Szöges Emese interjú

Sziasztok kedves követőim! 

Ezt az interjút sajnálatosan nagyon elhúztam. Megbeszéltem Emesével, hogy válaszol pár kérdésemre, és én, lustaság illetve az olvasás miatt folyamatosan toltam magamelőtt a munkát. A lényeg az, hogy ezt most megosztom veletek, és nagyon remélem ez a kedves írónő nem haragszik meg ezért a halogatásért. Olvassátok el, ismerkedjetek meg vele illetve a könyvével, aminek a cime: 

Lókötők és Hazugok

1. Nagyon szép könyvet hoztál létre, mesélnél nekünk az indulásról?

Köszönöm szépen, nagyon boldog vagyok, hogy szépnek találod!

A Lókötők és hazugok története először a 2 évvel ezelőtti Aranymosáson debütált. A Könyvmolyképzőnek tetszett a történet, be is kerültem vele a Rakéta projektbe, de aztán az átírás során nem találkoztak az álláspontjaink :) Én mindenképpen szerettem volna publikálni a történetet, mert akkor már túl sok munkát fektettünk bele, hogy a fiók mélyén landoljon. Felkerestem több kiadót, de velük nem jutottam előrébb. Végül magánkiadókat kerestem fel - így kötöttem ki végül a Colorcomnál. Ők válaszoltak a leghamarabb :) 

2. Eléggé megosztja az olvasókat a könyv, te mit gondolsz, hogy sikerült?

Én nem feltétlenül gondolom megosztónak a történetet. Abból a szempontból mindenképpen szokatlan volt egyeseknek, hogy igyekeztem a mai tipikus YA-któl egy kicsit különböző történetet írni. Ez mindenképpen látszik a véleményeken, hiszen már egy előre kialakult elvárással kezdenek bele sokan ebbe a történetbe, így amikor nem azt kapják, amire számítanak (legyen az akár egy E/1 narráció), kissé csalódnak. Felkészültem erre a fajta idegenkedésre, de örömmel látom, hogy ezek az olvasók is találnak pozitívumot a történetben, úgyhogy velük is szeretném majd a jövőben jobban megtalálni a közös hangot :) Mellettük nagyon sokan vannak olyanok is, akiket abszolút hidegen hagy, hogy kicsit "formabontó" a történet - nekik innen is hatalmas puszit küldök, és ezúton is köszönöm a támogatásukat!

3. Még nem volt alkalmam elolvasni a művedet (Lókötők és hazugok), természetesen pótolni fogom. Vannak azok az olvasók akiknek kifejezetten ajánlod?

Az eredeti célom az volt, hogy fiatalok és öregek, fiúk és lányok egyaránt élvezni tudják a szöveget, így kissé nehéz kifejezetten egy olvasói csoportot kiragadnom. Mindenkinek szántam ezt a történetet.

4. Tervezel még könyvet írni?

Furcsa ez, mert amíg a Lókötők nem került kiadásra, abszolút nem gondoltam több könyvre. De ahogy elengedtem a Lókötőket, rögtön elkezdtek más történetek is foglalkoztatni, úgyhogy a válasz igen, jelenleg is vannak tervben új könyvek. Most egy sci-fi történetet írok, amit jövőre szeretnék valamilyen formában az olvasók elé tárni.

5. Te magad milyen olvasó vagy? Vannak kedvenc könyveid, műfajod?

Igen, sőt, szerzőként ez kötelességem is :) Egészen a gimnáziumig bezárólag teljesen mindenevő voltam, mindent elolvastam, ami a kezem ügyébe került, sokszor olyasmit is, amit nem értettem, vagy utólag visszagondolva nem tetszett annyira. Aztán az egyetemmel ez megváltozott, nem igazán volt időm rekreációs olvasásra, így később már csak a mainstream megjelenésekkel próbáltam lépést tartani. Ezekből nagyon hamar kiábrándultam: miután végigolvastam az összes iskolai kötelezőt, sőt, még sokkal többet, drámákat, életrajzokat, a híres bestsellerek valahogy már kevésnek tűntek. Azt hiszem, ekkorra alakult ki az olvasói ízlésem. A legjobban a XX. század eleji magyarok írásait szeretem, Kosztolányit, Babitsot, Mikszáth-ot, Móriczot, Molnár Ferencet... Nekem valahogy ők voltak a csúcsa mindennek. 

