebbet írni, mint hogy fantasztikus. Tudomásom szerint a történetet az ihlette, hogy a családjában szintén jelen volt egy olyan betegség, ami a könyv témáját meghatározza. Nagyon nehéz lehet így írni, ha mi saját magunk is részesei voltunk egy ilyen katasztrófának. De szerencsére Tibor kitartott és létrehozott egy olyan könyvet, ami letehetetlen, megrázó, szívfacsaró, döbbenetes, mégis annyi szeretet van a könyvben a sok borzalmas tulajdonságok mellett, amit már szinte a mi kis lelkivilágunk is nehezen bír el.

Lilla a főszereplő, iszonyatos lelki energiával van feltöltve. Ahhoz képest, hogy beteg, az életfelfogása nagyon pozitív. Olyan kisugárzása van neki, amivel a körülötte élő szeretteit, barátait megnyugtatja, és képes nekik megmutatni, hogy ő maga hogyan szeretné megélni az életének hátralévő szakaszát. Boldogságot áraszt az egész lényével. Természetesen vannak hullámvölgyek, és nála is akadnak olyan mélypontok, amikor mindezt már az ő szervezete sem bírja el. Ilyenkor őt kell egy kicsit talpra állítani. Ehhez segítséget nyújt neki az apukája, nővére, barátnője és a szomszédfiú, Noel.

Ahogy a fülszövegben olvasni lehetett, Noelhez érzelmi szálak fűzik Lillát, ismeretségük után már egy kis idő elteltével. De a lány nem szeretné a tudtára adni, hogy ő milyen beteg. Csak szeretné élni az életét úgy, mint egy normális ember és teljesíteni a bakancslistáját. Noel egyébként egy nagyon menő srác, akinek a hobbija a fényképezés. Olyan jól csinálja, hogy ebből is él, és rengeteg követője van az interneten. Ezzel Lilla természetesen nem volt tisztába, csak amikor a barátnője felvilágosította, hogy ki is az ő szomszédja. Sokszor találkoznak és nagyon kellemesen töltik el az idejüket. Ennek hatására alakul ki később a szorosabb kapcsolat, aminek ellen kell hogy álljon Lilla, mert nem akarja, hogy Noel részesévé váljon az ő halálának. Természetesen nem fogom a kettejük közti történetet teljesen leírni. Ezért kell elolvasni a könyvet, és a részesévé válni ennek az érzelmi bombának, ami a regényben áll.

A családi szál is elég erősen jelen van. Nagyon szeretik egymást és folyamatosan táplálják egymás lelkét a pozitív hozzáállással, magabiztossággal, szeretettel. Próbálják Lilla utolsó napjait minél élhetőbbé, szebbé varázsolni. De az a szenvedés, ami egy ilyen betegséggel jár elkerülhetetlen, és sajnos a regény végén mi is tanúja lehetünk a szomorúságnak. Készítsétek magatok mellé a papírzsebkendőt, mert ezt nem lehet kibírni könnyek nélkül.

Én két dologgal szerettem volna még találkozni a könyvben. Azok a képek, amiket Noel készített Lilláról, nekem hiányoztak. Hiánytalanul le voltak írva, hogy hogyan is képzeljük el ezeket a fotókat, és természetesen ez egy regény nem pedig fotóalbum, de nekem akkor igazán fantasztikus lett volna a könyv, ha ezeket láthatom.
A másik, amit hiányoltam, Noel és Lilla kapcsolatának a végkifejlete. Én szerettem volna többet olvasni arról, hogy ők ketten miket élhettek volna még át. De az író erre nem fektetett több hangsúlyt, mint ami a könyvben van.

Mindezek ellenére én imádtam ezt a regényt. Nagyon megszerettem a történetet, attól függetlenül is, hogy elég nehéz témát boncolgat az író. Remekül meg van fogalmazva, számos idézetet ki lehetne benne jelölni. Ittam a szavakat, amivel Tibor dolgozott. Az biztos, hogy nem egy slampos megfogalmazással találkoztok ha a kezetekbe veszitek a regényt.
A borító viszont csillagos ötös. Gyönyörű!

Idézetek:

 "Képtelen voltam ránézni az összetört férfira, aki szó szerint feláldozta értem az életét. Nem akartam vitába szállni vele, sem fájdalmat okozni neki, de már elfáradtam. Gyenge vagyok az újabb műtétekhez, a folytonos és végeláthatatlan harchoz a túlélésért."

"Az alvás a lehető legnagyobb időpocsékolás. És ez nem új keletű gondolat, már évek óta ezen agyalok. Persze, az embernek jólesik aludni, álmodni meg aztán különösen, de akkor is! Hát nem az életünk elpazarlása az, hogy a harmadát átalusszuk? Hiszen annyi mindent tehetnénk ez alatt az idő alatt!"

"-Nem kötelező mindig erősnek lenned. Te is kiborulhatsz, te is lehetsz gyenge. Senki nem fog kevesebbet gondolni rólad, miatta, ugye tudod?"

Szóval... ha véletlenül a ReVi könyvklubja csoportban jártok, vagy itt olvassátok az értékelésemet, akkor írjátok le a véleményeteket. Mit váltott ki belőletek ez a regény? Mennyire nőtt a szívetekhez? Ha pedig nem olvastátok még, azt javaslom, ne halogassátok, mert nagyon jó könyvről van szó.

Remélem tetszett, amit írtam! Hamarosan újra jövök egy érdekes könyvvel. Sziasztok!

Colleen Hoover: November 9.

Sziasztok!

Szerencsémre most egy olyan könyvet olvashattam, amit nemrég adott ki a Könyvmolyképző kiadó. Novemberi megjelenése volt a November 9. című könyvnek. Milyen véletlen egybeesés.

Nem akartam elolvasni. Engem nem vonzott a fülszöveg. Amikor megvettem előző hónapban, még szinte senki nem írt a könyvről, így csak az alapján döntöttem el, hogy szeretném a könyvet, hogy a romantikus regényeket kedvelők szinte imádják Colleen Hoover írónőt. Adtam neki egy esélyt, végül nem utolsósorban  egy régi ismerős is ajánlotta. Ahogy arról áradozott nekem, hogy mennyire várja, hogy a tulajdonában legyen ez a kincs, valahogy én is fellelkesedtem és már magabiztosabban vártam azt a napot, amikor végre mehetek a könyvesboltba és hazavihetem. Nem volt kérdés, hogy ezt választottam első olvasmányomnak a többi vásárolt könyveim közül.

Nem tudom, hogy észrevettétek-e az előző bekezdésemből, de nekem ez a regény volt az első az írónőtől. Valahogy mindig tartózkodom azoktól a könyvektől, amiket emberek milliói imádnak. Azt hiszem, nálam ez a fal most dőlt le. Nem akarok csak azért lemaradni a fantasztikusabbnál fantasztikusabb történetekről, mert nekem van egy ilyen rossz berögződésem. Szóval, átadom magam a csábításnak. Innentől kezdve számomra Colleen Hoover is a borzalmasan tehetséges írók skatulyájába fog tartozni. Remélem nektek is meghozom a kedveteket egy kis romantikus regény olvasásához az én értékelésemmel, mert úgy gondolom, hogy aki szereti a romantikát, az nem hagyhatja ki ezt a könyvet.

Fülszöveg:

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú, aki találkozott egy lánnyal.
A Lánnyal.
Fallon megismerkedik Bennel, az ígéretes regényíróval – egy nappal azelőtt, hogy az ország másik felére költözik. A szerencsétlenül időzített vonzalmuk a lány eseménydús életével együtt megadja azt az ihletet, amire Ben mindig is vágyott a regényéhez. Telik-múlik az idő, párhuzamosan futó életükben jönnek-mennek a kapcsolatok és a csalódások, de továbbra is találkoznak évente egyszer, mindig ugyanazon a napon. Egészen addig, ameddig Fallon el nem bizonytalanodik, hogy Ben vajon igazat mond-e neki, vagy csak tökéletes valóságot kreál a regényéhez az ütős konfliktus kedvéért.
Lehet-e egyáltalán szerelmi történetnek nevezni Ben kapcsolatát Fallonnal – és egyúttal a regényét is –, ha szívfájdalommal végződik?
Feledhetetlen szerelmi történet egy író és váratlan múzsája között.
Újdonság magyarul a New York Times sikerlistájának élére törő Colleen Hoovertől.
Hagyd, hogy elvarázsoljon!