6. Milyen céljaid vannak az életed során? Akár karrierről beszélünk, akár magánéletről. Esetleg van bakancslistád?

Karrier szempontjából nincsenek nagyratörő vágyaim. Találjak a szakmámban egy olyan helyet, ahol tudok fejlődni, de cserébe nem kell a mentális épségemmel fizetni érte, és normálisak a munkakörülmények. Ez nem tűnik soknak, de meglepően nehéz ilyen helyet találni :) Az írásra egyelőre hobbiként tekintek, ezzel kapcsolatban év végéig szeretném, ha megszületne a Lókötők angol fordítása, illetve jövő évig a sci-fi történetet szeretném befejezni. 

Meglehetősen unalmas célok, tudom, de nekem abszolút megfelelnek. Bakancslistám legfeljebb úticélok tekintetében van: eddig különböző okokból nem volt rá lehetőségem, de a jövőben sokat szeretnék utazni. Körbeutaznám Európát, elmennék Kínába, Japánba, az USÁ-ba... de ahhoz persze még össze kell szednem a pénzügyi alapot :)

7. Mit üzennél a jövő íróinak? 

Ne legyenek illúzióik.

Azt szoktam látni, hogy aki ilyesmibe belevág ebben az országban manapság, hirtelen és gyorsan vár eredményt. Kicsit én is ilyen voltam - mert a valóság sokkal több anyagi ráfordítást és sokkal több munkát jelentett, mint amit valaha is képzeltem volna. Ezzel kapcsolatban hiányolom az őszinte párbeszédet a szakma és a piac szereplői között, mert hiába próbáltam ennek utánanézni, valahogy minden csak akkor derült ki, amikor már benne voltam a dologban. Persze így is belevágtam volna, de ha kevesebb illúzióval vág neki az ember, könnyebb venni a kezdeti akadályokat és viselni az óhatatlanul bekövetkező kudarcokat. 

Ezúton is köszönöm a lehetőséget, és aki esetleg akár a fentiekről, akár bármi másról szeretne eszmét cserélni, azt szeretettel várom április 27-én szombaton a 26. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon a Millenárison a G4-es standnál :) Itt megvásárolható lesz a Lókötők és hazugok is (akár dedikálva), valamint egyéb ajándékok is várják az érdeklődőket :)

Remélem tetszett nektek ez az interjú is. 

Ha szeretnétek az írónővel felvenni a kapcsolatot itt megtehetitek.

https://m.facebook.com/emese.szoges.169?tsid=0.7593593413501576&source=result

XXVI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál

A könyvfesztivál minden könyvmolynak a kánaánt jelenti. Ez idén, 2019-ben, már a 26. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál. Akartam már korábban írni róla pár szót, sőt nagyon-nagyon el akartam menni. Így is volt 1 hónappal ezelőtt még... csak lassan költözni fogunk és annyi pénzbe van ez az egész... szerintem jobb is hogy nem megyünk, mert csak a pénzt költeném el aminek most megvan a helye. Egy év múlva már nagyon remélem, hogy el tudok jutni.

Na szóval... Szerettem volna találkozni Csóti Lilivel és Eszes Ritával, Szöges Emesével, Martin Kay íróval is dedikáltattam volna. Nem néztem utána tüzetesen, hogy milyen programok lesznek... ki, mikor fog dedikálni, de akiket leírtam biztosan ott lesznek.
Egy közös kép a szeretett írónkkal, hmm... boldog lettem volna. :)

Hogy milyen könyvet akartam vásárolni? Megmondom őszintén, az adott pillanat készítette volna nálam a listát. De egy-két könyvet biztosan letudok írni amik a listám elején szerepelnének.

1. Grecsó Krisztián: Vera
/Magvető kiadó/

2. Csóti Lili: Hetedvérig
/Twister Media kiadó/

3. Moskát Anita: Irha és Bőr
/GABO kiadó/

4. Octavia E. Butler: Hajnal
/Agave Könyvek kiadó/

5. Tara Westover: A tanult lány
/Partvonal kiadó/

 6. Edith Eva Eger: A döntés

/Libri kiadó/

7. Ker Dukey - K Webster: Pretty Stolen Dolls - Ellopott babácskák

/Könymolyképző kiadó/

Ti mentek a Könyvfesztiválra, vagy esetleg voltatok már? Milyen volt meséljetek. :) Sokat vásároltatok?
Sziasztok! :)

J. M. Coetzee: A barbárokra várva

Szintén most már sokadszorra kiemelném, hogy az Athenaeum kiadó jóvoltából kaptam ezt a könyvet, amit immáron most is nagyon köszönök!