Véleményem:

Én azt nem írhatom, hogy Colleen Hoover most sem okozott csalódást, mert nem tudom mihez viszonyítani. Ez az első sztori, ami engem nagyon levett a lábamról. Így csak azt tudom nektek írni, hogy ha a kezembe veszem a többi regényét, akkor magas lesz a mérce, mivel ez a regény nekem eléggé sokat adott szívemnek, lelkemnek. Az biztos, hogy aki olvassa, része lehet egy olyan szerelmi kapcsolatban, mint egy hurrikán, vagy mint egy hullámvasút. Az írónő olyan szinten tuszkolja az olvasóba az érzelmeket, amivel mi magunk néha nem bírunk. Kicsordul a könnycsepp a szemünkből, amikor szívfacsaró részt olvasunk, vagy zakatol a szívünk, amikor olyan boldog, romantikus akár erotikus jelenetnél tartunk, mintha mi magunk átélnénk az egészet. Komolyan! Olvastam már nem egy romantikus könyvet, ahol általában szépen lassan adagolják az izgalmakat. Itt nem ez van. Ebben a könyvben extra erősen adja a tudtunkra a szerző az érzéseket. Kiugrik a szemem a csodálkozástól, remeg a gyomrom az izgulástól, utána pedig ráadásképpen nehogy unatkozzunk, csavar az írónő az egész sztorin és leesik az álla az olvasónak. Szóval, valami hasonló érzelmi alkotásra készüljetek fel, ha ti is úgy gondoljátok hogy elolvassátok.

Fallon és Ben 18 évesek, amikor elsőnek találkoznak. Már ezen az első napon, amit együtt töltenek november 9-én, meghatározó döntéseket hoznak a jövőjükre tekintettel. Ugyanis nem tudnak folytonos kapcsolatot tartani, ezért elhatározzák, hogy minden évben november 9-én újra találkoznak. Addig folytatják ezt, míg Fallon meg nem találja önmagát, amíg rá nem jön, hogy melyik irányba terelje az életét. Úgy gondolja, ezt egy kapcsolattal nem tudja megvalósítani. Ezt állítja ő maga.

November 9. mind a kettőjüknek meghatározó dátum. Akár a családi életben, akár kettejük kapcsolatában. Minden elérhetőség nélkül élik azt az egy évet, míg újra el nem jön november 9. Akkor aztán mindent bepótolnak. Számomra hihetetlen, hogy lehet ennyire várni egy bizonyos napot egy évben, amikor találkozik két ember, akik alig ismerik egymást. Valahogy ezt úgy lehetne leírni, és azt hiszem talán a könyvben is megvan említve... olyan ez, mint egy bevésődés. Az első perctől kezdve érezték a kettőjük közti vibrálást. Mint szerelem első látásra.

Már mondhatni őket felnőtt embereknek ameddig ezt csinálják. Persze semmi sem működhet tökéletesen, így náluk is olyan borzalmas dolgok jönnek a felszínre, amiről talán tudni sem akartak. Nagyon megviseli őket a változás, de talán kellett mindez ahhoz, hogy később esetleg újra szóba álljanak egymással.
Ben, mint író, az egész kapcsolatukat megírja. Mikor Fallon kezébe kerül a kézirat, akkor jön létre a szakadék közöttük. De mégis az ad magyarázatot mindenre, amiről eddig nem tudott a lány.

Idézetek:

"-De nyílván bírod a rosszfiúkat, ha szeretsz róluk olvasni - biccenti oldalra a fejét.
-Nem is igaz - tiltakozom. -Azért tetszenek az olyan könyvek, mert egyáltalán nem hasonlítanak a saját életemre. Teljesen mások, mint azok a helyzetek, amikben nekem valaha is részem lesz... hála istennek! Csak szórakoztatnak. Mert akármennyire is szeretem azt olvasni, hogy egy fiú közli a lánnyal, hogy az úgy, de úgy benedvesedett tőle... ha nekem mondana valaki ilyet szex közben, nem indulnék be tőle. Én megijednék, hogy véletlenül bepisiltem.
Ben nevet."

"Dühít, hogy az anyám hagyta, hogy egy férfival való szakítás jobban elkeserítse, mint az, hogy soha többé nem találkozhat a fiaival. Ezeknek még csak fej fej mellettinek sem szabadna lennie."

"Arra az egy napra minden évben az a srác lehettem, aki beleesik ebbe a lányba, hiszen minden rabul ejtett benned."

Nagyon ajánlom mindenkinek, aki egy kicsit is odavan a romantikáért, szerelemért. Nekem egy élmény volt olvasni.
Kíváncsian várom a véleményeteket!
Ti olvastátok már?

Hamarosan újra írok! Sziasztok!