Nem tudtam hogyan álljak hozzá ehhez a könyvhöz. Megmondom őszintén első ránézésre nem nyerte el a tetszésem, de a borítón fel lett tüntetve, hogy ez a remek szerző Irodalmi Nobel-díjat kapott alázatos munkájáért. Ez a kis szöveg igen csak felkeltette az érdellődésemet. Ugyan miféle könyv lehet az, amelynek íróját egy hatalmas díjjal jutalmazták? Lássuk! :)
A könyv tartalmára áttérve, számomra a fülszöveg nem azt mutatta amit olvastam a könyvben. Ez lehet csak számomra sugallt mást, illetve az adott pillanatban csak nem úgy fogott az agyam, de pontosan emlékszem rá, amikor olvasom a könyvet, kellemes csalódás volt. Tehát, most azt akartam írni, hogy a fülszöveg alapján nem biztos hogy megvettem volna. A borítóját sem említettem annak a csábító, kábító borítónak pár sorral feljebb. Így már csak a tartalmában bíztam. Be is jött! Egy kellemes csalódás volt. :) Ne a borító alapján ítéljünk! Igaz?

Röviden egy bíróról szól ez a történet, aki próbál kiállni az igazáért. Ahogyan én elképzeltem, a nagy puszta közepén létezik egy falakkal körbekerített birodalom, ahol tisztességes emberek élnek. Próbálják a mindennapjaikhoz megteremteni a létfenntartási alapszükségleteket. Egyszer csak jön egy ember a nagyvárosból, Joll ezredes, aki fenekestül felforgatja ezeknek a békés embereknek az életét. Ugyanis ő úgy gondolja, hogy a barbárok, azaz az őshonos törzsek, vademberek el akarják pusztítani birodalmukat, el akarják zavarni a betelepült embereket, mert a saját területükön horgonyoztak le. De mindeddig nem volt nézeteltérés, csak kisebb apróságok. Ahogy ez az ezredes befészkelte magát ebbe az idilli falucskába minden rosszra fordult. Szó szerint ők mentek el ezekhez a törzsekhez háborúzni, produkálni magukat és felnyitni a szemüket, hogy velük nehogy packázzanak, mert rosszul járnak. Visszafelé sült el a puska.
Mindezek előtt, ami egy másik szálon futott katasztrófa, a bíró kedvességét próbálták keményen megbüntetni az ezredes emberei. Ugyanis a bíró úr szárnyai alá vett egy barbár lányt akivel csúnyán elbántak a katonák. Eléggé meghitt intim kapcsolatba kerültek, de mégsem voltak szerető viszonyban. A bíró ezt megelégelte, sajnos akárhogy szerette volna közelebbről megismerni, nem tudta, nem volt meg neki hozzá a vágy, és visszavitte a családjához a lányt, ahova csak az odavezető út két hétig tartott. Sivatagon, hegyvidéken keresztül. Mikor viszont hazaért étlen-szomjan, már nagyon rég nem tisztálkodott, bezárták egy tömlöcbe azzal az indokkal, hogy barátkozni ment a barbárokhoz. Kegyetlenül kínozták ezt a szerencsétlen embert, de nem tört meg. Később feladják a jogtalanul a birodalmat birtokló kegyetlen emberek, vagyis a katonák, és elmenekülnek annak hallatán, hogy a barbárok visszavágnak. Így a főszereplőnknek és a kis falucskának visszaállt a békéje, merthogy a barbárok sem rémisztgették tovább a gazdálkodó népet. Nagyjából egy kiegyensúlyozott végű történett lett belőle. Nem volt hatalmas boldogság, viszont minden visszaállt az eredeti körforgásba és boldogan éltek míg meg nem halltak. :)

"Minél idősebb egy férfi, annál groteszkebbnek találják intim kapcsolatait, akár egy haldokló állat utolsó rúgásait."