Stephen King: Tortúra

Elérkezett azaz idő, amikor elhatároztam magam, hogy elolvasom életem első Stephen King regényét. A könyvtárban, mikor szemezgettem a rengeteg alkotásával, nehezen tudtam eldönteni mégis melyik legyen a kiválasztott. Sok regényéről hallottam már, de nagyon sok könyv címét nem ismertem, és talán az utóbbi van többségben. Tehát, mint szűzkéz, valamiért a Tortúráért nyúltam. Érdekesnek gondoltam a fülszöveget, amit itt meg is osztok veletek.

Fülszöveg:
Paul ​Sheldon sikeríró, a szépkeblű közönség bálványa befejezi legújabb és legjobb regényét, minek örömére jól benyakal, és kábán autóba vágja magát. Egy veszélyes útkanyarban utoléri az észak-amerikai Sziklás-hegységben nem ritka hóvihar. Isten háta mögötti, magányos tanyaházából bevásárolni indul kisteherautóján Annie Wilkes, a Sheldon-regények könnyes rajongója. Az árokba borult autóroncsban kedvenc szerzőjére ismer, kinek összetört testében alig pislákol az élet. Kihúzza az árokból. Hazaviszi. Életre kelti. Új Sheldon-regényt akar. Csak magának.

Tehát két főszereplője van a könyvnek. Paul Sheldon és Annie Wilkes. Egy író és egy ápolónő. Mivel Paul balesetet szenvedett és Annie éppen rátalál a felborult autóra, a nem túlzottan forgalmas úton, úgy gondolja valamilyen oknál fogva, legjobb lesz ha hazaviszi és otthon ápolgatja, természetesen minden nyomot elrejtve, nehogy valaki rájöjjön, hogy nála van a kedvenc írója.
Na most az első meglátásom szerint, ami Annie cselekedetét boncolgatja, majdnem természetes viselkedés, amit ő produkál.  Azért ez a véleményem, mert Annie személyisége és jelleme nem mindennapi átlagos emberhez hasonlítható. Olyan tetteket képes véghez vinni, amiket mások igen-igen megszenvednek, sőt az életükbe kerülhet. Ezekről a múltbéli tettekről oldalakat olvashatunk a könyvben, amiből ő maga még büszkén naplót is készített. Pault ennek a tudata nagyon rettegésben tartja, az olvasottakat nem akarja elhinni, irtózatosan fél a fogva tartójától, de ez ad neki erőt ahhoz, hogy kockáztatva életét próbáljon megmenekülni. Szóval Annie-ra mondhatjuk azt, hogy egy pszichopata.

A másik szempont Paul szemszögéből vizsgálható. Tulajdonképpen ő már az elején felismerte azt a helyzetet, amibe valójában belekeveredett. A baleset során szétzúzódott mindkét lába, így az ágyból, amibe Annie fektette, nem tud csak úgy haza menni. Rá van kényszerülve az ápolónő kezeire, máskülönben a fájdalomtól, az éhségtől, a szomjúságtól meghalna. Sorozatban olyan szenvedéseket okoz neki a nő, amiben már az elején tisztában van vele, hogy nem éppen leányálom, amit kapni fog az ott tartózkodása alatt. Megtudja a cselekedetei alapján ítélni, hogy zavaros természettel van dolga, amit nem tud kezelni, mert bármikor robban a bomba a nő fejében, azt ő fogja megszenvedni. Valójában, mint minden ember, aki veszélyben érzi magát, Paul is próbál egy tervet kieszelni, hogyan tehetné az ottlétét kényelmesebbé tenni, függőségét csillapítani illetve végérvényesen megmenekülni.

"Ő Paul Sheldon, író, aki kétfajta regényt írt: jót és népszerűt."

Van a történetben egy másik eseményszál, amit az írónak kell vezetnie. Ugyanis a Tortúra, azaz a könyv címe egy regény főszereplője, akit Paul alkotott meg a regények világában. Annie annyira megszerette ezt a könyvbéli könyvet, hogy folytatást követel. Ez a kis szösszenet a kötet lényege. Író, jól megírt regény, fanatikus rajongó, rémes végkifejlet. Ha Paul Sheldon nem tudja megírni azt a könyvet olyan fantasztikusan, hogy emberek milliói rajongnak érte, akkor talán ez a kínzás, amibe belepottyant a férfi, talán meg sem történik.

Ez az egész sztori tulajdonképpen két ember között játszódik egy házban. Szóval minimális környezeti hatások vannak jelen. A ház szinte minden pontját megismerhetjük, de annál többet nem enged az író, Stephen King. Ezért a csekély háttér információért cserébe, folyamatosan a két fél közti érzelmet, indulatot, bosszúvágyat olvashatjuk. Az író tehát erre fektet nagyobb hangsúlyt, hogy részletesen megismerjük ennek a két embernek a gondolatmenetét.