"Egyszerű dróthurok fúródnak át minden férfi tenyerén és az arcukba szúrt lyukakon. "Olyan kezesek lesznek, mint a bárányok". "

Döntsétek el, hogy rövid vagy hosszú beszámoló volt. Valamiért úgy éreztem, hogy ezt le kell írnom, és így is sok minden kimaradt. Persze nem a könyvet akartam újra leírni. Szóval összességében egy izgalmas könyvet olvashattam Coetzee tollából. Egyébként nem mellékesen fantasztikusan fogalmazott az író. Néha olyan bársonyosnak, lágynak éreztem a szavakat amiket megfogalmazott. Néha úgy elringatott. Kellemes volt olvasni az biztos.

Tudomásom szerint ez a regény már 1980-ban megszületett, amit most frissített a kiadó. A régebbi darabban voltak hiányosságok ami a könyv szövegét, tartalmát illeti, de szerintem ebben a formában, kiadásban nem nyúltak mellé. Egy remek darab ami még az 1001 könyv listáján is szerepel. Bátran olvassa el mindenki! Nekem ez a mű négy csillagot ér. Olvastatok már az írótól? Melyik könyvét ajánlanátok nekem? Úgy tudom, hogy sok jelentős regénye még nincs is lefordítva magyarra, és mégis többek szerint megkaphatnák azokat a szerepeket e könyvek, hogy több magyar könyvmoly is elolvashatná. :)

Sziasztok!

Tim Peake: Csillagközi kérdezz-felelek

Megadatott az a lehetőség, hogy egy nagyon érdekes, izgalmas könyvet olvashattam. Athenaeum kiadó jóvoltából. Számomra nagyon új volt ez a műfaj, ez a világ. Nem olvastam még olyan könyvet, ami egy, a bolygónkon kívüli történetet mutat be, sőt ráadásul minden sor igaz. Ugyanis létezik egy Tim Peake nevezetű angol úriember, aki elmeséli nekünk, hogyan is jutott el a világűrbe, a Nemzetközi Űrállomás fedélzetére.

A könyv eleje konkrétan arról szól, hogy mennyi mindent kell tanulni ahhoz, hogy talán egyszer az ember kijusson a világűrbe. Kell ehhez egy elhivatottság. Csak úgy, minden okos embernek biztosan nem sikerülne. Annyi mindent letett az asztalra ez az ember, hogy igazán megérdemelte a munkája gyümölcsét. Egyébként nem is ez volt az álma a tanulmánya elején, hogy asztronauta legyen, hanem mindvégig pilóta akart lenni. Imádta gyerekkora óta a repülőgépeket, és már élete korai szakaszában eldöntötte hogy ezzel szeretne foglalkozni. Meg is volt hozzá az esze. Sőt, mondhatni maximálisan kitanulta a szakmát. Számára 2008-ban kezdődött a változás, amikor is az Európai Űrügynökség asztronautákat keresett. Tim Peake számára ez a pálya csúcsa volt. Rengeteg repülési órával a háta mögött, és a tesztpilóta diplomájával sikeresen felvették, majd kiképezték. Annyira nyitott volt ez az ember, nem is volt kérdéses, hogy minden ágazatát az asztronautai tananyagoknak sikeresen teljesíti, kisebb-nagyobb erőfeszítésekkell.

Na, és most ahogy pár mondatban leírtam hogyan is került ide ez az ember, a könyv nagyobb részében azt részletezi, mit élt át ezek után. Milyen érzés volt egy 300 tonnás rakétával utazni, ami tízszer olyan gyors mint a puskagolyó sebessége? Milyen munkákat végeztek az űrállomáson 6 hónapon keresztül? Hogyan tudtak enni, aludni, a wc-t használni?

"Kíváncsi faj lévén egész életünkben képesek vagyunk a tanulásra. De ahhoz, hogy tanuljunk, felfedeznünk is kell, tesztelni, kipróbálni új dolgokat, és időnként le kell térnünk a jól bejárt útról. Azzal, hogy kaptunk egy egészséges adag kíváncsiságot a genetikai összetételünkhöz, az evolúció valódi tanulógéppé formál minket. ...Mindenesetre ha egybolygós faj maradunk, akkor az elkerülhetetlen igazság nem más, mint hogy a kihalás felé tartunk."

Szinte az egész könyv kérdésekből és feleletekből áll. Azokat a leveleket próbálta megválaszolni Tim ebben a könyvben, amiket a földre visszatérése után kapott a rajongóitól. Szerepelnek benne hétköznapi életvitellel kapcsolatos kérdések az űrállomásról, illetve a szakmához igazodó kíváncsiskodók is voltak. Utóbbival kapcsolatosan sok szakszavak voltak benne, de ami egy kicsit is bonyolult lett volna egy átlagembernek, azt próbálták rajzokkal bebizonyítani, hátha úgy érthetőbb. Illetve pár darab képet is láthatunk a könyvben, különböző szakaszairól egy asztronauta kiképzéséről valamint utazásáról, földönkívüli életéről.

Azt biztos lehet mondani erre a könyvre, hogy érdekes, és nagyon sok mindent megtanulhat belőle az olvasó. Akár több részletben is el lehet olvasni, mert ez nem olyan egybefüggő olvasmány mint egy regény, hanem több fejezetre van osztva, és más-más témát boncolgat az író.

Tehát aki a kezébe veszi ezt a könyvet, biztosan okosabb lesz valamivel.
A könyv témája szuper. Számomra voltak érdekes és kevésbé érdekes részek. Ezért is írtam, hogy lehet kisebb szünetekkel is olvasni. Amikor az embernek olyan kedve van, hogy tanulni akar egy kicsit, előveszi a könyvet, és olvas belőle egy pár darab kérdés-felelet összeállítást.
A borító viszont csodás. A kék és az arany szín nagyon passzol egymáshoz. A stílusa részemről olyan mintha egy tankönyvet kidekorált volna egy diák.
Borító 5 csillag, a tartalom 4 csillag. Én maradnék a 4 csillagnál ami nálam a végeredmény.
Azoknak ajánlom akik egy kicsit ki akarnak lépni a komfortzónából, a regények világából, és szeretnének többet megtudni egy asztronauta életéről, valamint mi zajlik a Földön túl. Nagyon sok érdekesség és tudomány van benne.
Kedvet kaptál egy kis űrutazásra? :)

Athenaeum kiadó, köszöszönöm! :)

Charlie Higson: The Enemy - Felnőttek nélkül

Amikor az Athenaeum kiadó elkezdte reklámozni ezt a könyvet, már tudtam, hogy engem érdekel, pedig még nem tudtam róla semmit. Sok helyen feltűnt, több olvasónál láttam, és tudtam, hogy én ezt szeretném. Szerencsére meg is kaptam a kiadótól.

Már látszatra is rabul ejtett. Volt mikor csak ültem, fogtam a kezemben és néztem. Nagyon jól néz ki. Ami benne van, az viszont fantasztikus.

Ennek a disztópiának a lényegét pontosan takarja a címe. Felnőttek nélkül. Azaz, gyerekekről szól, akik már nem viselkedhetnek úgy mint egy gyerek. Mivel ennek a könyvnek nincs vége (nagyon kíváncsian várom a folytatást), nem derül ki a sztori lényege még, hogy mi történt a felnőttekkel. Ugyanis valamilyen vírus hatására teljesen vissza fejlődtek, vagy helyesbítek, átalakultak. Akár a külsejük úgy belső értékük, hasznuk sem jó már semmire. Kívülről úgy néznek ki mint egy zombi. Gennyes fekélyek, felduzzadt bőr, vérző testrészek, nyáladzó fej, szóval minden ami egy gusztustalan kinézethez szükséges. Ezen kívül már nem bírnak magukról gondoskodni, gyerekeket próbálnak befogni és megenni. Tehát a 14 év alatti gyerekeknek akiket nem bántott a vírus, feltétlen óckodni kell a felnőttektől, máskülönben az életükbe kerülhet.