Nem igazán unatkoztam az olvasás közben. Folyamatosan fenntartották az érdeklődésemet az események. Szegény Paulért izgultam végig, de a történet zárásaként rá kellett jönnöm, hogy Paul, amin átment és amit túlélt, a félelmeit nem számításba véve egy határozott, magabiztos, testben-lélekben erős fickóról van szó, aki nem hagyja magát.

Azt mondják, hogy Stephen King olyan író, akitől ha olvasunk egy könyvet az vagy nagyon bejön és rajongók leszünk, vagy lerakjuk az adott kötetét és hallani sem akarunk róla többet. Számomra, amit nyújtott, az izgalom és feszültség kombinációja. Nem mondom, hogy rajongó lettem, de szeretnék még olvasni a szerzőtől. A követőimtől kaptam is néhány tanácsot, hogy melyik könyvét kell mindenképpen elolvasnom.
Ti mit gondoltok a horrortörténetek királyáról? Olvastátok már a Tortúrát? Írjátok meg nekem, hogy tetszett?

Köszönöm, hogy olvastátok a véleményemet! Számítok rátok legközelebb is. Sziasztok!

Charles Dickens: Karácsonyi ének

Sziasztok kedves Olvasók!

Cegléden létezik egy könyvklub, amit a Városi Könyvtár  szokott szervezni. Általában minden hónap első hetének keddi napján 16:30-kor tartják (ha esetleg valakinek lenne kedve ellátogatni). Én személy szerint most novemberben voltam első alkalommal, ahol megbeszéltük, hogy a decemberi találkozásunkra milyen könyvet kell elolvasni. Mivel vészesen közelednek az ünnepek, egy kedvenc karácsonyi könyvvel kellett készülni. Én még karácsonyi regényt nem olvastam, így megnéztem az interneten a toplistát ebben a témában, és a választásom egy nagyon híres karácsonyi történetre esett. Nagyon örülök, hogy a részemmé válhatott ez a mese, ami nem más mint

Charles Dickens: Karácsonyi ének

Biztosan tudjátok, hogy ebből a történetből film is készült, amit valamelyik televíziós csatorna biztosan közvetít az ünnepek alatt. Láttam, de nem teljes egészében, nem kötött le. Olyan szomorúnak tartottam. Karácsonykor nem akartam ilyen filmmel tölteni az időmet. Ebből lehet következtetni, hogy tartottam a könyvtől, mégis bevállaltam, mert egy híres alkotásról van szó, amit rengetegen olvastak már. Nem akartam kimaradni a sorból. (Mostanában egyébként így gondolkodom. A régi klasszikus, szépirodalmi regények nagyon csalogatnak.) Szerencsére nagyon kellemesen csalódtam a könyvben. De azt hiszem, hogy egyenlőre elég a bevezetőből. Már tudjátok hogyan került hozzám a könyv.

Egy pár szót írnék a történetről, hogy aki még nem olvasta, szedje össze a bátorságát, mert nem fog mellé nyúlni. Az ünnepekre való hangolódásra fantasztikusan illik.
Tehát a mese főszereplője Ebenezer Scrooge, aki egy vén öregember, borzalmas tulajdonságokkal. Zsugori, önfejű, kapzsi, zárkózott ember, akinek olyan sok pénze volt és még többet akart, hogy még saját magától is sajnálta. Egyszer azonban meghalt az üzlettársa Jacob Marley, aki szellem alakjában megjelent Scrooge előtt. Meg akarta mutatni neki, hogy mi lesz vele, ha így folytatja az életét. Ilyen magányosan, akiben nem él a szeretet ünnepe. Ugyanis utálta a karácsonyt Scrooge. Marley elmondta neki, hogy három szellem fog három éjjelen hozzá jönni, akik talán megtudják változtatni a vénember hozzáállását. Ha nem sikerül, csúnyán fogja végezni, viszont ha más ember lesz belőle, akár még boldog is lehet. A történet erről a három szellemmel való találkozásról szól, akik talán feltudják nyitni egy megszürkült öregember szemét. Karácsony, egy igazán boldogságos ünnep, amikor nem szabad elfelejtenünk az embertársainkat. A szellemek megtudják annyira rémiszteni Scrooge-ot, hogy talán ő is fog másokon segíteni? A boldogság betud-e költözni a szívébe?