A gyerekek csapatokba verődve olyan biztos helyet alakítottak ki maguknak, ahova ezek a nem embernek nevezhető lények nem tudnak bemenni, mert az agyi kapacitásuk egyenlő a nullával.
Az egyik csapat vezetője Arran, helyettese Maxie. A kisebbek teljes mértékben megbíznak bennük, mert lelkiismeretesen vigyáznak rájuk.
Sajnos a korábbról megmaradt készletek, ételek nem tartanak ki a végletekig, és a környéken sem tudnak mindig guberálni valami hasznosat, ezért elhatározták hogy elhagyják az "otthonukat" a Waitrose szupermarketet. Jester segítségével aki a Buckingham-palotából érkezett, elviszi őket oda, ahol nem ilyen rossz a helyzet. Ott van rendszer, nem éheznek a gyerekek, nincsenek veszélyes, vérszomjas felnőttek... Ilyen életre vágynak a gyerekek, ahol nem kell félni, van biztonság és tudnak nyugodtan aludni. Sajnos az odavezető út több veszélyt is rejteget számunkra, és szomorúságot is, gyászt, de a palotában nem azt kapták amire vártak. Szerencsétlen gyerekeknek nincs egy nyugodt percük sem. Amit kapnak és látnak az csak az első nap. David, aki a palotabeli gyerekek vezetője, megpróbálja az érkező csapatot maga mellé állítani, de mikor elúsznak a rózsaszín felhők, és a felszín alá tudnak tekinteni, kiderül az igazság, és innen is el akarnak menni. Jogos minden kételkedésük, félelmük, ugyanis David az új felnőttmentes világban egy királyságot akar felvirágoztatni.

A csapaton kívül több másik gyereket is megismerhetünk, többek között Sam és Callum. Sam a 9 éves kisgyerek nagyon a szívemhez nőtt. Sokkal borzalmasabb dolgokat kellett egyedül átélnie mint a csapattársainak. Szegény már csapdába esett mikor az író adott mellé egy társat, és én akkor megnyugodtam. Callum viszont más tészta. Róla nem olvashatunk sokat, de megérdemelte azt a pár fejezetet amiben szerepelhetett.

Nagyon izgalmas a könyv. Az író mindig tudott valami olyan pluszt adni a jelenetekhez, hogy tűkön ülve olvassa az ember, milyen fordulatok lesznek, milyen borzalmak adódnak, amiket szerencsétlen gyerekeknek túl kell élniük. Mert itt ez volt a fő szempont, a mottó: Minden napot túlélni!
Sok volt benne a veszekedés, a fölényeskedés, a hatalomratörés vágya, de sajnos egy ilyen világban, ahol nincs más csak pusztulás, nem tud másképpen gondolkodni az ember. Féltek, és csak élni akartak rettegés nélkül. Viszont ebben a helyzetben nézeteltérések adódnak, így óhatatlan ha összecsapnak a gyerekek fölött az indulatok.
Nagyon várom a folytatást, hogy mi lesz a gyerekekkel, és a csapatba verődött felnőttekkel akik forradalmat szerveznek a buta fejükkel. Szerintem lesz itt még sírás, féltés, és remélem egy kis boldogságot is belecsempész a szerző.

Az egész könyv megfelelően volt felépítve. A szereplőknek jól volt kialakítva jellemük, a személyiségük. Mindegyiknek volt valamiben erőssége amiben jobb volt a többinél. Számomra ez 5 csillag. Remek könyv. Ajánlanám azoknak akik szeretnek izgulni, és nem tartanak egy kis gusztustalanságtól. Köszönöm az Athenaeum kiadónak. Remélem a második részt is hamarosan kiadják. :)

Jodi Picoult: Az életszikra

Ez a könyv szintén egy recenzió példány számomra. Amit ezúton is köszönök az Athenaeum kiadónak. Sok blogger írt már ezekről a recenziós könyvekről, talán egyszer én is írok a témával kapcsolatban egy kis szösszenetet.

De most amiről írni fogok Jodi Picoult: Életszikra című könyve. Érdekes témát boncolgatott, az abortuszt.

"Az élet úgy is halálos; senki nem éli túl."

Mesélek kicsit a történetről, hogy hogyan próbálta az írónő bizonyos keretek között az olvasó tudtára adni, hogy mi is zajlik a nagyvilágban a jogokról. A női, illetve a meg nem született, magzatok jogairól.

A könyv konkrétan egy fegyveres túszejtésről szól. A túszejtő bosszút áll lányáért, aki gyógyszeresen egy abortuszt csinált magának. A család eléggé vallásos és amint kiderült, hogy a lányának a vetéléshez bármi köze van az Egészségközpontnak, ő maga egyedül bement ebbe a klinikába és őrült módon elkezdett lövöldözni, túszokat ejtett, megsebesített embereket. Nem bírta elviselni hogy az unokáját megölték.
Közben a helyszínre érkezett a rendőrség és Hugh a túsztárgyaló, felvette a kapcsolatot Georgeval. Próbálta élve kimenteni az embereket.
Nem utolsósorban kiderült, hogy Hugh lánya és a "testvére" is bent van. Bex, Hugh "testvére" elkísérte Wrent, Hugh lányát fogamzásgátló tablettákért a klinikára. Rosszkor voltak rossz helyen. Nem sokon múlt az életük. Bexnek életveszélyes sérülést okozott a túszejtő, Wren pedig az utolsó pillanatban majdnem meghalt.
Tehát a lényeg ennek a könyvnek az, hogy vannak akik ellenzik az abortuszt, ezek leginkább vallásos emberek és vannak akik támogatják. Ugyanis egyes esetekben igen is szükség lehet egy ilyen döntést meghozni. Például mikor kiderül, hogy beteg a magzat, valami rendellenességet ismertek fel nála, vagy ha kiskorú esik teherbe akarata ellenére.

"...micsoda fenekestül felfordult világ az, ahol egy abortuszra tovább kell várni, mint a fegyverviselési engedélyre."

Ahogy a könyvben is szerepel, mindenki csak akkor hozza meg ezt a döntést, mikor átgondolta az összes lehetőséget és a legvégén kénytelen az abortusz mellett dönteni, mert tudja hogy abból valakinek kára keletkezik. Leginkább a babáknak.
Nehéz erről úgy írni, hogy mind a két félnek megfeleljen a mi álláspontunk.

Nekem van 2 egészséges gyermekem, viszont abortuszom is volt. A legelső babánknak sajnos nem volt szívhangja, és a szervezetem elkezdte felszívni. Muszáj volt kivenni, mert máskülönben fertőzést kaphattam volna. Nem akartam személyeskedni, csak gondoltam leírom mennyire jó dolog, hogy idáig eljutott az orvostudomány. Kicsit eltértem az könyvtől, bocsánat!

"Szülőnek lenni olyan, mint szappanbuborékot tartani a kezedben, amit óvni kell, miközben ejtőernyővel kiugrasz egy gépből, megmászol egy hegyláncot, majd háborúba mész."

Visszatérve... nekem kicsit csalódás volt, hogy sikertörténet nem szerepelt benne. Egy terhes nő volt jelen benne aki az is maradt. Ő nem akarta elvetetni a gyermekét, de ennyi... Nem volt benne példa, a pozitív hozzáállás a terhességhez. Elképzelhető ez azért volt, mivel egy abortusz klinikán voltunk a történetben.

Összességében tetszettek a szereplők, bár nem nőttek a szívemhez. Jók voltak a párbeszédek. Kaptunk mindenkinek a múltjába egy kis betekintést. Az író elmesélte, hogy miért kerültek a klinikára a kismamák, hogyan estek teherbe. Számomra nem volt a legizgalmasabb könyv, kicsit el is húztam az olvasását. Érdekes volt a téma, a felvezetés, az hogy visszafelé olvastuk azt az egy napot. Jelenleg itt a történet elejére voltam kíváncsi nem a végére. De összességében nem nagyon hozott lázba. Ettől függetlenül szerintem fogok még Jodi Picoult könyveket olvasni. Csillagot viszont 3,5 adnék.

A könyv legvégén a tényállások érdekfeszítőek voltak. Az Egyesült Államokra és Kanadára vonatkozó "abortusz ellenes aktivisták által elkövetett erőszakos bűncselekmények statisztikája" nagyon magas volt. Érdekes, hogy ennyi erőszak létezik csak az abortusszal kapcsolatban.

A borítója a könyvnek nagyon szép. Passzol a címhez is, és a történethez is. Ugyanis olvashatunk arról, hogy mikor megfogan egy kisbaba, akkor egy kis apró fényjelenséget lehet észrevenni. Egy életszikra. Frappáns! Egy kis tüzijáték. :)

Jodi Picoult

Köszönöm még egyszer a lehetőséget Athenaeum kiadó! 

Szurovecz Kitti: A kisemmizett angyal

Az Athenaeum kiadó megajándékozott engem, ezzel a fantasztikus könyvvel. A kezembe veszem... megcsodálom... megszagolom... és elmosolyodom. Egy új könyv, ami az enyém. Érdekesnek tartottam a borítóját, kíváncsi voltam, hogy mit is jelent az, amit legelőször megláttam. Utána elolvastam a fülszöveget... innentől kezdve erősen érdeklődtem, ugyan mit rejthet ez a borító? Mikor a végére értem, magamban gratuláltam Szurovecz Kittinek, az írónőnek. Eszméletlen amit összehozott. Ámulatba ejtő, elgondolkodtató.