Scrooge-tól nagyon sokan félnek, sokan a háta mögött kinevetik, de mégis sajnálják, mert egyedül van és nem ünnepel senkivel. Ahogy a szellemek megmutatják neki a saját múltját, hogy milyen szegény kisfiú volt, a jelent, hogy mennyi ember nem szereti őt, és karácsonykor boldogan ünnepelnek nélküle, illetve a jövőt, hogy mi lesz vele ha így fog tovább élni. A temetésére szinte senki sem fog elmenni, mert nem ápolt semmilyen emberi kapcsolatot, kivéve az írnokával, aki viszont szó szerint rettegett tőle. Ez a kis időutazás Scrooge-nak olyan fájdalmas emlékeket hoz a felszínre. amiket már rég elfelejtett. Annyira meghatódik, amikor betekintést nyerhet egy bizonyos család életébe, láthatja, hogy mit jelent nekik a boldogság. Nem a pénz, hanem, hogy együtt töltik az ünnepet a családi asztalnál, és végre mindenki jól lakott. A jövő szellemétől pedig annyira retteg, illetve magától a jövőtől, hogy térden állva könyörög Scrooge neki a szellemnek. Nem akarja ezt a sorsot, de nem tudhatja még hogyan alakul az élete. Az biztos, hogy már nem annyira fagyos a szíve, mint volt.

Rengeteg érzelem lapul ebben a kis könyvben. Nagyon megható, és talán még mi is másképpen fogjuk látni az ünnepek alatt a saját illetve embertársaink életét. Szívszorító az biztos. Charles Dickens ezt a történetet már 1843-ban megírta. Nyilván ekkor még csak az angolok olvashatták, de 1907-ben már Magyarországon is kiadták. Az én példányomban szinte minden oldalon képeket lehetett találni, és ez nagyon élvezetessé tette az olvasást. Gyorsan el lehet olvasni, mert nem hosszú, 123 oldalas, de ha elmerülünk a könyvben és a szívünkkel is olvasunk, úgy a legjobb. Ne rohanjunk át felette, hadjuk, hogy a mi lelkünk is egy kicsit melegedjen.
Kedvencnek azért még nem jelölöm be, de feltétlen 5/5 csillagot adok a könyvnek. Azt hiszem minden karácsony előtt elfogom olvasni, mert egy varázslatos könyvről van szó.

Köszönöm a könyvtáramnak, hogy általuk elolvashattam ezt az ünnepi könyvet!

Poket rajongás már Cegléden is!

Szerintem ha azt mondom Poket zsebkönyv, akkor ez a szó már nagyon ismerős lehet mindenkinek.

 Biztosan sokan hallottatok már róla. 2018-ban kezdték el Magyarországon árulni őket könyvautomatákban. Nagy sikerre való tekintettel az ország számos városában telepítettek ilyen automatákat, hogy a vidéken élő és olvasni szerető emberek is megtudják vásárolni. Így jutottam el oda, hogy írjak róla.

 Képzeljétek, már Cegléden, ahol lakom, szintén lehet Poket zsebkönyvet vásárolni. 2019 május 29-től bárki válogathat az automatából kedve szerint. Szerencsére ezek a kis zsebkönyvek nem drágák, ezért is szerethetik sokan, illetve azért, mert kis formájuknak köszönhetően sok helyen elfér, akár táskában, zsebben vagy kezünkben is kényelmesen, valamint ha valakinek szép kis gyűjteménye van belőle, az nagyon jól mutat egy könyvespolcon. Vannak akik kimondottan gyűjtik őket. Nekem sajnos nincs még belőle, de nagyon szeretnék én is egy-két híres darabot. Ajándéknak is tökéletes lehet. Azt nem tudom, hogy mindenhol egyformán árazzák ezeket a könyveket, de itt Cegléden 1000 forintot kérnek érte, ami tényleg nem nagy összeg.

Szóval ha itt Cegléden keresnétek az automatát, akkor az Unghváry László Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskolánál megtaláljátok. Bármikor fel lehet keresni, mert nem az iskolában van bent, hanem a bejáraton kívülre helyezték el.

Menjetek oda bátran és gyűjtsétek be a számotokra kedves darabokat, vagy ajándékozzatok meg vele valakit. Hamarosan úgyis itt a Karácsony.

 Nektek van már Poket zsebkönyvetek? Ti is szerelmesei vagytok? Írjátok meg nekem mit gondoltok róla!
Most pedig köszönöm a figyelmeteket, hamarosan újra írni fogok.