Na, de akkor mesélek egy kicsit arról ami Pannával és Miával történt akkor, amikor olvastam.

Panna, egy 16 éves lázadó kamasz, aki Budapesten a Rózsadombon lakik. Éppen szét mennek a szülei, így vigasztalást keres a szerelménél Dávidnál. Csakhogy, mikor várják a vacsorát, a pizzafutár helyett két ember dúlja fel meghitt estéjüket. Dávid valami rossz dologba ütötte az orrát. Tartozik az alvilág egy jelentős alakjának. Nincs pénze, és amíg nem szerzi meg az összeset, kamatostul együtt, elviszik Pannát zálogba. (Itt persze kiderül, hogy hamisan ítéli meg Panna Dávidot. Sokkal rosszabb a helyzet.) Onnantól kezdve már nem kislány, megváltozik az élete. Ahova vitték, ott bezárva tartják a lányokat. Ha kell drogoztatják őket, vagy megverik, de minden este ki kell állniuk az utcára és árulni a testüket, ha akarják, ha nem. Itt ismerkedett meg Miával, aki szintén 16 éves. Cserkeszről jött a stricijével saját akaratából, mert szó szerint nem volt mit ennie a családjának. Felelősnek érezte magát, csak ő  menthette meg a testvéreit a haláltól, az éhinségtől. Már egy éve dolgozott Pesten amikor behurcolták Pannát az ő szobájába. Ez a két lány annyira el van veszve, hogy egymásnál keresik a vígaszt. Legjobb barátnők lesznek. Nem akarják visszaadni Pannát. Az emberrablók vezetője, Oszkár, úgy gondolja majd eladja külföldre. Így még több pénzt kap érte. Szép lány és még szűz. Szökést terveznek a lányok. A helyzet súlyossága ellenére jól és gyorsan sikerült. Itt kezdődik a közös életük, aminek az elején még borzalmasabb esetekkel kell szembenézniük.

"Ez a lány egy kisemmizett angyal. És ki veszi észre, hogy mennyire értékes? Hogy mennyi szeretet van a szívében? Megmentett engem. Most rajtam a sor, hogy megmentsem őt. Segíteni akarok neki, hogy egyszer majd boldog élete lehessen. "

Amit ebből lehetett következtetni, hogy keményen az erőszakról és a prostitúcióról szól ez a regény. Nagyon durván és tabuk nélkül le van írva, hogy mi is folyik ott ahova senki nem szeretne kerülni. Két nap alatt kiolvastam a könyvet. Eközben a szívem kalapált, majd' kiugrott a helyéről, lerágtam a 10 ujjamról az összes körmöt, lélegzetvisszafojtva és könnyes szemmel olvastam mit átél ez a két lány. Amilyen sérelmeket, megaláztatásokat kaptak... köszönöm nem kérek belőle.

Sok trágár szavakkal is találkoztam a könyvben. Lehet hogy valakit ez bánt, de ahhoz hogy Mia múltját, származását illetve a mostani foglalkozását tudja az író hitelesíteni, szerintem elengedhetetlen. Minden szereplővel annyira tudtam megismerkedni amennyire kell. Megfelelő arányokban voltak a főszereplők és mellékszereplők is feltüntetve.

"Jaj, Panka! Bár küldenél valami jelet, hogy reménykedhessek, amitől elhinném, hogy igenis túl lehet élni ezt az egészet, hogy lesz majd Alkonyat-maraton. De olyan távol kerültél, hogy úgy érzem, csak álmodtalak."

A horrormese legvégén Mia élete teljesen megváltozik. Olyan élete lehetett, amiről álmodni sem mert. Egy olyan lány volt, akinek semmi nem jutott csak a szenvedés. A könyv címe is teljesen tud azonosulni Mia helyzetével. Ő a kisemmizett angyal. Egy gyönyörűség, akit kihasználnak minden értelemben. Az élet, amiért annyira megkínozta, hatalmas ajándékot ad Miának. A boldog életet.

Szurovecz Kitti, az írónő!

Köszönöm az Athenaeum kiadónak, hogy ilyen nyíltan álltak velem szemben. Köszönöm Szurovecz Kittinek, hogy megalkotta ezt a remekművet.
Hamarosan jövök egy újabb regénnyel. Sziasztok!